LIMITLESS

:: 𝟭𝟳𝗧𝗛 - "titokban" kettesben

Taeyong igazándiból eléggé késésben van, azonban emögött kivételt képezve most nem ő maga áll, hanem Ten, akivel az elmúlt időben gyakorta összefutott. Valami elkezdődött kettejük közt, amiről igazából egyikőjük sem beszél, mégha a csóknál már jócskán tovább is jutottak. Az igazság az, hogy mindketten tudják, kapcsolatuk — vagy micsodájuk — eléggé maga a tilosbanjárás, szóval jobbnak vélik nem szavakban megfogalmazni, mintha így nem lenne mindez ennyire valós és furcsa.

Mert igen, ez roppant különös; Taeyong a legsikeresebb körzet élén van, s a csettintésére szinte már ugranak az emberei, míg Ten pont az ellenfelének az örökbefogadott öccse. Pusztán a beszélgetésük megtörténésére is aligha kerülhetett volna sor, de mégis egyre több időt töltenek el kettesben, amit meglepő módon élveznek is. Mert igen, a testiségek kettejük közt meglehetősen gyakoriak, de a döntő szerep meglepő módon egymás társaságának élvezése, s az igazat megvallva erre aztán egyikőjük sem éppen számított.

Mindenesetre nem bánják, sőt, felettébb élvezik, tán' még igénylik is egymás társaságát, és éppen emiatt sikerült Tennek viszonylagosan könnyedén rávennie a másikat arra, hogy juttassa be a versenyre. Ő maga is tudja, hogy ez kockázatos, de Johnnyra nem számíthat, viszont mindenképp ott szeretne lenni, egyszerűen nem akar továbbra is kimaradni ebből a világból — na meg Taeyong versenyzése is eléggé érdekli, hiszen tény s való, elég sokat kocsikáznak kettesben, de az valahogy teljesen más; mikor verseny céljából ül a kormány mögé, akkor valami észveszejtően dögös, és Ten nem tud semmi és senki mást figyelni. Ezt már legutóbb is megtapasztalta, ahogyan azt is, hogy Johnny körzetében nem is olyan elviselhetetlenek az emberek, éppen ezért pedig zseniális tervet eszelt ki arról, hogy hogyan jusson be anélkül, hogy hatalmas balhé kerekedne; ő megy be elsőként a helyszínre, míg Taeyong egy félreeső helyen parkol, és nyomban a MAD DOGot veszi célba, ahonnan Johnny mégha el is akarja küldeni, bizonyára nem lesz képes — mert elvégre testvérek, s ugyanannyi a joguk ott tartózkodni, emellett az érv mellett pedig kiállnának a többiek, ezt tudja bátyja is.

Johnnyval egyébként a kapcsolatuk jelentősen megromlott a legutóbbi verseny óta, s azt a pofont sem beszélték meg. Az idősebb roppant módon idegessé vált, amiért öccse a legfőbb riválisával töltötte azt az estét, Tennek pedig elege van abból, hogy a másik akaratán kívül is csupán csak egy kívülállóként kezeli; szeretne ő is a körzethez tartozni rendesen, mégha nem is versenyzik. Talán hasonlóan, mint Taeil — ott kíván lenni a futamoknál, gyakorlásnál, megbeszéléseknél, és valami hihetetlen módon felidegesíti, hogy testvére ezt meglehetetleníti. Nem akar továbbra is a frusztráló elnyomásában élni, s éppen emiatt arra az elhatározásra jut, hogy lépéseket tesz annak érdekében, hogy az összes versenyző tudja az ő nevét, tudja, hogy ott van, hogy igenis fontos tagja a körzetnek, hogy számít jelenléte — ezt pedig talán Johnnynak is be szeretné bizonyítani, akinek a cselekedeteiből arra lehet következtetni, hogy ezt nem gondolja így.

Most viszont még nem ezen tettek ideje jött el, hanem annak, hogy Taeyong leparkoljon egy társasház előtt, melyben Ten lakik, aki amint megcsörren a telefonja, kapkodva beleszól, miszerint már siet is le, aztán szavai szerint cselekszik; sebesen kapkodja lépegetőit lefele a lépcsőn, míg ki nem nyitja az üvegezett bejárati ajtót, hogy a szabadba léphessen, a friss levegő pedig megcsaphassa, ám nincsen idő az ezen való morfondírozásra, hanem amint kiszúrja íriszeivel a jól ismert, fekete gépjárművet, már szalad is oda, hogy az anyósülésre bepattanjon.

- Biztosan időben vagyunk? - kérdezi kapkodva a levegőt, majd a biztonsági övért nyúl, amit rögvest becsatol.

- Nagyjából igen, de egy kevés késés belefér.

- Mondjuk neked aztán ki merne szólni ezért? - cukkolja kissé a zöld hajút, majd szórakozottan felnevet. - De amúgy tényleg, meg hát úgyis a végén versenyzel majd.

- A győzteseknek ott szokás - mondja elégedett vigyorral Taeyong, majd hamarosan rátér az útra, hogy a város széle felé kocsikázzanak.

Mondjuk ezen kijelentése inkább saját maga megerősítésére szolgált, hiszen tagadhatatalan a többi körzet erősödése, s Taeyong nyilván sosem mondaná, de az igazat megvallva fél attól, hogy a MAD DOG szövetségre lép, s ezáltal leszorítják az első hely pozíciójáról; ő élvezi, hogy ő a legjobb, és nem akar lezuhanni jelképes trónjáról, s már most megint azon kattog, hogy mégis miképpen erősödhetne meg a MISFIT olyannyira, hogy ne kerüljenek veszélyeztetett szituációba — mert most hamarosan már ott vannak; az első helyért rendesen meg kell küzdeni, s ez sajnos egyre nyilvánvalóbb mindenki számára.

- Te kattogsz valamin? - kérdez a nyilvánvalóra Ten, miként a kormány mögött ülő illető oldalprofilját mustrálja.

- Nem szokásom - követi a szavait egy határozott szemforgatás, ám előbbi eszmefuttatásai miatt olyannyira befeszül, hogy ujjai szinte teljesen rászorulnak a kormányra.

- Éppen ezért fura.

- Nem kattogok, csak elgondolkoztam egy kicsit - sóhajt fel halkan, s eközben már elhagyják a város zsúfolt területeit.

- Ez szinte ugyanaz - ingatja fejét a fiatalabb. - A versenyen gondolkodtál? - hangsúlyozza ki az utolsó szót, mire Taeyong csak hitetlenkedő vigyorra íveli ajkait.

- Nagyjából aha.

Ten erre csak bólint, mert pontosan jól tudja, hogy jelenleg eléggé haszontalannak bizonyulna bármely szava a témát illetően, ugyanis nem igazán ért egyelőre ezekhez a dolgokhoz, még nem ismerte ki rendesen az erőviszonyokat, szóval nem is firtatja ezt, hanem inkább elterelni kívánja a másik figyelmét.

- Tudod, ha nem kellene mindjárt a pályához mennünk, akkor nekem lennének módszereim, hogyan kapcsolhatnám ki kicsit az agyad - szólal meg elvigyorodva, miközben már a város szélén vannak, s Taeyong azt figyeli, hogy hova is hajtson, ahol nem látni rá autójára, de mégsincs messze a verseny színterétől.

- Sokat szoktam gondolkodni, szóval többször is megmutathatnád a módszereid - húzza ajkait pimasz görbületre az idősebb, aki ekkor éppen lefékez, s a kisebb irányába fordul, kezét pedig szinte megszokásból a combjára simítja.

- Még megbeszéljük - csatolja ki a biztonsági övét, aztán pedig Taeyong is így tesz.

- De azért ízelítőt kaphatok, nem? - hajol közelebb, míg ajkaik össze nem érnek, Ten pedig egyik kezével a zöld tincsek rengetegébe túr — ezzel némi választ adva, ha már beszélőkéje mással van elfoglalva.

Meglehetősen szenvedélyes csókot váltanak, miként egyre közelebb simulnak egymáshoz, s Taeyong egyik keze a másik derekára simul, a másik pedig továbbra is a combján pihen, melynek belső felére ír le aprócska köröket. Mindezközben Ten pedig az ujjaival tépkedi kicsikét a zöld tincseket, pláne, mikor az idősebb elmélyíti a csókot, kezét pedig egyre feljebb simítja lábán, ám mielőtt bármibe ténylegesen belekezdhetnének, tudják, hogy hatalmas bánatukra el kell szakadniuk egymástól, ezt pedig eléggé lihegve teszik meg.

- Majd folytatjuk - mondja Ten vigyorogva, majd még egy hosszúra nyújtott puszit hagy Taeyong ajkain, aki elégedetten figyeli ezt az egészet, s természetesen azt is végignézi, ahogyan hamarosan ki is száll a kisebb az autójából.

A thai magabiztos léptekkel indul el a megfelelő irányba, mégha eléggé stresszel is, holott tudja, mindez nem sülhet el túl rosszul — Johnny úgysem fog ténylegesen cselekedni, maximum majd a szája jár, aminek ignorálását immáron tökéletesre fejlesztette, s emellett azt is tudja, hogy Taeyonggal sem fognak lebukni, hiszen mindent precízen kiviteleztek, ezáltal pedig senki nem szerez kettejükről tudomást.

Vagy legalábbis ezt gondolják, lévén, hogy mit sem sejtenek arról, hogy valaki mindvégig figyelte őket.