A Maffia Főnök jegyese

•Tizenkettő•

Biztos voltam benne ,hogyha akkor nem kopognak be az ajtónkon akkor egymásnak esünk . Örültem és nem is ennek az egésznek . Olyan mintha ketté kellene szakadnom. Szeretnék a szívem szerint dönteni , de okosan ,és ha ehhez az kell ,hogy távolságot tartsak meg kell, hogy tegyem.
Miután elkészültem vissza mentem Fatime szobájába . Neki is már csak a sminkjét igazították . Csodaszépen nézett ki . Bele néztem ,a hatalmas tükörbe . A bordó csillagos földig érő ruhám mely az egyikoldalt combközépig fel volt hasítva kihangsúlyozott a tűzpiros magassarkú. A hajamat begöndörítették, s egy kis részt feltűztek de a füleim előtt egy kis tincset kint hagytak . Az arcomon csak egy alap smink volt ,ami szeme héj púderból,szempillaspirálból és egy iszonyat piros rúzsból állt. Fatime mikor készen lett és megfordult akkor tátott szájjal bámult rám.
-Atya úr isten Elizabeth. Úgy nézel ki ,mint egy hercegnő. Gyönyörű vagy ! - sétált felém a zöld csillogós ruhájában . Neki a haja kontyban díszelgett ,hiszen a kendőtől semmi nem fog látszódni. Felhorkantam mikor kiejtette a hercegnő szót .
-Inkább Hamupipőke .-vágtam fancsali képet .
-Mariano marha szerencsés ,hogy te leszel a felesége .
-Ne túlozz. Beszéljünk inkább rólad.-tereltem a témát . -Annyira szép vagy !
-Köszönöm. -ölelt magához . -Induljunk ,már biztos várnak minket . -mosolyodott el ,majd bólintott az egyik lánynak ,aki ki nyitotta az ajtókat . Össze vissza kanyarodtunk míg nem kisétáltunk a hátsókerthez vezető hatalmas lépcsőhöz.Mindenki beszélgetett mindenkivel és táncolt , ám mikor mi Fatiméval megálltunk a lépcsőn akkor valaki a mikrofonba arabul kezdett beszélni , és mindenki ránk figyelt. A tenyerem izzadni kezdett .Fatime rám mosolygott ,majd miután a két férfi felénk sietett akkor elindultunk a lépcsőn . Mariano úgy nézett rám, mintha most látna először estélyiben . Zavarba jöttem. Mire leértünk ő már a kezét nyújtotta ,amibe én azonnal belekapaszkodtam. Ő ezt megérezte mennyire rettegek a sok idegen embertől,s mikor a derekamra tévedt a keze , akkor erősen fogott maga mellett , úgy sétáltunk a táncparkett felé. Halkan mormogott valamit olaszul amit nem értettem teljesen ,ezért vissza kérdeztem.
-Meseszép vagyok?-néztem rá.
-Egyre jobban tudsz olaszul.Ezt észben tartom.-dörmögte ,majd kacsintott egyet . Miután táncolni kezdtünk a sas tekintetek is eltűntek,s nem figyelt végre mindenki ránk . Mariano a fejemen pihentette az állat,úgy táncoltunk szorosan egymáshoz simulva.
-Gyönyörű vagy !-dörmögte .
-Köszönöm,azért te se panaszkodhatsz .
-Szóval gyönyörű vagyok.-válaszolt játékosan .
-Tudod ,hogy értettem .-nevettem föl. Csönd lett, majd vett egy mély levegőt .
-Vissza akarlak kapni ! -suttogta közelebb hajolva a fülemhez.
-Ezért tenni is kell .-suttogtam a fülébe ,mire ő szorosabban fonta a karjait körülöttem.
-Miért nem érzem a kedvenc fehérneműm peremeit?-simított végig a hátamon .
-Mert nincs rajtam fehérnemű.-suttogtam vissza a fülébe ,majd lassan egymásra néztünk , ám ekkor véget ért a zene . Hamad és Fatime jelentek meg mellettünk. Hamad és Mariano az üzletről beszélgettek , mi Fatiméval pedig az itteni esküvői szokásokról. Néha hallottam egy két mondatot a beszélgetésből,ám akkor érdekes téma jött szóba . Hamad és Fatime esküvője . Láttam milyen örömmel meséli  el azt a házasságot ,amit először nem akart.Örülök ,hogy mégis boldogságra lelt Hamad mellett ,mert egy nagyon jó lelkű ,aranyos lány és megérdemli. Sajnálom ,hogy nem beszélhet Hamaddal a terhességről.
Többen beszélgettek velünk . Igaz ,volt aki csak arabul beszélt , de azt Mariano fordította nekem . Mai napig meg tud lepni ilyenekkel ,hogy több nyelven is beszél. Hajnal kettő felé tértünk nyugovóra . Mariano elment még fürdeni utánam , én pedig a plafont bámultam . A frissítő fürdő után mellém feküdt , s engem nézett .
-Mi jár a fejedben?-kérdezte alig hallhatóan.
-Nem fontos .-mosolyodtam .
-Beth!-szólított meg.
-Hm? -néztem rá ,majd felé fordultam.-Eszembe jutott a tárgyalás.
-Hidd el semmi baj nem lesz . Megoldom.
-Te ?
-Persze !Nem hagyom ,hogy más képviseljen!
Felnevettem,mire Damian kérdően nézett rám.
-Nincs is aki képviseljen.
-Le mondtad?
-Igen, én tényleg csak azért kértem meg ,mert sokan ajánlották,de amit mondtál , az járt a fejembe . Persze a pénzem nem adja vissza , de nem érdekel.
-Mekkora egy ...
-Mariano ,nem érdekel . Már semmi nem érdekel.-motyogtam és a két kezem a fejem alá csúsztattam.
-Miért ?
-Mert felesleges. A jelennek élek ahogy eddig,de lazábban kezelek mindent már egy jó ideje . Rájöttem ,hogy sokat hibáztam és ,hogy gyenge személyiség vagyok, akit mindig eltiportak.
-Ezt tettem volna?
-Nem rád értettem!-fordultam meg a hátamra és ismét a plafont kezdtem el bámulni.-Ezért kezdtem el saját magam fejleszteni.Mind tesztileg mind szellemileg. Sokkal többet figyelek az egészségemre , és a kajára , ami még nem annyira megy de próbálkozom. Tudatosan próbálom építeni az életem,hogy egyszer az legyek aki... -nyeltem el a mondat végét ,mert nem akartam elmondani Marianonak.
-Nem fejezed be?-piszkálta a hajam.
-Tudod apa testőröket állított mellénk,miután te telefonáltál.Te is tudod ki a testőröm ügye ? -néztem rá egy pillanatra,majd vissza . -Látta ,hogy teljesen magamba zuhantam.Segített . Megmutatta ,hogyan vezessem le azt a feszültséget ,amit én magamba akartam folytani. Megtetszett ,kikapcsol és felszabadít . Olyan nőnek érzem magam , aki megtudja magát védeni . Akit nem lehet többet bántani.
-Soha nem hagynám ,hogy bántsanak!-jelentette ki iszonyat egyszerűen.
-Mariano ,hiszen nem vagyunk együtt .Nem élhetem úgy az életem ,hogy azzal vagdalózok ,hogy ki volt a vőlegényem .Nem akarom ,hogy veled hozzanak minden alkalommal össze mikor valami történik.
-Miért akkora baj az? -könyökölt fel félig , s engem nézett .
-Mert semmi közünk egymáshoz.
-Ez nem igaz!-szólt rám , mire én kérdően felé pillantottam,ezért folytatta. -Bármi is történjen mi mindig egymásé leszünk. Az örökké az enyém vagy , ezen semmi és senki nem változtathat.
-Mariano...-nem hagyta hogy befejezzem .
-Ssss.Aludjunk.-szólt rám, majd megpuszilta a homlokom, s magához ölelt .
  Olyan érzésem volt mintha most léptünk volna egyet előre . A szívemet melegség töltötte el , s az izgalomtól alig tudtam elaludni. Boldog voltam. Akartam őt és ezek szerint ő is engem,nekem pedig most ez pont elég most . Újra egymásra kell ,hogy találjunk . Szeretjük egymást , és így bármit át tudunk együtt végezni. Napok óta az első éjszak ,hogy nem voltak lidérc álmaim. Aludtam, mint a bunda .