Falba ütközött [Bucky Barnes Ff.] ☑️

A Vég Előtt

Bucky Barnes szemszög

Minden erőmmel ütöttem a láthatatlan falat, és úgy éreztem itt a vég, a lábaim le cövekeltek, és mozdulni sem tudtam, csak néztem ahogy Ana elfekszik, szájából lassan kifolyik a vére, és még ezek után is küzd, és véd. A következő pár képsort homályosan láttam, ahogyan próbáltam vissza tartani könnyeim, de még pár így is a szemembe férkőzött, ködös fejjel figyeltem, ahogyan Ana a földön fekve sikít, amiért az áram rázza. Oda mennék, és minden fájdalmát elvenném. Buta ötlete volt, hogy bezárjon minket, míg ő a képességeit, amiket alig használ, vagy még nem is használta, harcol egy igazi szörny ellen. Ahogyan végig néztem hogy mind a ketten élettelenül nyúlnak ki a padlón, valami megtört bennem, hagytam had zokogjak Anastasia felett, aki előttem feküdt, de most nem szorított magához, nem csókolt meg, de még csak rám sem nézett. Vártam, hogy rám nyújtsa a nyelvét, hogy ez csak vicc, de nem tette. Azt akartam, hogy inkább lebyen rám mérges, és utaljon, mint hogy így látom.

A kezembe veszem a kezét, csokolgatni kezdem, de nem reagál. Nem húzza el a kezét, amiért nyálas lesz a tenyere, csak fekszik mozdulatlanul.

-Kérlek, egyetlenem, nézz rám. - suttogom, de süket fülekre talál.

-Gyere Buck. - Steve hangját tompán hallom, mintha távol lenne, de igen is közeli.

Meg érinti vállam, mire el lököm, és Ana nyakához bújóm. Hallom Wanda keserves zokogását, ahogy Ana hasánál sír, de én csak hajthatatlanul ölelem, mintha azzal bármit is segítenék, miközben tudom, hogy ez lehetetlen.

-Tony! - kiáltott Clint, s mikor felneztem csak egy ájult Starkot láttam.

Valamiért most nem tudott érdekelni. A kezembe fogtam életem szerelmét, aki soha többé nem tud mellettem lenni.

-Bucky. - suttogta Wanda.

-Mi az? - kérdeztem szipogva.

-Ana.... Terhes? - pillantott rám könnyesen.

-Mi? - kérdeztem, és karomat a lány hasára tapasztottam.

-Érzem. Érzek valamit. - nyonta rá a kezét, de utána csendben maradt.

-Mond már! - kiabáltam.

-Szerintem gyereketek lett volna. - suttogja, majd újra zokogni kezd, én pedig magamhoz ölelve egyetlenem testét, bőgtem.

Pár perc múlva fel rángattak, én pedig a falat csapkodva töltöttem le a dühöm. Ana, pont ő akivel a kapcsolatom állandóan Falba ütközött, és mire minden egyenesbe megy, hirtelen elromlik.

-Bucky. - próbált Steve nyugtatni.

-Nekem ne Buckyzz! Az én dolgom lett volna vigyázni rá! Vigyázni rájuk! - üvöltöttem, zokogtam, egy lyukat ütöttem a falba, de a fájdalom nem csillapodott, csak egyre erősebb lett, majd meg nem hallottam valamit.

-Hmmhmm...

Sajnálom, pls ne nyírjatok ki, hozom nemsokára a folytatást, jelezd ha kíváncsi vagy ❣️
Sajnálom ha akárki a rész miatt traumatikusan le épül, velem is ez történt❣️🥺