A la Muerta Pizzéria |✓|

3. Rész

Haza értem és fel mentem a szobába. Komolyan nem értem! Miért van az hogy  egyszer azt mondom magamnak hogy oké most kedves leszek vele, és akkor még képes itt hagyni.... Na mindegy nem nagy veszteség.

Oké, akkor mit csináljak ma? Van még pár óra a délutánból és tudnék segíteni apának a pizzeriában is. Most így sem kell tanulnom, szóval...

Na jó akkor viszont nem iskolai ruha kell! Elég lesz egy egyszerűbb blúz és egy térd alatt érő farmer. Jaj meg egy hajpánt vagy csatok hogy ne lógjon a szemembe a hajam! Pietro (apa segédje) szokta mindig mondani, hogy nehogy haj kerüljön az ételbe!

Lássuk csak ruha oké, és most zártam be a házat is. Igaz hogy csak a szomszédba megyek, de akkor is.

Szóval le értem a pizzéria épületéhez. A hátsó ajtón szoktam bemenni mert azt csak mi és az alkalmazottak szoktuk használni.

- Szia Pietro! - vigyorogtam rá.

- Heló Livi! Hogy hogy megint itt?

- Csak nem volt mit csinálnom délután és gondoltam le jövök segíteni. Hátha itt hasznosabb vagyok.

- Értem. De Iza merre van?

- Moziba ment Domival. Tudod egész nyáron nem látták egymást és most be szeretnék pótolni a kimaradt időt. És én ennek nagyon örülök. - mosolyodtam.

- Á, értem. A szerelem szép dolog. Csak valahogy engem nem talál meg. - vigyorgott Pietro.

- Jaj majd biztos te is megtalálod azt akit keresel!

- Hahj... Livi, az a baj, hogy megtaláltam csak ő nem akar észre venni! Most is itt van, ott az egyik asztalnál!

- Na jó mutasd meg nekem! - kíváncsi lettem, hogy vajon ki rabolta el Pietro szívét szavak nélkül is. Úgyhogy kimentünk a pultba.

- Nézd ott ül a 15-ös asztalnál. Minden nap ilyenkor, 3-4 óra körül ott ül és minden nap teát kér. De mindig egyedül van és könyvet vagy újságot olvas. - beszélt mosolyogva. Oda néztem, és meg láttam a fiatal ének tanárnőt.

- Pietro! Én őt ismerem. A suliban ő az új ének tanár. És nagyon aranyos. És pont hoztad való.

- Igen? És hány éves? - bizonytalanította el magát.

- Pietro te most vagy 25 éves ő pedig 23,  mert idén kezdett el tanítani. És ez így pont jó. - lelkesedtem. 

- Komolyan? - csillant fel a szeme.

- Igen! - néztem rá. - Na várj most oda megyek hozzá, mert feltette a kezét. - néztem a a tanárnő irányába. Gyorsan a köténybe raktam egy jegyzet füzetet és egy tollat.

- Jó napot Csilla néni!! - mosolyogtam.

- Á, szervusz Livi! Te itt dolgozol?

- Igen mondhatjuk így is. - mosolyogtam. - De igazából apáé ez a pizzéria és én meg többször be segítek neki, ha kell.

- Értem. Akkor ide biztosan mindig jövök majd minden nap. - mosolyogott. - No, meg van egy másik dolog is.

- Mire gondol a tanárnő?

- Arra a jóképű pincérre aki most ott pakol a pultban. Ő is családtag?

- Nem. Igazából nem, csak ő a fő pincér, apa egyik első alkalmazottja. Pietro a neve és nagyon jólelkű és tisztelettudó.

- Annyira aranyos mindig amikor hozza a teámat. És mindig mosolyog.

- És ahhoz mit szólna a tanárnő, hogy ha esetleg el kísérné majd haza?

- Én örülnék neki. Meg mondanád neki?

- Igen. De előtte még fel venném a rendelést is.

- Hm... Igazából csak a számlát szeretném kérni.

- Rendben. - mosolyogtam. Majd vissza indultam a pultba Pietro mellé.

- Naa? Mit mondott?

- Csilla néni azt mondta hogy már csak a számlát kéri és esetleg örülne neki ha haza kísérnéd.

- Igen? De várj én most nem mehetek el! Dolgozom!

- Majd addig helyettesítelek! Nyugi! Gyerünk menj! Egyébként sem lakik innen messze.

- Oké akkor viszem a számlát és visszajövök aztán meg el kísérem.

- Jó jó. - mosolyodtam el a lelkesedése láttán. Remélem össze jönnek egyszer.

Néhány perc múlva apa jelent meg mellettem. És kérdőn nézett körbe.

- Hol van Pietro? Nem találom sehol.

- Pár percre kapott tőlem kimenőt. Mert haza kísért egy hölgyet. De mindjárt jön.

- Hahj... De tényleg csak pár perc?

- Igen nem lakik messze. Egyébként az új ének tanárnőnk a Csilla néni.

- Értem. Akkor jó. Jaj az a fiatal csajszi aki mindig teát iszik?

- Igen. Ő az. - nevettem el magam.

- Jól van. Végre legalább Pietro is talán be csajozik. - vigyorgott maga elé.

Eközben meg elkezdett csörögni a telefon.

- Halo. Tessék? la Muerta Pizzéria.

- Heló! Fehér Domonkos vagyok.

- Szia Domi! Livi vagyok.

- Livi? De jó hogy pont te vetted fel. Most Iza nem hall engem. Úgyhogy tudom mondani hogy két főre szeretnék asztalt foglalni. Olyan fél óra múlva érnénk oda.

- Szóval egy randi? Itt a pizzeriában.

- Aha. Remélem tetszeni fog neki.

- Biztosan.

- Öhm... Livi! Megkérhetlek hogy valami díszítés legyen az asztalon?

- Bízd csak rám. - mosolyogtam.

- Oké köszi. Szia!

- Szia! - tettem le a telefont.

- Na ki volt?

- Csak Domi és egy két személyes asztalt foglalt le.

- Á, akkor egy randi. Ugye? - nézett rám apa mosolyogva.

- Igen, igen.

- Szerencséje van Izának hogy ilyen barátja van. Örülök neki.

- Én is örülök. - kezdtem el össze szedni a dolgokat az asztalra.

....... - .......

Pár óra múlva már a már otthon ültem a nappaliban és a tv-t néztem. Amikor Iza be jött a szobába.

- Jaj olyan jó volt ez a délután!! Meg a végén ez a vacsora!!  Úr isten!!

- Nagyon örülök hogy ilyen jó kedved lett és annak is örülök hogy tudtam segíteni abban hogy tökéletes legyen.

Hát igen nagyon jókat sikerült a vacsorájuk is. És Pietro is boldog volt mert Csilla néni megadta neki a telefon számát is. Apa pedig örült hogy a délután nagyon nagy lett a bevétel.