Lost in Leipzig | Szoboszlai Dominik

9. Barátok? Dominik

Nem tudtam elhinni, hogy a hétfői edzésen Nora nem volt ott. Az egész vasárnapot fel-alá járkálva töltöttem. Lia időt kért tőlem, én pedig nem bírtam elviselni ezt a helyzetet. Muszáj volt tudnom róla valamit. Többször gondoltam rá, hogy egyszerűen csak elmegyek hozzá és kész. Aztán mégsem tettem, mert volt egy olyan érzésem, hogy túlságosan kiakadna, ha kicsúsznának a dolgok a kezéből.

Nem tudtam koncentrálni semmire. Kurva egészségtelen volt ez a kapcsolat Lia és köztem, mégis ha arra gondoltam, hogyan csókolt meg szombaton, nem tudtam helyesnek ítélni azt, hogy jobb lenne mindkettőnknek a másik nélkül.

- Hé, kedvenc barátnőd, Kris Jenner eléggé feldúlt, szerintem téged keres.

Willi. Egyszer megfojtom ezt a csávót.

- Honnan tudod? - csattantam fel. - Miért kell neked mindenbe beleütnöd az orrod? - fordultam hozzá a majdnem üres öltözőben.

- Wow, tesó mi van veled? Azt hittem te meg Lia végre...

- Nincs semmi velem meg Liával! - szakítottam félbe indulatosan, s hirtelen azt vettem észre, hogy hisztisebb voltam, mint a szóban forgó lány. - Nora itt van? - kérdeztem végül, nyugalmat erőltetve a hangomra, kicsit reménykedve.

- Itt. - bólintott. - És mielőtt leüvöltöttél volna, szerettem volna a tudtodra adni, hogy valami gebasz van a magyarországi sajtóban... rólad. Nem csodálkoznék, ha beszélni akarna veled valaki a PR-tól.

Baszki.

Sietősen készültem el végül, és az öltözőt elhagyva egyenesen Nora irodája felé indultam. Idegesen kopogtam be. Belülről jövő hangja a tudtomra adta, hogy bemehetek. Nora szokásával ellentétben tűsarkú cipőben és elegáns fekete ruhában álldogált, kabátja még mindig rajta volt. Úgy nézett ki, mint aki nagy sietségben van.

- Szia. - köszöntem neki bizonytalanul.

- Szia. - emelte rám a tekintetét. - Nem tudom, hogy láttad-e ezeket. - nyújtott felém egy tabletet, mindenféle felvezetés nélkül, én pedig kénytelen voltam átvenni tőle és megnézni.

Elengedtem egy unott sóhajt. Néhány cikk már velem is szembejött azóta, otthoniak küldték át, de nem nagyon foglalkoztam velük. Nem gondoltam, hogy ilyen sok különböző verzió van belőlük, és hogy futótűzként terjed majd itt is. Hiszen egyszerűen nem volt igaz, amit néhány helyen leírtak, miszerint megcsalom a barátnőmet.

- A sajtósok szeretnének beszélni veled erről. Most. Gondoltam megmutatom, hogy ne érjen hidegzuhanyként. -szólalt meg Nora, amikor végeztem az olvasással.

Tanácstalanul néztem fel a szemeibe.

- Tudnod kell, hogy felelősséggel jár az, hogy itt játszol és ilyen sikereket érsz el. - folytatta a mondandóját. - Az nem érdekel, hogy mennyi igaz ezekből, nem tartozik rám. - mutatott a tabletre. - Óvatosnak kell lenned, nem kaphatnak lencsevégre mindenféle nőkkel. - magyarázta, miközben elvette tőlem a készüléket és a táskájába dobta.

Nem nézett rám, egyszerűen csak elindult kifelé.

- Nora... - szóltam utána kétségbeesetten. - Lia tud erről? - kérdeztem, amikor ismét rám nézett.

- Igen. - bólintott komoran. - Nem egy megkeresést kapott, hogy nyilatkozzon rólad. Nem örült neki. Meg persze a cikkeknek sem. - mondta csendesen. - De azt én elintézem. Te most menj fel. - mondta, majd ténylegesen távozott.

A fejem zsongott a rengeteg pofázástól és információtól, amikor végre beülhettem az autóba. Faszán összehoztam. Lia biztosan jobban utált, mint valaha. A legszívesebben elmentem volna hozzá vagy az egyeteméhez és beszéltem volna vele. Tudtam jól, hogy Lia nem volt a legjobb a fos helyzetek kezelésében, és utáltam, amiért nem lehettem vele. Mégis, tartani akartam magam az elhatározáshoz, hogy nem zaklatom, amíg késznek nem érzi magát egy újabb találkozásra velem.