Falba ütközött [Bucky Barnes Ff.] ☑️

Mint Az Anyád

Anastasia szemszögéből

Újra a fehér ágyon feküdtem. Bruce a gépeken ügyködött, még mindenki más engem kémlelt.
-Ez mi? - lépett közelebb Tony, és elemelte kezemet a hasamról. Érdeklődve fordultam én is oda.
-Egy HYDRA szöveg. Általában ezt mondogatták. - motyogtam.
-És bele vésték a bőrödbe? - lépett oda Wanda.
-Hail HYDRA. - olvasta fel Natasa. Beharaptam a számat, és a plafonra emeltem tekintetem.

Bucky szemszöge

Anastasia a plafont kémlelte, még én tökéletes alakján legeltettem a szememet. Felső testét csak egy sport melltartó takarta, még mindig csak vártunk és én egyre csak nyugtalanabb lettem. Be szívtam ajkamat, és le vágtam magamat egy székbe. Idegesen doboltam a lábammal, fel emésztett a tudatlanság.
-Nos mintha teljesen új lenne a tested. Pár horzsolás de mintha nem történt volna semmi. - Braner értetlenül állt az eset előtt.
-Egy szörny vagyok, meg kellett volna már halnom. - suttogja Ana maga elé meredve.
-Ana ezt hagyd abba, semmivel nem lenne jobb, ha most nem lennél itt. - Tony fel háborodva szorított egyet unkka húga kézen, és rá mosolygott.
-Készen vagyunk Mr Stark. - lépett be egy építő munkás.
-Mivel vannak kész? - ült fel értetlenül Ana.
-A szobával. - mosolygott Stark. A lány engem keresett, majd mikor meglátott, el húzta a száját. Talán nem örül neki?

Ana szemszögéből

Jól esett Tony kedvessége, hogy saját zugot kaptam, de nem tudom bírom e egyedül. Labilis személyiség vagyok, nem lenne biztonságos. Bruce szólt hogy végeztünk, ezért magamra kaptam egy felsőt, amit Wanda adott, és kiléptem a laborból.
-Megnézzük a szobád? - lépett élem Nat és Wanda.
-Aha. - mosolyogtam biztatóan.
-Ha szeretnéd jöhet velünk a hajas babád is. - mutatott Buckyra Nat, aki épp Stevevel beszélt. Pontosabban ő beszélt neki, még Barnes végig engem nézett.
-Halod figyelsz te egyáltalán. - lökte meg barátja, mire mindketten nevetni kezdtek. El hagytuk a helyiséget, és végig vezettek egy folyosón. Össze vissza kanyarogtunk, alig jegyeztem meg merre mentünk.
-Tádá. - nyitotta ki az ajtót Nat.
-Huuu. - néztem körbe meglepődve.
-Jo mi? - lépett beljebb Wanda.
-Ez az enyém? - könnyeztem be.
-Persze. Figyelj, megérdemled. És itt lazithatsz. Holnap pedig velem leszel az edző teremben. - Wanda mosolyogva ölelt magához, én pedig letöröltem könnyeim. Magamra hagytak, hogy nézzek körbe. A szekrényekben kutakodtam, amiben mintás felsők és zoknik melltartók és bugyik voltak. Imádtam őket. Honnan tudták? Gondolkodva öltöztem át, már a fehérneműt át cseréltem, mikor az ajtó kinyilt.
-Hogy tetszik a szoba hetcegn... - Tonyba bent akadt a szó, és egyből elfordult, még Bucky csak később kapcsolt. Hirtelen becsukták az ajtót, belőlem pedig egy kis kuncogás szakadt ki. Mikor fel öltöztem, ki nyitottam az ajtót, és behívtam őket.
-Imádom. - ugrottam Tony nyakába.
-Örülök neki. - ölelt vissza.
-De ugye nem így akarsz meg vásárolni. - motyogtam lehangolodva.
-Mi? Dehogy. - simogatta meg a fejem.
-Honnan tudtad hogy ezek tetszeni fognak? - Mutattam végig magamon, mire minkét férfiből kiszakadt a nevetés.
-Wanda. - mondta Tony nevetve.
-Gondolhattam volna. - kuncogtam.
-És anyád is ezekért rajongott. - tette zsebre kezeit.
-Tony. - suttogtam.
-Igen édes? - pillantott fel szemembe.
-Mesélsz az anyámról? A nővérek azt mondták hogy egy szajha volt, de én sosem éreztem igaznak. - zavartan ültem le az ágyra, és vártam hogy a két férfi is így tegyen.
-Magatokra hagylak. - fordult ki Bucky.
-Ne! -rántottam vissza.
-Nyugodtan beszéljetek, utána vissza jövök. - mosolygott rám.
-Meg ígéred? - mutattam felé a kis ujjam.
-Meg. - mosolyogva rá kulcsolta az ujját, majd kilépett a helyiségből. Akkor kezdődjön a nosztalgia.