A la Muerta Pizzéria |✓|

14. Rész

Mit ne mondjak, nagyon vártam a ma reggelt! Már kora reggel felébredtem és mentem is le a konyhába. Majd ettem és megvártam Izát is.

- Jó reggelt! - jött le álmos arccal.

- Neked is! Kérsz tükör tojást? - néztem fel a sütés közben.

- Nem kérek, köszi. Ma reggel müzlit fogok enni, ha van. - mire bólintottam. - Na várj! Te hogy hogy ilyen korán már fent vagy? Nem szoktál.

- Hát, amit még mutattam tegnap este, üzenet meg amit meséltem, hogy mi volt amikor hazaértem. Csak izgulok, mert Ákos azt mondta, hogy ma megbeszéljük ezt.

- Ja így már értem. De nyugi, szerintem minden oké lesz. Mikorra jön?

- Mint, ahogy szokott.

- Ühümm. Akkor mindjárt ide ér. Úgyhogy nyugi és minden oké lesz.

- Domi mikor jön?

- Szerintem ő is most fog jönni.  - gondolkodott. Majd mindketten össze rezzentünk a csengő hangjára. - Mész vagy menjek? - kérdezte.

- Megyek. Hátha Ákos az. - válaszoltam. Kimentem megnézni hogy ki jött és Ákos és Domi álltak az ajtó előtt.

- Sziasztok! - mosolyogtam.

- Heló! - válaszolt Domi.

- Szia! - mosolygott Ákos is. Erre Domi felváltva nézett ránk, majd vigyorogva bement Izához a konyhába.

- Mikor tudjuk megbeszélni a tegnapit? - mosolyogtam a szemébe nézve.

- Megbeszélni? Mit kell megbeszélni? - ölelt át vigyorogva. - Vagy nem voltam egyértelmű? Hm?

- Hát... Lehet hogy nem fogtam még fel. - mentem bele a játékba. - Esetleg meg tudod ezt kis gondot oldani? - néztem a nagy kék szemeibe kacéran.

- Lehet, hogy meg tudom oldani. - mosolygott, majd közelebb hajolt és adott egy puszit az arcomra, majd még egyet és haladt a szám felé. Majd megállt, a szemembe nézett és megcsókolt. Mire rögtön viszonoztam.

- Livi, lennél a barátnőm? - kérdezte egy kissé bizonytalan mosollyal.

- Igen, igen, igen! - ugrottam rá, Ákos pedig simán megtartott. Majd letett a földre, és boldogan nézett rám.

Viszont megzavarta ezt az idilli pillanatot, hogy megjelent Iza és a nyakamba ugrott egy "végre" kiáltással.
Domi eközben gratulált Ákosnak.
Majd Iza végre elengedett és Ákos ölelte meg majd a vállába ütött és közölte, hogy ha megbánt, akkor nem lesz egy nyugodt napja sem.

Ezek után együtt négyen indultunk el a suli felé. Ahol már egy nagy kosaras és menő csapat várta Ákost és Domit.
Izával most mi is oda mentünk velük. Majd amikor többen is meglátták, hogy amint megálltunk Ákos mögém állva átölelt, rögtön gratuláltak és Ákossal együtt örültek. Legalább ők normálisak!

- Heló mindenkinek! - hallottuk meg Levente hangját. Majd oda furakodott a tömeg közepére ahol mi is álltunk. Majd elkötelezett a szeme, amikor meglátta, hogy Ákos engem ölel át. - Na mi van Ákos következő áldozat? - vigyorgott gonoszan rám. Erre Ákos megfeszult és erősebben ölelt.

- Fejezd be addig amíg nem lesz semmi! És lehetőleg ne szólj bele, mert semmi közöd hozzá! - mondta Ákos.

- Már hogy ne lenne közöm, nem meg mondtam, hogy Livi nekem tetszik! Te meg itt ölelgeted!

- Azért mert te neked csak egy kaland lett volna, nekem Livi a barátnőm!

- Hogyne, ezt el is higgyem? - kérdezte gúnyos hangsúllyal.

- Elhiheted. Itt mindenki más elhiszi. - fordult körbe Iza is, aki eddig hallgatott.

- Hát nekem mindegy. Majd szólok. Addig is Ákos remélem, hogy első sorból nézhettem majd ha elbuksz. - adta meg az utolsó lökést. Mire Ákos nem bírta tovább bevert neki egyet.
Elkezdtek verekedni.

- Hagyjátok abba! Elég legyen! - kiabáltam rájuk. De nem hallgattak rám, és továbbra is a földön ütötték egymást.
- Valaki szedje már szét őket! - néztem a többi fiúra, akik eddig csak álltak. Ketten-ketten nyúltak a két fiú után, és sikerült szétszedni őket. Erre meg megjelent az igazgató helyettes is.

- Itt meg mi történt? - akadt ki.

- Levente provokálta Ákost. És összeverekedtek. - válaszolt mindenki helyett Iza. - Az előbb sikerült szétszedni őket.

- És Levente miért provokálta Ákost? - vonta fel a szemöldökét Jegenyei.

- Ő miatta. - mutatott rám.

- Maga miatt? - nézett rám az igazgató helyettes asszony is.

- Én nem úgy emlékszem. Csak Levente állítja ezt. - mondtam ki, amit gondoltam.

- Értem. Levente az igazgatóiba! Ákos pedig azután jöjjön, hogy elment az orvosi szobába. Mindenki más menjen órára! Ó és Lívia maga is menjen Ákossal. Figyeljen rá!

- Rendben. - bólintottam. Majd Ákossal együtt bementem az épületbe.

~ Útban az igazgatóhoz ~

- Miért nem hagytad? - kérdeztem rá.

- Mert zavart, hogy bánt téged, a kapcsolatunkat és engem. - nézett rám bűnbánó arccal. - Miért most baj, hogy meg akarlak védeni? - vonta fel a szemöldökét és megtorpant.

- Jaj, dehogy baj! Ilyenekre ne is gondolj, csak féltelek. És nem tudom, hogy most is mi lesz. - hajtottam le a fejem.

- Hé. - emelte fel a fejemet az államnál tartva. - Nem lesz semmi baj! Engem ne fognak kirúgni. Most kell ilyen miatt először oda mennem, ellenben Levivel.

- Oké. Értem. - fújtam ki a levegőt.

- Nyugi! Menj vissza a terembe. Majd én is megyek. - nyugtatott, majd adott egy puszit a számra és mosolyogva elindult az iroda felé.

~ A szünetben ~

Vége lett az órának és az egész osztalyunk a teremben vagy a folyosón volt, már akit érdekelt, hogy mi lesz Ákossal.

Pár perc múlva megjelent az ajtóban.

- Mi volt? - eszmélt fel először Domi. Mire Ákos először ijedt arccal nézett körbe, majd megállt a tekintete rajtam, a szemébe nézett és mosolyogva megszólalt:

- Nem volt semmi. Csak figyelmeztetést kaptam és két napig fel vagyok függesztve a suliból. - vigyorgott. Erre mindenki ujjongani kezdett.
És én is elmosolyodtam. Majd át öleltem az éppen elém érő Ákost és a vállába fúrtam az arcomat. Ő pedig átkarolt.