Falba ütközött [Bucky Barnes Ff.] ☑️

Stark

A reggeli után Ana a kanapéra kuckózta magát. Próbálta figyelmen kívül hagyni a beszélgető férfiakat a konyhába, viszont ahogy hallotta Buck nevetését, megborzongott. Át futott rajta egy meleg érzés.
-Mit nézünk? - vágodtak le mellé a fiúk. Ana meglepődött, mivel eléggé elbambult.
-Nem tudom. - pislogott megszeppenve.
-Anastasia. - ugrott Wanda a kanapé elé, mire Ana sikítva takarta el az arcát, könnyei megjelentek arcán.
-Jaj ne haragudj, nem akartalak ennyire megijeszteni. - Wanda magához ölelte a lányt, és teljesen el szégyellte magát.
-Semmi baj. - ölelte vissza Ana, majd enyhe mosolyt ejtett.
-Tetszik a csatod. - nevetett Wanda. Ana zavartan elmosolyodott.
-Ma békén hagylak és holnap velem lesz edzés. - fordul Ana felé Steve.
-Rendben. - bólint.
-Mit csinálsz ma? - Steve vissza emelte tekintetét a tv re, még Ana őt nézte.
-Nem tudom. - rántott vállat.
-Menj ki az udvarra. Bucky kimegy veled, ha szeretnéd. - mosolyog sokat sejtően. Ana inkább nem mondott semmit. Magában bólogatott, majd a lépcső felé nézett, ahonnan Tony vánszorgott.
-Jo reggelt. - motyogta.
-Jo reggelt. - köszöntek vissza kórusban.
-Miért vagytok ilyen koraiak. - ásít a milliárdos.
-Kilenc óra. - von vállát Buck. Tony az asztalhoz ült, még Ana felállt és ki nyújtózkodott.
-Hova hova? - mosolygott Stark.
-Ahova az utam visz. Stark. - mondta nevetve a lány.
-Te is az vagy, ne gúnyolodj. - öltötte ki a nyelvét Tony.
-Az udvarra szeretnék menni. - motyogta Ana, Buck szemébe nézve.
-Ki kísérlek. - állt fel, és a lány mellé lépett. Ana szíve össze facsarodott, ő maga sem tudta hogy miért. Buck elindult egy irányba, és Ana derekára vezetve kezeit, meginditotta őt is. Ana bőre égett, ahol hozzá ért a férfi. Bucky vére egyből forrni kezdett, nyugtatni kellett magát. Ananak meghatározó múltja volt, nem teheti azt hogy ilyet gondol, miközben a lány szenvedett.
-Kérdezhetek valamit. - motyogta Ana.
-Nyugodtan. - bólint.
-Mikor kerültél el a HYDRA - tól? - suttogja.
-Nem sokkal utánad. - billentyű félre a fejét.
-Ana én is kérdezhetek? - ült le a padra Bucky, majd mikor a lány is leült, csak pislogott.
-Persze. - mosolyog.
-Mikor és hogyan történt veled az az eset, Rumlowal? - krákogott, mire Ana lefagyott. A mosoly eltűnt arcáról, szemei könnyben áztak.
-Ha nem szeretnél beszélni... - kezdte a férfi, de a lány leintette.
-Csak maradjon köztünk. - biccent. Buck bólintott, és várta hogy Ana beszéljen.

(Enyhe 16+)

-Ki kerültem a HYDRA - tól, két napig bujkáltam, majd rám talált az egyik nővér. Elkábított, és visszavitt az árva házba. A szobámba dobott. Tehetetlenül feküdtem, sérült voltam. Pár napig felém sem néztek. Majd mikor bejöttek, a nővér bevezetett egy férfit. Azt mondta, most nyugton kell maradnom, majd beadott valami ínyekciot, amitől még jobban legyengültem. A férfi elém lépett. Felismertem. Sírtam, és próbáltam alrébb kúszni. Alig haladtam, ő pedig maga felé rántott. - Ana hangja megakadt, miközben folytonosan szipogott.
-Maga alá gyűrt. Kezeimet össze bilincselte, és az ágy oldalához erősítette. Rugdalóztam, de csak egyszerűen a lábamra ült. Levettem a pólóját, és rátette a felyemre, hogy ne lassak semmit. Éreztem ahogy le akarja rólam venni a nadrágot. Sikitottam, és senki nem segített. - el fordította fejét, miközben a folytott hangja marta a férfi szívét.
-Anyira fájt... Bucky. - bukott ki a zokogás Anaból, és tenyerébe temette arcát. A férfi simogatta Ana vállát a kezével, de nem anyira fért hozzá rendes karjával.
-Megölelhetlek? - szipogta Barnest nézve.
-Persze. - tárta ki a karjait, mire a lány oda bújt. A férfi csak rendes karjával ölelte át, mire a lány rá nézett, majd megfogta a fém kart, és derekára vezette.
-Ne utáld anyira. - suttogta Buck ajkaira. Alig vették észre milyen közel vannak egymáshoz.
-A múltra emlékeztet. - suttogta vissza a férfi.
-A múltban vannak jó dolgok is. - motyogta. Egymás szemébe bámultak, teljesen elveszve.