Falba ütközött [Bucky Barnes Ff.] ☑️

Maró Érzés

Bruce szavai mindenkit megijesztett.
-A bordáid össze vissza vannak törve. A szegycsont repedt, pár csigoja el van csúszva, érthetetlen szív ritmus zavar, a semmiből, valamint rengeteg izom szakadás, belső vérzésed is lehetett, és mintha nyolcvan éve cigarettáznál, olyan a tüdőd. - Tony majdnem el ájult, erre nem volt felkészülve. Ana lassan pislogott, nem tudta mit mondjon.
-Miért nem szóltál hogy ilyen fájdalmaid vannak? - fordult felém Natasa.
-Nat, amióta itt vagyok csak azt nézitek hogy szenvedek, biztosan feltűnt. - suttogja Ana, és mintha az élet épp hagyná el a testét. Bucky mellé lépett, és kezét biztatás képp megszorította. Az erőtlen lány félmosolyt ejtett, és újra fel akart kelni.
-Maradsz. - mutogatott Tony.
-Nem vagyok kutya. - motyogta Ana meglepődve.
-Pihensz. - biccent Stark, és nem hagyja felkelni.
-Bepisilek. - nézett mélyen a nagybátyja szemébe. Tony kelletlenül arrébb állt, Ana pedig random elindult, majd megfordult.
-Hol is van a mosdó? - mondta feszengve.
-Egyenesen, a második ajtó jobbra. - Clint artikulálva magyaráz, mint valami gyereknek.
-Az agyam nincs leépülve, értem amit mondasz. - húzta össze a szemöldökét Ana. Miután végzett, vissza indult, de teljesen megszédült. A hányinger elkapta, a falba kapaszkodott.
-Ana. - Tony elkapta a lányt, és lefektette. Bruce újra vizsgálni kezdte, és elképedt. Nem, inkább lesápadt.
-Ana. - hangja elhalt volt.
-Igen doki? - motyogta a lány.
-Mond csak, voltál valaha fiúval? Mármint.... - kezdett el újra dadogni. Ananak már csak az emlék miatt is össze szorult a torka.
-Én... - suttogja, és könnyei útnak eredtek.
-Jézusom. - Wanda tenyerébe temette arcát, és sírva fakadt. Mocskosnak érezte magát. Már egy hónapja. De még mindig érezte magán az érintését. Ana nem mert körbe nézni, érezte magán a sajnálo tekinteteket. Neki ez pont elég volt ahhoz, hogy zokogjon. Így is volt. Sajnálta mindenki. Tony akkor azt érezte, minden az ő hibája. Alrébb lépkedett, és minden erejével a falba ütött, és leült a földre.
-Ki volt az? - motyogta Bucky.
-Ki más... - sírt fel megjobban.
-Mond azt, hogy nem én voltam. - Barnes megijedt, hiszen alig van itt egy hónapja, fél hogy talán ő lehetett.
-Rum.... - suttogja erőtlen.
-Az a mocskos rohadék. - aki nem nézett fel, az is érezte a katona mérgét.
-Most megkeresem, és megölöm. De előtte feldugok egy lángoló botot a..... - Buck szinte ordított, a düh úrrá lett rajta.
-Buck. - Steve megfogta a barátja vállát, és felém bökött. - Inkább maradj vele. Szüksége van rád - súgta, majd távozott a teremből.
-Terhes vagyok? - nézett Braner szemébe Ana.
-Pár perc és kiderül. - motyogta. Buck kezét szorongatta, aki Ana hátat simogatta.
-Az erődnek köszönhetően csak egy pár fájdalom csillapítót adok, de egész nap feküdnöd kell. - Bruce hangja megnyugtató volt, ám most nem hatott.
-Meg van az eredmény. - a doki vár egy kicsit.
-Bármi lesz, itt vagyok. - Tony oda rohant Ana mellé, és megsimogatta az arcát.
-Ahogy mi is. - lépett közelebb Natasa és Wanda. Wanda letörölte könnyeit, és Clint vállára dőlt.
-Nem vagy állapotos. Ez már biztos. - sóhajtott megkönnyebbülve. Mindenki fellélegzett. Barnes letörölte a lány könnyeit, és megölelte.
-Szeretnék aludni. - szipogta.
-Bucky, aludhat a szobádba? - Tony elhuzott szájjal fordult a férfi felé. Nem szól semmit, csak bólintott. Tony fel akarta vinni Anat, de ő eltolta őt.
-Hagyj kérlek. - suttogja.
-Ana, jóvá akarom tenni, mindent jóvá akarok tenni. - mondta a milliárdos könnyeivel küszködve.
-El késtél. Itt már nincs mit jóvá tenni. Nem haragszom azért mert nem akartál magadhoz venni, de igazán megmenthettél volna. Nem az Apámnak kellett volna legyél... Csak hogy ki hozz. Mindegy, kell idő hogy közelebb engedjelek. - Ana elhadarta a szöveget, majd leszállt az ágyról. Elindult, mellette Buck igyekezett. Mikor egy aprót megbotlott, Bucky karjáért nyúlt. A férfira támaszkodva indultak a szoba felé, néha pár szót ejtve. A katona alaposan betakarta őt, mintha megfagyna. Mindketten csak bámultak ki a fejükből. Ana az ágyban, Buck pedig a fotelben.
-Nem is vagy álmos igaz? - pillantott rá Bucky sokat sejtően.
-El akartam tűnni a sajnálkozo szemektől. - suttogja.
-Nemsokra emlékszem a HYDRA időszakból rólad. Pár edzés van meg, más nem igazán. Ha esetleg lesz hozzá erőd, mesélnél? - Barnes Ana kezét lágyan simogatta, és kényelmesen hátra dőlt a fotelban.
-Biztos hogy nem olyan kényelmes az a szék, nem kell azt mutatnod. Ide feküdhetsz, nem harapok. - nevette el magát Ana egy pillanatra. - Amúgy is aludtunk már együtt. - motyogta.
-Tényleg? - a katona meglepődött, majd óvatosan át ült az ágyra.
-Igen. - nézett bele, gyönyörű kék szemeibe.
-Mesélsz? - feküdt el James, és Ana felé fordult. A lány csak bólintott, és lehunyta a szemeit egy pillanatra.

Vélemény? Próbálok aktív maradni, de majd a tanulás mellett ez nem mindig lesz lehetséges.