A la Muerta Pizzéria |✓|

5. Rész

Lassan nyitottam ki a szemem. De gyorsan vissza is csuktam mert túl erős volt a lámpa fény ami pont a szemembe világított. Vajon hol vagyok egyáltalán?
Újra kinyitottam a szemem és most már nyitva is tartottam. Körbe néztem. Az orvosi szobában vagyok. Iza itt ül mellettem.

- Iza! - szóltam neki, ő erre felkapta a fejét és rögtön kérdezett.

- Jól vagy? Fáj valamid? Hozzak valamit? - kérdezgetett.

- Iza! Nem kell semmi és jól vagyok! De mi történt?

- Arra emlékszel hogy Levi megütött és te meg el estél?

- Igen. Meg arra is hogy Ákos el akart kapni. De nem sikerült neki. Aztán utána el ájultam ugye?

- Igen. Oda rohantam hozzád és szóltam Ákosnak aki meg gyorsan behozott ide. És itt is volt veled addig amíg nem kellett mennie edzésre. Ez volt negyed órával ezelőtt. Azóta meg én vagyok itt melletted. És nagyon örülök hogy végre fel ébredtél.

- Én is örülök és annak is hogy nem lett nagyobb bajom. Most már szerinted fel kelhetek? - kezdtem el gondolkodni hogy most vajon mikor mehetek ki innen ebből a hideg hatású szobából.

- Igen mehetünk. A doktornő azt mondta hogy ha fel keltél akkor mehetünk.

- Szuper! Akkor most irány a tesi terem. - jelentettem ki, azt amit már előre elterveztem amikor mondta Iza hogy ki volt aki ide hozott. Úgy gondolom hogy minden képpen meg kell köszönnöm Ákosnak amit tett értem. És úgy Iza is tud találkozni és beszélgetni Domival.

- Biztos vagy benne? - kételkedett Iza.

- Igen. Mindenképpen meg szeretném köszönni neki amit tett. És amúgy is azt mondta apa hogy ma nem mehetek be mert tegnap már ott voltam.

- Rendben akkor irány a kosár edzés.

A kezembe vettem a táskámat és el indultunk egymás mellett a folyosón. Majd át az aulán és el a szertár mellett a tesi terem ajtajáig.  Ahol Iza, mivel már többször is járt itt a "meccs" teremben. Ami a nagyobb tesi termet jelenti.

Lenyomta a kilincset és belépett a terembe. Én mentem utána.
Bent a teremben a fiúk éppen kosaraztak és nem is vették észre amikor beléptünk. Egyedül csak az edzőnek tűnt fel hogy valakik bejöttek a terembe. Aztán amikor Izát észre vette, akkor biccentett és tovább figyelte a fiúk játékát.

- Téged már személy szerint ismer az edző? - néztem rá kérdőn.

- Aha. Amikor először jöttem akkor be mutatkoztam és mondtam hogy a Domi barátnője vagyok. És azóta bármikor jövök itt lehetek csak az a lényeg hogy ne zavarjam meg őket. És Domi is csak akkor jöhet ide amikor szünetet tartanak két meccs vagy erősítés között. De akkor tényleg ide jöhet pár percre.

- Értem. Ez mondta szerintem így elég korrekt. És engem hogy hogy nem kérdezett hogy ki vagyok?

- Azért mert mondtam hogy lehet hogy egyszer majd eljön velem a húgom is és azt mondta hogy persze semmi akadálya. És igazából ennyi.

Már nem válaszoltam, csak bólintottam egyet és figyeltem a srácokat. Köztük is inkább meg kerestem Ákost, aki pont akkor dobott kosárra ami csont nélkül bement neki. Ezen el mosolyodtam. Majd feltűnt hogy Domi int egyet nekünk és mosolyog, majd oda kocog Ákos mellé és mond neki valamit. Majd Ákos meg felénk kapja a fejét és mosolyogva néz rám. Majd újra a játékra figyelt.

- Ez meg mi volt? - kérdeztem Izától.

- Én sem tudom. De szerintem van valami, amiről most én sem tudok, te meg főleg nem. - mosolyodott el.

- Az lehet. Most egyébként még meddig tart ez az egész?

- Már nem sok most hívja őket össze. Ami azt jelenti hogy mindjárt el engedi őket. És most mindjárt ide jönnek szerintem most Ákos is jönni fog és utána elmennek át öltözni és utána mehetünk haza.

- Ez mindig ilyen? Tudom hülye kérdés de nem nagyon szoktam ugye ide jönni.

- Igen mindig ilyen. És örülök hogy itt vagy. Így nem olyan unalmas. - mondta majd elmosolyodott az lépcső irányába nézve és felpattant. Elment mellettem és oda ment Domihoz.
Közben Ákos nem állt meg mellettük hanem oda jót hozzám.

- Hogy vagy? - ült le mellém.

- Jól vagyok köszi. És azt is köszi hogy be vittél az orvosi szobába. - néztem rá.

- Semmiség. Mondjuk eléggé megijedtem amikor nem tudtalak elkapni, csak közben Levente is idegesített. De örülök hogy jól vagy. Meg annak is hogy megnézted az edzést is. - mosolyogott.

Ezután a két fiú elment az öltözni. De kérték hogy maradjunk ott és várjuk meg őket. Úgyhogy meg vártuk őket.

10 perc múlva jöttek ki az öltözők felé vezető folyosón és beszélgettek. Majd ide értek hozzánk és megálltak.

- Mehetünk? - kérdezte Iza.

- Mehetünk igen. - karolta át Domi. Én mosolyogva néztem rájuk és kimentem utánuk az ajtón amit Ákos tartott meg.

- Köszi. - néztem rá. Ő meg csak mosolygott rám.

- Oké, ki hova megy? - nézett ránk Domi.

- Livivel megyünk haza. És majd holnap meg a pizzeriában leszünk. Ti?

- Domihoz megyünk és videó játék napot tartunk most majd holnap meg majd kiderül. - vigyorogtak a fiúk.

- Oké akkor majd hívj ha jó neked! - csókolta meg Iza Domit. Erre csak mosolyogtam. Kis aranyosak!

- Hát még egyszer köszi amit értem tettél ma. - mosolyogtam Ákosra, aki vigyorogva hoztam hajolt és adott egy puszit majd Domival együtt elindult az egyik utca irányába.

Úgyhogy mi is elindult Izával haza. Én meg út közben gondolkodtam meg Izát hallgattam aki a holnapi napot tervezte hogy mindenképpen segítünk apának.