A la Muerta Pizzéria |✓|

8. Rész

Tegnap este még el kellett mesélnem Izának is hogy mi történt miután ők Domival ketten elmentek más felé.
Majd azután Iza bepörgött és ott visítozott a szobámban. És közben vigyorgott is!!
De aztán megpróbáltam kicsit lehűteni...

~ Most reggel ~

- Jó reggelt! - mentem le a konyhába, ahol viszont nem volt senki csak egy cetli volt az asztalon:

"Lányok!
Mindketten a pizzeriában vagyunk. Pietro nem tudott bejönni. (Beteg lett.)
Menjetek suliba, a tízórai a hűtőben.
Legyen szép napotok!
Puszi, Anya"

Ezek szerint ketten vagyunk itthon. Oké, akkor megkeresem Izát.

- Iza! - mentem be a szobájába. - Gyere csináltam reggelit. Anyáék nincsenek itthon. Bementek a pizzériába.

- Ó, értem. Akkor menjünk. Egyébként mi lesz ma? Mármint a suliban.

- Nem tudom elvileg semmi. Csak holnap lesz a nyitómeccs? - gondolkodtam el.

- Aha. És el is megyünk megnézni! És nincs apelláta! - közölte.

- Hahj... Iza... Miért csinálod ezt?

- Azért Livi, hogy végre merj valamit csinálni! Érted?

- Én értem. De ez nem olyan egyszerű!!

- Dehogynem!!! - akadt ki Iza. - Na jó mindegy, egyszer majd talán elhiszed.

- Jó mindegy hagyjuk. Ebben úgy sem tudunk megegyezni. Úgyhogy inkább menjünk a suliba. - néztem az órára.

- Oké menjünk. Domi már amúgy is vár, de mondtam neki hogy csajos megbeszélés van. - vigyorgott. Hát igen Domi az a srác, aki megérti és tudja is hogy mivel ikrek és lányok is vagyunk kell olyan beszélgetés ahol csak ketten beszélünk.

Ezután elindultunk, majd egy pár perces séta után oda értünk a sulihoz.
Be mentünk az épületbe, majd az osztály terembe is.

- Szia Domi! - mentem én is oda Domi és Iza padjához, ahova Iza az előbb már oda sietett.

- Szia Livi! - mosolygott Domi félig rám nézve, mert közben Izát is figyelte, aki magyarázott neki.

- Ákos? - mutattam a mellettem lévő üres helyre.

- Nem tudom. Azt mondta, hogy jön de nem tudom hogy mikor ér ide. - vonta meg a vállát Domi. Én erre csak bólintottam egyet.

Leültem a helyemre és elővettem a könyvemet, de aztán el is kellett rakni mert megszólalt a csengő és közben meg Ákos jött be a terembe kissé gyros léptekkel. Gondolom megint elaludt.

- Heló! - köszönt mosolyogva és közben még bele túrt a sötét hajába hogy tökéletesen össze-vissza legyen...

- Szia. - néztem rá. Domi meg kezet fogott vele. A fiúknál ez biztos jelent valamit, de hogy én nem értem az tuti!

De már nem tudtam ezen gondolkodni, mert megjött a biológia tanárnő. És elkezdődött az óra.

~ Tesi óra után ~

Az öltözőben voltunk a lányokkal és a tesi cuccot vettük fel. Közben persze mindenki beszélt, meg nyavajgott.
Nem vagyunk sokan lányok az osztályban...
Öten vannak a cica babák... Ők a legrosszabbak!
Ketten az emós lányok.
Meg hárman a mindig tanuló, könyv olvasó csöndes lányok.
Meg mi ketten Izával.

Mi csöndben öltöztünk Izával és hallgattuk hogy ki köröm beszél. Ezekből a legérdekesebb mindig az öt lány témája. Most éppen fiúkról van szó.

- De Kati! Mondom én hogy Peti a legjobb! Ő néz ki a legjobban!

- Jaj Ildi! Nem, szerintem a legjobb pasi mindenképpen Ákos!!! Figyelj ő a legjobb!

- Figyelj Kati! Eliza azt mondta hogy nem akart vele randizni, mert elvileg van valami csaj...

- Micsoda?? Milyen csaj? Hiszen mindig kapható volt egy randira. Most akkor mi van vele??? - akadtak ki a lányok.

- Mondom én sem tudok többet csak annyit, amennyit most mondtam. De nekem is fura hogy mi lehet vele.

- De ki lehet ez a csaj??? - visított Kati.

- Nem tudom. Ki kéne deríteni.

- De Ákos nem mond róla semmit. - sipítozott Eliza is. Erre mi össze néztünk Izával és megállapítottuk hogy valami változott Ákos körül! Mert eddig mindig arról volt szó hogy Ákos ilyen volt a randin meg olyan. Most meg....

Viszont kissé meg untuk, hogy mindegyik nyavalyog, úgyhogy mentünk ki az öltözőből.
És az öltöző előtt megláttuk Ákost.

- Sziasztok! Már is át öltöztetek? - kérdezte tőlünk.

- Igen. Már nem bírtuk, hogy mindenki csak nyavalyog ott bent.

- Értem. És most merre mentek?

- Én megyek haza. - néztem rá.

- Én meg Domit megvárom és megyünk szerintem valahova. Mondott valamit hogy megyünk valami meglepetés helyre, de nem mondta hogy hova.

- Értem. - bólintott. - Livi, el vigyelek?

- Ha nem gond, én örülnék neki. - mosolyodtam el.

- Oké. Akkor mehetünk is? Mert én kész vagyok. - mosolygott ő is.

- Oké. Menjünk. Szia Iza! Majd otthon találkozunk.

- Okés. Sziasztok! - vigyorgott sejtelmes vigyorral az arcán.

Kimentünk az épület elé, majd a parkolóba. És ott volt Ákos motorja is.

- Tessék! - adott a kezembe egy sisakot ami nem olyan volt mi a tegnapi.

- Neked hány sisakod van?

- Nekem egy. A tegnapi az anyáé, ez meg a tiéd. Külön neked vettem. Gondoltam szükséged lehet rá, ha többször is jössz velem. - vigyorgott.

- Értem. És köszi. - lepődtem meg. Majd fel ültem mögé és át karoltam a derekát majd elindultunk.

• Iza szemszöge •

Megvártam Domit, és mondtam neki hogy Ákos már elment, mi meg tudunk menni oda ahova gondolta.

Pont ki értünk az épület elé amikor megláttuk, hogy pont most mennek Liviék a motorral.
És ezt nem csak mi néztük végig hanem az az öt liba is akik az előbb az öltözőben Ákosról beszéltek.

- Ki lehetett az vele?

- Nem tudom Ildi, nem ismertem meg.

- Hát nem is lehetett! Sisak volt rajta és nem látszott az arca!

- Francba!!

Én ezen csak elmosolyodtam. Mert én tudtam hogy Livi ült ott. Szerencsére azok meg nem.