A la Muerta Pizzéria |✓|

Epilógus

~ 2 év múlva ~

- Livi mikor kell menni a képzésre? - állt meg Ákos a lakásunk konyhájának ajtajában.

- Elvileg majd holnap délelőtt kell jelentkezni. De mindjárt megnézem. - vettem a kezembe a telefonomat. - Holnap délelőtt. De úgy írják, hogy csak meg kell jelenni. És majd jövő héten indul a képzés, neked is meg nekem is.

Hogy miről is van szó? Arról, hogy Ákossal jelentkeztünk egy egyetemi szakács és cukrász képzésre.
Ákos szakácsnak, én meg cukrásznak fogok tanulni. Amikor a végzős évünk végén, el kellett dönteni, hogy merre. Akkor mi közöltük, hogy mindenképpen szeretnénk majd a pizzériában dolgozni és apának segíteni. Apa ennek nagyon örült és boldog hogy van aki neki akar segíteni. Na még akkor amikor kiderült hogy Iza angol és német nyelvi marketing oktatásra ment, így lesz aki intézi a könyvelési dolgokat. Dominak a mániája meg a villanyszerelés és a barkácsolás, szóval ő meg ilyen irányba ment tanulni. Szerencsére Iza és Domi iskolája egy városban van, így kaptak egy lakást úgyhogy most ott laknak.
Mi Ákossal is egy városba mentünk, így mi is egy lakást kaptunk.

Zzzz.... Zzzz....

"Anya"

- Szia anya! - jelent meg az arca a videó hívásban. Majd mellette megjelent Iza is, egy másik ikonban.

- Sziasztok! - mosolygott.

- Sziasztok lányok! Hogy vagytok? Tetszik a lakás? Mikor kell bemenni a suliba? Srácok?

- Mi jól vagyunk. Nagyon szép a lakás és majd jövő héten kell menni. Meg holnap valami nyílt napra.

- Mi is megvagyunk. A lakás eszméletlenül tetszik! És majd csütörtökön kell menni először nekem. Dominak meg holnap kell bejelentkezni.

- Jól van. Örülök. Várjatok mindjárt jön apátok is. Csak most zárta be a pizzériát Pietroval.

- Jól van. - mosolygott Iza.

- Tényleg hol van Ákos és Domi? - kérdezett rá anya.

- Ákos mindjárt jön csak az egyik szomszéddal beszél. De most fog el köszönni. - néztem az ajtó felé.

- Domi meg zuhanyozni ment, de már a szobánkban van. Mindjárt jön.

- Oké. Szerintem őket is megvárjuk. Velük is váltanék pár szót.

- Szia apa! - köszöntünk egyszerre Izával, amikor megláttuk apát.

- Sziasztok! Hogy vagytok?

- Mi jól vagyunk. - válaszolt Iza.

- Mi is. - mosolyogtam.

Majd Iza mellett megjelent Domi is:

- Sziasztok! - nézett ránk a kamerán keresztül. Majd adott egy puszit Izának.

- Szia Domi! Hogy vagy? Milyen Izával lakni? - kérdezte apa.

- Jól vagyok. Egyébként nagyon jó, csak kevés helyem maradt a ruháknak, mert Izának nagyon sok van. - röhögött fel.

- Ne is mond. - nevetett apa is. - Makkos lányok mániája az öltözködés!

- Sziasztok. - köszönt Ákos. És közben engem ölelt át hátulról.

- Szia Ákos! - mosolygott anya és apa.

- Szia! - nézett ránk Iza is vigyorogva.

- Ákos, ugye neked sincs elég helyed? Mármint a szekrényében a ruháidnak.

- Nekem van. Livi nem hozott annyi ruhát. Meg azt mondta hogy van amit el lehet feljebb rakni. Mondjuk az már más kérdés hogy nem fogja elérni szék nélkül. - vigyorgott. Mire apa és Domi elkezdett nevetni.

- Hé! - néztem rá "felháborodva", hiszen köztudott, hogy sem én sem Iza nem vagyunk valami magasak.

- Srácok titeket is kérdezlek. Hogy vagytok?

- Én jól köszönöm. Most végre mindent sikerült berendezni. - mosolygott Domi.

- Én is jól vagyok. És már várom a vacsorát, amit Livi csinál.

- Na mi lesz a vacsi? - kérdezte apa.

- Csak egy egyszerű brassói.

- Hmm... - jött az egyfajta válasz mindenkitől egyszerre.

Meg beszélgettünk. Aztán meg mindenki ment a dolgára.
Örülök hogy ilyen jó családom van!

~ Késő este ~

- Jó éjt Livim! - ölelt át Ákos.

- Neked is. - válaszoltam fél álomban.

Majd el aludtunk, hogy holnap újult erővel vágjunk bele a kettőnk közös életébe együtt. 

Vége