Falba ütközött [Bucky Barnes Ff.] ☑️

Mazsola

Ana csak a sarokban sírdogált, a nap már lemenőben volt, érezte az ajtó előtt várja őt. Jól érezte, ugyanis Bucky Wanda és Tony az ajtó elé kuporodva várták hogy kinyissa az ajtót. Fázott, de nem akart még felkelni.
-Ana, tudom hogy egyedül akarsz lenni, de akkor menj inkább a szobába. Felfázol. Tudom hogy fázol. - Wanda hangja betöltötte az egész termet, de semmi jel.
-Jarvis, kapcsolt feljebb a fűtést az edző teremben. - Tony tenyerébe temette az arcát, aggódott.
-Kérlek, menjetek, pár perc és megyek. Esküszöm. - Ana hangja halk volt, de mégis kihallatszodott.
-Rendben. - Tony és Wanda egyszerre szólaltak meg, és fel tápászkodva elmentek.
-Bucky. Hallom a szív verésed. Kérlek. - szipogott. Barnes sóhajtva indult a nappali felé, nem akarta ott hagyni őt. Ana még két percig volt a padlón. Felkelt, és elindult. A konyháig jutott, onnan nem tudta merre menjen. Csak azt tudta hogy hol van Barnes szobája. Ott már többször járt. Bizonytalanul indult a férfi ajtaja felé, majd óvatosan bekopogott.
-Gyere. - szólt ki kedvesen.
-Bocsi, én csak. - motyogta Ana.
-Csak bátran. - mosolygott biztatóan.
-Szeretnék kérni tőled egy pólót. Olyat amit gyakran hordasz. - suttogja zavartan.
-Minek? - Bucky elvörösödött, és értetlen volt.
-Ha érzem rajta az illatod, nem érzem magam annyira egyedül. - pillant bele egy másodpercig a katona szemébe.
-Tessék. - ad át egy szürke felsőt.
-Kérhetnék még egy valamit? - Anat alig lehetett hallani, hangjában félelme tükröződött.
-Amit csak szeretnél. - lépett közelebb James.
-Még mindig nem jegyeztem meg, hogy hol van a szobám. - rágta a száját a lány.
-Gyere. - karol bele a lányba, majd mosolyogva indul meg balra. Ana hol a lábát nézte, hol pedig Bucky szemeit. Teljes extázisban érezte magát.
-Tessék. - mutatott az ajtóra Bucky.
-Köszönöm. - mosolygott Ana.
-Jo éjt. - mondta Buck, egy puszit nyomva a lány homlokára. Anastasia elmosolyodott, majd belépett az ajtón, és beharapta a száját. Kibújt a ruhájából, és felvett egy egyszerű pizsamát. Bucky felsőjét rá húzta egy párnára, és azt magához ölelte. Tiszta gyerekes vagyok.... Gondolta magában, és belefurta fejét a szürke pólóba.

Csak úgy kipattantak a szemeim. Az éjjeli szekrényen lévő kutyás óra fél nyolcat mutatott. Mivel nem tudott vissza aludni, kipattant az ágyból, fel öltözött.
-Jarvis. - suttogja.
-Anastasia.
-Bucky ébren van? - pillogott reménykedve.
-Igen. A konyhába van.
-Tudnál olyat, hogy szólsz neki, hogy jöjjön fel értem? - húzta el a száját a lány, és. Megvakarta a tarkóját.
-Azonnal Anastasia.
-Köszi. - vigyorgott. Addig a fürdőbe ment, meg fésülködött, össze copfozta a haját, és egy katicás csattal lefogta a szét álló hajszálakat.
-Itt vagyok. - lépett be Buck óvatosan.
-A fürdőben vagyok. - motyogta halkan Ana.
-Nem kell halkan beszélned, senki sem halja. - kuncogott James.
-Miért vagy ilyen korai? Minden nyugdíjas ilyen korán kel? - pillogott a lány ártatlanul.
-Tessék?! Harmincnak nézek ki. - nevetett a férfi tetetett sértettséggel.
-A lélek nem hazudik. Ha jól számolom száz múltál. - dől neki a falnak Ana.
-Igy van. - bólint Barnes. - Örülök hogy jobb kedved van. - mosolygott őszintén.
-Én is. - vigyorgott.
-Gyere menjünk le. - biccent az ajtó irányába. Buck megvárja amíg a lány mellé ér, ymikor ez megtörtént Ana mélyet szippantott a levegőbe.
-Mi az? - kérdezte a katona aggódva.
-De jó illatod van. - motyogta Ana. A férfi nyakához hajol, és mély levegőt vett, majd vörös arcal kilépett a szobából. Buck alig tudta felfogni mi történt. Kicsivel gyorsabban vette a levegőt. És teljesen zavarban indult a lány mellett, és hallgatta ahogy a lány dúdolászik.
-Jo reggelt. - mosolyog Steve.
-Jo reggelt. Úgy tűnik a nyugdíjasok tényleg korán kelnek. - mosolygott pimaszul Ana.
-Te is korán keltél. - nyújtotta ki a nyelvét Rogers.
-De én csak harminc leszek. Nem száz. - húzta fel szemöldökét ravaszul.
-Igaz. - bólintott Steve. A lány elé nyomott egy tál műzlit, aki mosolyogva nyúlt a kanálért. Mellette Buck ugyan így tett.
-Mi ez a ruganyos valami? - Ana inkább magát kérdezte, egy levett egy mazsolát a kanáljáról.
-Mazsola. - mondta Steve.
-Fúj. - tette az asztalra grimaszolva Ana.
-Finnyásak vagytok. - forgatta a kapitány a szemeit, Anara, és Buckyra nézve.
-Te sem szereteted? - fordul mosolyogva Buck felé Ana.
-Utálom. - nyújtja ki a nyelvét.
-És tele van vele a müzli? - billentette félre a fejét a lány.
-Majd én megeszem. Egyél más fajtát - nevetett a kapitány, és adott egy másik tálat.
-Epres vagy csokis? - tart felé Buck két felé dobozt.
-Nem tudom. - Ana meglepődött.
-Akkor mindkettő. - nevetett Buck.
-Hmmm. - motyogtam - imádom. - sóhajtott Ana, majd még egy kanállal megevett.
-Ettől el hízok? - kapta fel a fejét a lány.
-Mi? - kérdezték egyszerre.
-Mármint felszedni pár kilót. Tudjátok. - nézett furán.
-Miért, szeretnél? - értetlenkedett Steve.
-Egy kicsit. - gondolkodott el Ana.
-Miért? - kérdezett vissza James.
-Hogy ne legyek ennyire kis ketté törhető. - vont vállat, majd tovább falattozott. A két férfi kínosan elnevették magukat, és inkább ők is ettek tovább.

Eddig mennyire tetszik nektek a történet? Húztam még a szálakat, vagy csapja a lecsóba? ❤️