20. Csend. Dominik

1.9K 62 14
                                    

Lipcsébe visszatérni kiábrándító volt olyan szempontból, hogy ott hidegebb volt, mint Budapesten és a napjaim iszonyatosan besűrűsödtek. Ismét edzésekre kellett járnom, a fizioterápia még mindig folytatódott, ezek mellett valami fotózásra is beszerveztek pár csapattársammal. Persze ezeken mind sikerült túllendülnöm, mert Lia velem volt és ez volt a legfontosabb. A sok teendő miatt persze nem voltam vele olyan sokat, mint szerettem volna, de amikor végre a karjaim között tarthattam, annak minden másodpercét kiélveztem.

Erre már 3 teljes napja nem volt alkalmam. Lia kétszer is lerázott olyan indokkal, hogy tanulnia kell, ezek után pedig még Nora is beteg lett, ezért amikor csak tehette, vele volt. Szokásomhoz híven megnéztem pár trash bejegyzést instán, és elpiszmogtam az időt, mielőtt hazaindultam volna. Péntek este volt, és habár Willi megint próbált rábeszélni valami bulira, határozottan utasítottam el.

emiLiaTarnai: én vagyok a világ legrosszabb barátnője, ne haragudj rám. aludhatok nálad ma? nagyon hiányzol és nagyon szeretlek.L. ❤️

Elmosolyodtam az üzenetén. Az elmúlt napokban főleg csak arról beszéltünk, hogy Nora kegyetlenül szarul van és furán viselkedik vele. Sajnos nem tudtam neki ebben tanácsot adni, mert Nora nem járt be dolgozni, én pedig nem mentem át hozzájuk.

szoboszlaidominik: nálam aludhatsz, ha előrukkolsz valami igazán kreatív ötlettel amivel kiengesztelsz. 😉 minden ok otthon? írj ha tudok neked segíteni valamit. ❤️

emiLiaTarnai: Philipp átjön ma, remélem, hogy minden oké lesz... 😌
emiLiaTarnai: el sem hiszed mennyire vágyom rá, hogy kiengeszteljelek 😜

emiLiaTarnai: kicsit kényelmetlenül érzem magam, hogy leírtam ezt, miközben a google, facebook és társai mindent látnak...

szoboszlaidominik: nem tud érdekelni, gyere, amilyen hamar csak tudsz 😊😊😊

emiLiaTrnai: vega sushi vacsira?

szoboszlaidominik: jöhet. tofusat ne, inkább mangósat és avokádósat

emiLiaTarnai: ok. 😊😊

Miután hazaértem körülbelül még egy órát vártam Liára, és már rohadt türelmetlen és éhes lettem. Amikor végre megérkezett, legalább ötvenszer megcsókolt, de végül mindketten úgy döntöttünk, hogy előbb ennünk kell, mielőtt bármi mást csinálnánk.

- Totálisan meghaltam ma. - hátradőlt a kanapén, majd láthatóan elgondolkodott rajta, hogy egy utolsó sushit magába toljon-e vagy sem.

Szemeim végigfuttattam a szerelésén, ami ma a szokásostól elegánsabb volt. Halvány lilás rózsaszín hosszú ujjú inget viselt, és szűk szövetnadrágot.

- Miért vagy ennyire kiöltözve? - kérdeztem tőle, ő pedig széles mosolyt villantott rám.

- Mondanám, hogy neked, de látom, hogy nem értékeled.

- Tudod, hogy azt értékelem, mikor egyáltalán nem vagy felöltözve. - mondtam tárgyilagosan.

- Foglalkozás pszichológia, én pedig természetesen a szakterületem választottam, avagy A mentális egészség fontossága világhírű sportolóknál címmel tartottam előadást. - mondta végül. - Ezért öltöztem fel ilyen szépen.

A válaszán kicsit meglepődtem, és akármennyire szívesen is tepertem volna le Liát, inkább feltettem egy kérdést az előbbi mondatához kapcsolódva.

- És konkrétan miről beszéltél? Ez tök érdekesen hangzik. - ültem fel rendesen.

Szemöldökeit hitetlen mosoly közepette húzta fel, majd ő is felém fordult a felső testével, és beszélni kezdett.

Lost in Leipzig | Szoboszlai DominikDonde viven las historias. Descúbrelo ahora