LIMITLESS

:: 𝟭𝟬𝗧𝗛 - megszakadt idill

Minden gondtalannak érződik a csillagos ég alatt, a motorháztetőn ㅡ Ten és Taeyong már ki tudja, mennyi ideje tartózkodnak itt, s merülnek bele az alkohol mámorába, a cigarettafüst gomolygásába és a csókjaik bódulatába. Egyáltalán nem gondolnak bele a következményekbe, hanem csak a jelen megfoghatatlanságát igyekszik mégis megtölteni ezzel a furcsa kötetlenséggel, mert itt ők most nem azok, akiknek el vannak könyvelve mások szemeiben, hanem kettő földi entitás, akik mintha a világ vége mögött kettővel bújnának el.

Mindez egy darabig remekül is megy, beszélgetnek semmiről és szinte mindenről egyaránt, hiszen pillanatról pillanatra egyre inkább feloldódnak, azonban mikor Ten zsebében rezegni kezd telefonja, elhúzza a száját; tudja a kijelzőre való pillantás nélkül is, hogy Johnny az.

- Mennünk kellene? - húzza el száját Taeyong. No, cseppet sem a MAD DOG vezető utasítására kíván alapozni, csupán csak nem akarja, hogy Tennek miatta legyen ebből gondja.

- Majd hamarosan - ránt vállat, s egyszerűen kinyomja a hívást, aztán hátrébb dőlve felnéz az égre. - Nem bánod, hogy nem a többiekkel vagy?

- Úgy tűnik, mintha bánnám?

Ten erre csak szemeit forgatja, majd nagyot kortyol az üveg borból, mely mintha egészen zsibbasztaná már teljes valóját, azonban még ura a történéseknek, és nem szállt fejébe az alkohol. Még mindennel képben van, pusztán csak hihetetlennek véli az eseményeket ㅡ már akkor tisztában volt azzal, hogy nem fogja teljesíteni Johnny kéréseit, mikor felhozta a verseny-témát, azonban arra ő maga sem számított, hogy lelép a MISFIT vezetőjével borozni, s együtt fognak csókokban összeforrni. Az igazság viszont az, hogy a történéseket cseppet sem bánja, mégha tény is, hogy semmi folytatásuk nem lesz. Tudja, hogy ami itt történt, az itt is marad, ez pedig így van rendben.

- Elgondolkodtál - állapítja meg az idősebb, s az ő tekintete is a csillagfödte égboltra réved, mintha valami különös világot láthatnának meg, holott csak fénylő pacák és félkorong leledzik ott.

- Ez egy a jó szokásaim közül - pimasz vigyorra húzza ajkait a kisebb, majd fejét oldalra dönti, hogy a másik helyes vonásait tudja fürkészni, melyek most sokkal jobban látszódnak így, hogy tincsei hátrahullanak mind. - Miért pont zöld a hajad?

- Szerinted miért?

- Honnan kellene ezt nekem tudnom? - ránt vállat, miközben szembogarait az éles állkapocscsontvonalon vezeti végig, s hirtelen kedve támad ujjaival is végigsimítani rajta, amit nem rest ténylegesen is megtenni. - Vannak azok a közlekedési lámpák, onnan jött?

- Micsoda? - nevet fel a másik.

- Nem tudom, ez jutott eszembe - ránt vállat a thai, s ő is halkan felkacag. - Tudod, szabad a pálya, meg ilyenek.

- Ha valami sznob alak megkérdezi, esküszöm, ezt válaszolom - vigyorogva fordul oda a Ten felé, ám így íriszei elé hull hajrengetege közül néhány makacs tincs. - De egyébként csak rohadt jól nézek ki vele.

- Ez nem vitás - mondja a fiatalabb magabiztos hangnemben, hiszen úgy véli, teljességgel felesleges lenne tagadni azt, hogy a másik mennyire észveszejtően fest. Minden egyes négyzetmillimétere magával hordoz valami teljességgel egyedit, melyet kész lehetetlenség lenne összetéveszteni. Mert ilyen vonásokat Ten még soha nem látott, és biztos abban, hogy nem is fog.

- Vagy talán neked nem tetszik, hogy zöld? - húzza fel szemöldökét kíváncsian, mintha csak ki szeretné ismerni a másik agyának minden egyes, tekervényes zegzugát.

- Neked jól áll - jelenti ki egyszerűen. - De nem szeretem a zöld színt annyira.

- Miért nem?