A Maffia Főnök jegyese

•Harmincadik rész•

Soha nem gondoltam ,hogy valaha leszek annyira szerelmes és boldog , hogy hozzá menjek valakihez. Persze ez minden nő álma , viszont én a sok rossz után nem akartam senkivel össze kötni az életem csak azért ,hogy utánna ügyvédhez és bíróságra járkáljak . 
       Már korán reggeli híradóban és a rádióban is arról beszéltek , hogy ma én és Mariano össze házasodunk . Forgott a gyomrom az idegtől és  nagyon kellett koncentrálnom , hogy ne hányjam el magam .  Dorotthy néha rán  kacsintott mikor legyeztem magammal egy brosúrával . Annyira nem érdekelt most az esküvő , legszívesebben elszöktem volna Marianoval , s titokban házasodtam volna vele össze . Tükör előtt álltam , s épp a ruhám fűzték be . Dorotthy mellettem állt , s felügyelte az egészet . Elgondolkodtam , hogy hogy is kerültem én ide . Isten szeret engem amiért ilyen jó életet kaptam a rossz után ,s egy olyan férfi gyermekét várom akit teljes szívemből szeretek . Soha nem kívánhatnék ennél jobb életet magamnak . Minden amiről csak álmodtam  megkaptam . Könnybe lábadt a szemem mire a sminkes korholni kezdett .
Bocsánatért esedezve próbáltam az érzelmeimet uralni , de a hormonok tomboltak bennem . Mindenki azon volt a mai nap , hogy életem/életünk legszebb és legemlékezetesebb napja legyen . Örültem , hogy végre örökre össze kötjük az életünket ,és Mariano felesége leszek.
-Minden rendben lányom?-sétált elém Julietta .
-Igen ,minden tökéletes .-mosolyogtam rá.
-Annyira gyönyörű vagy !
-Köszönöm!-jöttem zavarba.
-Én köszönöm ,mert te és Dorotthy igazi családdá tettetek minket .Veletek lettünk kerek és teljes .Mindent amit anyaként kívánhatnék a fiainak megadtatok ,s engem ez boldoggá tesz . -pityeredett el.
-Hé te nőszemély ,tartogasd a könnyeid a szertartásra .-horkant fel a bal oldalamon Mariano keresztanyja ,majd megölelte Juliettat és mind ketten  engem néztek .
-Meseszép igaz? Hihetetlen , hogy ezt a ruhát te tervezted , ez annyival másabb .
-Persze hiszem a leges legjobb barátnőmnek készült .-kukucskált ki a hátam mögül Dorotthy.
Minden simítással végeztünk , majd hatalmas  belépővel kivonultunk a limuzinokhoz . Rengeteg ember volt az udvaron . Őrök és rendőrök tartották kordonokkal távol tőlünk a fotósokat és újság írókat . Minden limuzin fekete volt , viszont a koszorús lányok és az én limuzinok fehér volt . Mindegyik limuzin esküvői pompába díszelgett . A katedrálisban  fogunk  megesküdni , ami szerintem a város egyik legszebb építménye . Gyönyörű . Mikor megálltunk , s kinéztem az ablakon láttam mennyi ember tolong , s lássanak bevonulni ,majd kijönni Marianoval kézen fogva . A gyomrom görcsbe szorult . Nagyon ideges lettem . Az se segített , hogy újságírókkal volt teli a tér .  Szép lassan kezdtek az emberek bevonulni a Katedrálisba , s egyszer csak Sussanne össze csapta a tenyerét , s rám nézett .
-Itt az idő! Készen állsz?
-Mindjárt elhányom magam ..-legyeztem magam , pedig a klíma is ment a kocsiba .
-Ez természetes . -azzal kipattant , ahogy kinyitották az ajtót neki , s elkezdett felfele sétálni hatalmas mosollyal az arcán . Szép lassan ment utánna mindenki . Dorotthy rám nézett ,majd sóhajtott egyet , s kipattant , s megvártak a koszorús lányok engem is mire kikecmergek . Azonnal örök gyűltek körém ,mintha valami királyi ékszert kellene őrizni. Karon ragadtam apát, s reménykedtem ,hogy nem fogok valamibe megbukni , mert az tökéletes címlap fotó lenne . Ahogy sétáltunk befelé , a kamera vakuk kattogtak , az emberek olaszul kiabáltak és tapsoltak . Iszonyatosan ideges voltam , hiszen csak a maffia vezérhez készülök hozzá menni . Ahogy beértünk minden felpörgött, megszólaltak az orgonák ,mögöttünk bezáródott az ajtó , s felpattant mindenki . A padsorok közötti vörös szönyeg iszonyatosan hosszúnak tűnt , s én legszívesebben oda rohantam volna Marianohoz . Én láttam őt ő viszont még háttal ált . Apára néztem vettem egy mély levegőt , s elmosolyodtam . Megérkeztem . Ez az én utam a boldogság felé , s így végre teljes életet élhetek,mint feleség és anya . Elindultunk , s Mariano is felénk fordult . Komoly arca átváltozott , s a szépes merev álla is ellazul. Ellágyult , s elmosolyodott, majd egy pillanatra lehajtotta a fejét ,majd vissza , s büszke voltam , amiért ilyen hatást értem el. Az oltár előtt édes apám egy gyors puszit nyomott a homlokomra ,majd átadott Marianonak , aki a tenyerét nyújtotta felém .Bele helyeztem remegő kezeimet a meleg puha párnácskái közé , úgy sétáltunk a pap elé . Az esküvői próbán mindig angolul válaszoltam , de nem akartam lelőni a meglepetést . Tudtam , hogy Mariano igazi olasz és imádja , tiszteli a hagyományokat . Soha nem kért rá , de tudtam ,hogy örömet okoznék vele . A szokásos szöveg és prédikáció után jött a nagy válasz mind kettőnk részéről .
-Sí!-jelentette ki kihúzott háttal Mariano komolyan miközben végig a szemembe nézett .
Elhangzott ugyan az a beszéd ami az előbb , s hatalmas magabiztossággal válaszoltam ,hogy 'Sí' ,mire Mariano arcán átfutott ez apró mosoly, s megnyalta a szája szélét . Nem számított rá.Közelebb lépett ,majd a két kezébe fogta az arcomat , s úgy csókolt meg ,mint még soha . Azt a fajta szeretetet és tiszteletet amit akkor éreztem ,soha nem fogom elfelejteni . A nyakába dobtam a kezeim , s teljesen elfelejtettem azt ,hogy több száz ember néz minket és ujjongva tapsolnak . Mosolyogva váltunk el ,viszont még a homlokunk össze ért ,s úgy beszélt hozzám.
-A világ legszebb nője az én feleségem . Gyönyörű vagy Miamore. Szeretlek!
-Szeretlek!-mondtam neki mosolyogva majd a násznép felé fordultunk és elindultunk kifelé. Taps áradat fogadott minket. Mariano össze fonta az újaink ,majd a szájához emelte , s mikor kinyíltak az ajtót a csendet és az éjjenezést felváltotta az egymást túlordító újság írók és a tv riporterek. Limuzinhoz érve Mariano besegített a kocsiba , majd intett egyet , s bevágódott mellém . Az autó elindult velünk a fotózás helyszínére, s mi addig kicsit kettesben tudtunk lenni.
Egymásra néztünk és elmosolyodtunk ,majd csókban forrtunk össze . Szerintem egyikünk se gondolta volna régen , hogy férj és feleség leszünk , s mind a kettőnknek a másik jelenti majd az életet . Boldog voltam és akartam , hogy Mariano is érezte azt a felettébb nagy boldogságot amit én érzek , de nem így szerettem volna bejelenteni neki ,hogy apa lesz .