A la Muerta Pizzéria |✓|

9. Rész

Tegnap Iza mindenképpen és minden kérdésem figyelmen kívül hagyásával kijelentette hogy pénteken, azaz ma elmegyek vele a nyitó meccsre...
Nem akartam vele össze veszni. De vannak fenn tartásaim a dologgal kapcsolatban...

A reggelinél Iza már be volt pörögve. És szerintem jobban izgult mint a csapat tagjai együtt összesen.

A suliban szerencsére gyorsan elment az a négy óra amit megtartottak, mivel utána már a kosarasoknak még egy utolsó felkészülés volt, ami már csak fejbeni felkészítés.
Mindenki más meg haza mehetett. Mi is haza mentünk Izával. De már akkor mondta hogy mikorra kell vissza jönni az iskolához hogy mindenképpen minden jó legyen ahogy ő elképzelte.
Persze azt már mondta hogy nekünk van helyünk és hogy onnan mindent fogunk látni mert neki van helye és mindig úgy volt lefoglalva hogy még egy valaki jöhet vele és most az én lettem.

~ Pár perccel a meccs előtt ~

- Mikor jönnek ki? - néztem körbe.

- Hamarosan. Mindjárt előjönnek a pon-pon lányok. És majd utána. - mutatta meg Iza az ajtót ahonnan majd elő jönnek. Közben meg mérlegeltem hogy az egy dolog hogy mi látjuk a srácokat, de nem hiszem hogy ők is látnak minket mert pont előttünk van mindenki aki magasabb nálunk.
Mondjuk Iza azt mondta hogy majd tuti hogy egyszer le megyünk a meccs alatt. De mikor és minek azt nem mondta.

Viszont ekkor még nem a lányok jöttek ki hanem megjelent az edző. Megkeresett minket és elindult felénk. Megállt előttük és beszélni kezdett:

- Sziasztok lányok! Figyeljétek tudom hogy Iza Domi barátnője és szerintem jót tenne neki majd ha a félidőben eljönnél hozzá. - sandított Iza felé. - Illetve még egy dolog. Tudok valakit akire esetleg Ákos tényleg hallgat vagy figyel? Mármint olyan valaki kéne aki meg tudná kicsit nyugtatni mert rettentően ideges most meg a pályán is az lesz ha játszanak.

- Esetleg Livi, talán. - mutatott rám Iza.

- Meg tennéd? - csillant fel az erdő szeme, amikor rám nézett. - Fontos lenne. Ákos a csapat lelke és ha ő ideges akkor mindenki az.

- Rendben, megpróbálom majd. De nem biztos hogy hatásos lesz. - bizonytalanodtam el.

- Meglátjuk és köszönöm. Félidő előtt majd szólok hogy gyertek.

- Rendben. - bólintottunk neki.

Ezután kijött a csapatuk meg az ellenséges csapat is és elkezdődött a mérkőzés a két csapat között.
Mind két csapat eléggé erős, és felkészült. Először a mi csapatunk vezetett, aztán a másik, aztán megint a miénk. A fél idő előtt meg megint az ellenfél csapat állt nyerésre.

Majd 26:30 -as állásnál a bíró félidőt hirdetett. Ekkor az edző ránk nézett és biccentett hogy most menjünk oda.

- Gyere menjünk. - állt fel Iza és elindult a lelátó elé a csapathoz. Követtem majd ott lent megálltam mellette.
Az edző beszélt a srácokhoz, majd mondta nekik hogy pihenjen mindegyikük. És mutatta Dominak hogy ott vagyunk. Úgyhogy ő Ákost magával rángatva jött oda hozzánk.

Én akkor még el fordulva figyeltem hogy mit csinál a másik edző amikor Iza már Domit ölelte át.
Ákos meg csukott szemmel ivott. Ezek szerint nem vett még észre.

- Szia! - álltam meg előtte.

- Livi... - nézett rám Ákos, kikerekedett szemmel és egy hatalmas mosollyal az arcán. - Te hogy kerülsz ide?

- Eljöttem mert Iza mondta hogy kísérjem el. És most itt vagyok. És olyat hallottam hogy ideges vagy. Igaz? - vontam fel a szemöldökömet vigyorogva.

- Hááát.... - vakarta meg a tarkóját. - Nem szeretem a nyitó meccseket. Mindig ideges leszek hogy elrontjuk és az meg kihat az egész évre.

- Nyugi! Eddig nagyon jók vagytok! Ne izgulj neked van a legjobb csapatod és és mindenki nagyon profi. Oké? - néztem a szemébe.

- Igen. - fújta ki a levegőt. - Nagyon köszönöm Livi. Ez most kellett hogy valaki helyre rakjon. - mosolygott, majd adott egy puszit majdnem a számra. Ezután meg gyorsan vissza ment a csapathoz, majd egy gyors csapat kiáltás után mentek vissza a pályára.

- Na mit mondtál Ákosnak? - nézett rám Iza amikor Ákos már zsinórban a harmadik kosarat dobta be.

- Csak annyit hogy nyugodjon meg és higgye el hogy ők a legjobb csapat. És ezek szerint hatásos volt. - mosolyodtam el.

~ A meccs utolsó perceiben ~

Az állás döntetlen volt és még volt három perc a játék időből...
A mieink jönnek, Dominál a labda, Csabinak passzol, Csabi Ákosnak, Ákos vissza Dominak, majd megint vissza Ákosnak, aki pont úgy állt meg a labdával hogy az ellenfél ne érje el és közben meg pont felénk nézett.
Még egy perc...
Ákos megkeresett a szemével és rám mosolygott. Majd kicselezve az ellenfelet a hárompontos vonalról eldobta a labdát ami csont nélkül bement. Majd pár másodperc múlva a bíró a sípba fújva bejelentette a meccs végét.

És ezzel a srácok megnyerték az évnyitó meccset és így indul a szezon.

- Nyertek!!! - kiabált boldog arccal Iza.

- Igen nyertek. - örültem én is.

Közben a pályán a fiúk is össze ölelkeztek meg egymásra ugrottak. Majd körbe rohanták őket a rajongók is.
Amit mi Izával még mindig a helyünknél állva néztünk végig.

- Livi mit szólnál ha még hívnánk Domit és Ákost? Most nem zavarna anya mert nincsenek otthon most utaztak el Gréti nénihez. Hm?

- De csak őket? Senki mást?

- Senki mást. Amúgy is lehet, hogy a többiek buliznak de valahogy most nem hiszem hogy ők ketten is oda akarnak menni főleg ha megtudják, hogy mi mit találtunk ki nekik.

- Oké. Most az egyszer. - adtam be a derekamat. Mire Iza elkezdett ugrálni.
Kíváncsi leszek mit talált ki Iza...

Ezután gyorsan odament Domihoz és adott neki egy cetlit, amire felírta hogy mit gondoltunk mára. Elolvasta és bólintott majd mutatta hogy nálunk találkozunk mert még haza mennek Ákossal egy-két dologért.