Falba ütközött [Bucky Barnes Ff.] ☑️

Lőttek A Pillanatnak

-Ana! - kiáltott messziről Tony.
-Szemét. - motyogta Ana, majd elhajolt a férfitól, aki mérgesen kuncogott egyet.
-Van kedved eljönni velem? - kérdezte mosolyogva.
-Hova? - kérdezett vissza durcásan.
-Van egy kis szabad időm, gondoltam megnéznéd édes anyád régi holmiját. - biccent jókedvűen.
-Persze. - hiába haragudott rá, amiért a pillanatban avatkozott, látni akarta azokat a holmikat. Lassan sétáltak a Toronyban, lefelé a csiga lépcsőn, még egy sötét ajtóhoz érték. Mikor Tony kinyitotta, mintha Ana egy szobába lépett volna be, ágy, szekrények, asztal.
-Hol vagyunk? - nézett körbe Ana.
-A pincébe. Lehoztam az összes holmiját Cherrynek. - krakogott. Tony torkát mardosta a sírás, de tartotta magát. Ana óvatosan lépkedett beljebb, majd leült az ágyra, amin volt egypár doboz. Tony kintről figyelt eegy pár percig, csak később lépett beljebb, és csendben figyelte a régi képeket kémlelő lányt.
-Direkt jöttél ki igaz? - nézett rá a milliárdosra nagy szemekkel Ana.
-Nem tudom miről beszélsz. - rántott vállát mosolyogva.
-A pillanatról. Buckyval volt egy pillanatunk. - motyogta sóhajtva.
-Tetszik neked? - pillantott rá vigyorogva. Tony mosolya nem volt őszinte, amit a lány is látott.
-Gúnyolódj csak.... de nekem nem tetszik Bucky. - rázta meg a fejét. Barnes a lépcsőn ülve hallgatta a lányt. Tudta nem szép dolog amit tesz, de amint ezt meghallotta szíve nagyot dobbant, és össze facsaródott. Inkább felkellt és vissza ment az udvarra.
-Nem? - kérdezett vissza felhuzott szemöldökkel.
-Én.... - makogta.
-Te? - értetlenkedett tovább.
-Szerelmes voltam belé. És ez az érzés még mindig bennem van. - motyogta alig hallhatóan.
-Pont.... Bucky. - nyögte nehezen Tony.
-Tony. Fejezd ezt be. - suttogja gyötörten.
-Bucky rengeteg embert ölt meg, szörnyű alak. - mondta fel háborodva.
-Én is rengeteg embert öltem meg! - csattant fel Ana, majd ködös tekintettel fordult nagy bátyja felé. Tony tudta hogy mit mondott, egyből megbánta. Nem a lányt akarta leszolni, csak a férfit minősíteni. Ana könnyezve futott ki, fel a lépcsőn, egészen ki az udvarra. Leült a rózsa bokrok alá, és csendben sírdogált.
-Minden oké mazsola? - lép mellé Sam, és leült mellé.
-Nem. El akarok menni innen. Tony egy  pukkacs. - suttogja megtörve.
-Az. - neveti el magát.
-Mit csináljak? - pillantott bele Sam szemébe.
-Ignoráld. - vont vállat. - Egyébként hogy vagy? - tette kezét a vállára.
-Jól. Túl jól. - biccent szemforgatva.
-Mire célzol? - pislogott értetlenül.
-Nem fura? Pár napja majdnem meghaltam, mostmeg itt ülök frissen és egészségesen. - rázta a fejét Ana rosszallóan.
-A lényeg, hogy jól vagy. - karolja át a vállát, majd megborzolja a haját.
-Sam. - löki le nevetve a férfi kezét, majd óvatosan belelöki a mögöttük lévő tóba.
-Anastasia! - mászik ki csurom vizesen, és a lány felé lépked, aki elszalad.
-Enyit erről csőrike. - nevetett futva. Ana a zsebében tartott csőrikés csatra tette kezét, amit még Tony árult el neki, mi is az a sárga madár.
-Na meg álj. - futott gyorsabban.
-Bucky segíts! - szalad a férfi mögé, aki gondolkodva ült a padon. Felkapta a fejét a két ismerős hangra, elmosolyodott, majd újra komor lett.
-Minden oké? - kérdezett rá Sam aggódva.
-Ja.... - válaszolt szűk szavúan.
-Okke, én most bemegyek. - lépkedett hátra kínosan.
-Mi a baj Buck. - ül le a férfi mellé, aki lehuzza a száját. A férfi csak azt hallotta ahogyan bevalja Ana, hogy a férfi nem tetszik neki.
-Semmi Ana. - motyogta kedvetlenül.
-Rosz kedved van... - suttogja megértően.
-Csak gondolkodom. - rántott vállat.
-Bucky, kérdezhetek valamit? - pillantott bele egy pillanatra szemébe, de Buck elkapta szemét.
-Persze. -motyogta.
-Neked van valami nő az életedbe? Jaj nem így akartam kérdezni. - suttogja Ana, és elszégyelte magát.
-Nincs. Anastasia. - rázza meg a fejét.
-És nem is szeretnél? - amint kiejtette ezeket a szavakat, Buck szemében megcsillant valami, de alig pár másodpercig.
-Nem tudom. Miért akartad bezt tudni? - billenttete oldalra a fejét.
-És hogy reagálnál ha valaki úgy közeledne hozzád? - Ana figyelmen kívül hagyta Buck kérdését, helyette inkább ő faggatta.
-Attól függ ki lenne az. - von vállat. Ana furán érezte magát. Mélyebben vette a levegőt, sohasem beszélt az érzéseiről.
-Bucky, mi jó barátok vagyunk? - kérdezte hirtelen.
-Persze. - bólint csalódottan.
-A barátságos el tudja rontani ha valamelyik fél többet érez? - Ana próbált minél érthetőbb lenni.
-Nem tudom. - ránt újra vállát.
-És.... - Ana bele kezdett, de félbe kellett hagynia.
-Ne haragudj Ana, most mennem kell, később folytatjuk. - végig simitott a lány karján, és távozott. Ana egyedül maradt egy csomó kérdéssel.