A la Muerta Pizzéria |✓|

12. Rész

Vasárnap reggel van. És kaptam egy üzenetet, ami fel keltett:

"Fél nyolc felé ott leszek a házatok előtt légyszi öltözz fel abba amit majd Iza ad neked! És egyél reggelit! Ákos"

Felkeltem az ágyból, majd rohantam át Izához, hogy magyarázza meg nekem hogy ez meg mi! És ő mit tud.

- Iza ez mi? És mire gondol? - kérdeztem meg tőle. És megmutattam neki a telefonomat.

- Ez a mai programod. És én is csak annyit tudok hogy kb. mi lesz és hogy mit kell fel venned. De többet tényleg nem tudok, és egyébként sem mondhatok többet. Oké? - vigyorgott.

- Hahj! Ez nem igaz! És mit kell fel vennem? Milyen ruhát? - kíváncsiskodtam tovább.

- Na jó megmutatom, mert lassan úgy is készülnöd kell. Gyere. -  oda mentünk a szekrényhez és Iza ki vette belőle a cross motoros ruhámat. Nekem meg ki kerekedett a szemem.

- Ez minek? Vagy miért? - gondolkodtam. - Hiszen csak egyszer mondtam neki, hogy tudok cross motort vezetni. Mit akar ezzel?

- Én sem tudom. Csak annyit hogy ezt kellett meg keresnem és odaadni neked. Ő meg majd minden mást el intéz és csinál.

- Aha értem. Akkor megyek és felveszem, habár nem tudom mihez. - ingattam a fejem. Bementem a szobámba és át vettem a ruhámat. Felvettem a motoros szerkót és a motoros csizmát is. Majd a hajamat össze fogtam egy alsó copfba.

- Livi gyere le! Itt van Ákos! - kiabált fel Iza a földszintről. Lementem a lépcsőn és odamentem az ajtóhoz. Majd kiléptem a ház elé a kertbe. Ekkor vettem észre hogy Ákos ott áll a kapuban és éppen apával beszélget. Ákosnak is olyasmi ruhája van mint nekem. A kezében meg egy sisak. Mögötte meg a papám (?) szállt ki egy autóból. Mit csinál ő itt?

- Szia Ákos! - köszöntem neki.

- Szia! Gyere, megmutatom mi lesz ma. - mosolygott és kézenfogva elvezetett a platós autó végéhez ahol már az aszfalton állt két cross motor. Az egyik az pedig az enyém amit mindig használtam nyaranta.

- Szia papa! Hogy hogy itt vagy? - kérdeztem tőle, miután megölelem.

- Hát Livi, ez a fiatalember írt a nagyanyádnak Facebookon, hogy tudnánk-e segíteni neki egy jó program szervezésében. És megkért hogy hoztam el nektek ezeket. - mosolygott.

- Ez mind a te műved? - néztem Ákosra.

- Aha. Úgyhogy most megyünk motorozni meg piknikezni. - mosolygott rám e közben meg a kezembe adta a saját sisakomat.

- Komolyan ezt csak nekem szervezeted meg? Az egészet.

- Igen. Gondoltam kicsit ki szakadunk a mindennapokból. És múltkor úgy is mondtad hogy tudsz motorozni, szóval kíváncsi lettem, hogy tényleg olyan jó vagy, mint ahogy mondtad. - kacsintott majd feltette a sisakot. Vettem a kihívást és én is feltettem a sisakot. Mindezt a papa és apa is mosolyogva figyelték. Majd össze néztek.

- Akkor mehetünk? - kérdezte Ákos.

- Ha minden meg van, akkor mehettek fiatalok. Oké?

- Igen, Robi bá. Minden meg van. Ebédet is raktam és Livi is itt van, úgyhogy minden meg van. - és mivel csak a szeme látszott, csak azon látszott, hogy mosolyog rám. Nekem meg szerencsém volt, hogy van rajtam sisak, mert nem látszott, hogy elpirultam.

Ezután fel ugrottam a motorra és néztem Ákosra. Aki a cselekedetemre reagálva, hozzám hasonlóan felugrott a saját motorjára és bólintott. Úgyhogy elindultunk.

Amíg a városból kifelé haladtunk, addig Ákos ment előttem, aztán amikor már az erdő felé mentünk a várostól távol akkor volt, hogy egymás mellett mentünk vagy egymást előzgettük.

Egy idő után meg bementünk az erdőbe is és ott mentünk tovább egy erdei úton.
Igaz, ott kicsit sárosabb volt a föld, de attól még jól lehetett haladni.

~ Később egy tisztáson ~

Egyszer csak megálltunk egy nagyon szép tisztáson, egy ligetes erdő közepén. Nagyon szép hely.

- Hol vagyunk? Ez milyen hely? - Néztem körbe, miközben levettem a sisakomat.

- Ez csak egy erdei tisztás, csak nem sokan ismerik. Ezért nincs itt senki. Ugye milyen szép?

- Igen, csodálatos! Eddig nagyon tetszik ez a program. Hogy találtad ki?

- Csak össze raktam egy két dolgot amire gondoltam és ezt találtam ki, és remélem tetszik. - mosolygott rám.

- Nagyon tetszik.

- Örülök. És most gyere ülj le. - tette le a kabátját a földre. - Hoztunk kaját is, úgyhogy enni is tudtunk. - mosolygott.

- Tényleg? Mit Hoztunk? Vagy hoztál?

- Hát anyukám csinált nekünk szendvicseket. Az jó lesz? - kérdezte, és közben láttam, hogy izgult.

- Persze, hogy jó. - mosolyogtam biztatás képpen. Ákos erre még jobban elmosolyodott és lerakta mellém a dobozt amiben a szendvicseket hozta. Majd ő is leült mellém a kabátjára.

- És meddig maradhatunk? - kérdeztem.

- Addig amíg szeretnénk, de azért szeretném, ha sötétedés előtt vissza mennénk, mert sötétbe veszélyes motort vezetni.

- Ebben igazad van. - egyeztem bele, majd le dőltem a földre és az eget figyeltem. Majd megéreztem, hogy Ákos is ledőlt mellém és ő is az eget figyelte.
Majd egyszer csak megéreztem, hogy Ákos megfogta a kezemet és nézte tovább az eget. Én pedig elmosolyodtam.