LIMITLESS

:: 𝟯𝗥𝗗 - aggályok a 119-ben

- Akkor biztosan csak te versenyzel?

Hendery teszi fel ezt a kérdést, miközben az asztalon ül, s lábait lógatja le róla. Kimondatlan tény, hogy a sötétbarna hajú ki szeretné próbálni magát a pályán hosszú idő múltan először, ám Yuta, a 119 vezetője, ezt ezúttal is roppantul ellenzi. S nem kell mondania, hogy miért, mert ez is nyílt titok, amit Hendery ㅡ a körzet legjobbja ㅡ figyelembe is vesz. Mert szívét ugyan nyomja az elvesztegetettnek tűnő tehetsége kibontakozásának a lehetetlensége, azonban a vezető szavának ellenszegülni egy percig sem kíván. Sokkalta fontosabbnak bizonyul a csapatszellem, az együttes erő és összetartás, melyről ez a körzet ilyen nagyon hírhedt. Páran ostobáknak, ők ennek ellenére mégis kész zseniknek tartják magukat ㅡ mert mondhat bárki bármit, eddig egyelőre nem igen kerültek szorult helyzetbe.

- Igen, elég lesz, ha csak én megyek pár kört - bólint határozottan Yuta, aki éppen hosszú, fekete hajrengetegét fogja össze tarkójánál, ám néhány tincs mégis makacsul kiszökik, hogy madula-szemei elé hulljanak.

- Ezt úgy mondod, mintha semmiség lenne - forgatja szemeit a raszta, aki könyökével támasztja arcát, s a sötétbarna lakkozású asztal melletti, kopottas széken ücsörög. - Ezúttal több körzet is lesz, aztán ki tudja, mit talált ki a MISFIT. Nem mondom, hogy nem jó a taktikájuk, de eléggé önös érdekeket néznek. Kétlem, hogy figyelembe vennék, ha számodra valami kockázatos lenne.

- Túl nagy az egójuk ahhoz, hogy pont én komoly megmérettetésre számítsak - rázza fejét az idősebbik japán, mikor végignéz csapatán. - Meg amíg engedik, hogy csak én versenyezzek innen, addig nem szükséges konfrontálódni velük.

- Mondtam, hogy nem muszáj csak neked versenyezned - Hendery ismételten próbálkozik, hátha a vezető arra a belátásra tér, hogy a barna hajúnak a pályán a helye, ám mégis a hangjában rejlik némi félelem, hiszen Yuta bármennyire is megértő tud lenni, az általános szótlansága, rideg kisugárzása, kifürkészhetetlen jelleme olykor-olykor egészen hátborzongatónak hat.

- De én meg azt mondtam, hogy egyedül én fogok.

A beszélgetés ezen része immáron lezártnak tekinthető. Hendery nem száll vitába, csak megértően bólint, s mindenkire néhány minutumnyi csend ereszkedik. Furcsán egyszerű ez a körzet. A többi mind a taktikára megy rá, a tagok legprecízebb fejlődésére, a versengésre, a kockázatra, a győzelem mámorító ízére, a határtalan veszélyre, mely minden egyes alkalommal lohol utánuk, mikor a kormány mögé ülnek, s rátaposnak a gázpedálra. Mintha előle menekülnének, érte és ellene gyorsítanának, mert érthetetlen ez, de ugyanakkor felesleges is érteni. Kísértik a végzetet, ám ha meglelik, akkor hiszik, annak úgy is kell lennie, mert nem kívánnak másképpen tenni. Vonzza őket a sebesség, az adrenalin, a dicső győzelem, a ranglétra csúcsa, s a gőg, miszerint fel sosem adják.

Azonban a 119 más. Nekik ez legfőképpen a hovatartozás, a család helyetti család, s igen, az autók és ez a különös élet felpezsdíti őket, ám van, mi számukra fontosabb. Yuta például egy tag épségét sem tenné kockára ㅡ ezért van az, hogy nem engedi versenyezni őket. Mivel szövetségben vannak a MISFITtel, nem dönthetnek arról, hogy egy adott csapatból ki lesz az, akivel összemérik tehetségük, s akivel azonos időben megízlelik a sebesség ízét egy mindent eldöntő versenyen, szóval nem szeretné megkockáztatni, hogy a szövetséges körzet balga döntést hozzon efelől.

- Ha a nagy versenyen nem is vehetsz most részt, szerintem annak akadálya nincsen, hogy esetleg ti menjetek pár kört. Egy kis baráti versengés mindig belefér - WinWin az, aki szavakra nyitja ajkait, hogy megtörje a csendet, mely már egy ideje rajtuk telepszik. - Shotaro tehetne egy próbát ellened. Valahol el kell kezdenie - teszi hozzá a fiatalabb felé pillantva, aki már lelkesedne is, de előtte inkább Yutára sandít, hogy beleegyezést kapjon attól, aki életében a testvér-szerepet tölti be.

- Mondjuk ez elég jól hangzik - biccent Hendery, mikor olybá tűnik, hogy a vezető nem szándékoz mondani egyelőre se igent, se nemet. - Már magam sem tudom, mikor voltam utoljára rendes pályán. Nem ártana felfrissíteni az emlékeim.

- Szeretném kipróbálni, milyen versenyezni - a legfiatalabb is szavakra nyitja ajkait, aki szürkés árnyalatúra festett tincseket birtokol, s szintén az asztal falapján üldögél, csak ő lábait törökülésbe húzza.

Yuta azonban még mindig nem ad feleletet, csak némán dől a közeli falnak, figyeli csapatát, kapargatja körméről a fekete lakkot, s azon morfondírozik, hogy mi lenne a legjobb válasz. Nyilván nem tarthatja ennyire féken őket, mert nem azért vannak itt, hogy ne is üljenek kormány mögé, mégis valami annyira húzná vissza őt ㅡ nem szeretné, hogy bármi visszafordíthatatlan történjen, hogy a múlt megismételje önmagát, mert rideg valója mögött rejtőző szíve bizony aprócska darabjaira törne szét. Félti a többieket, mely érthető is, ám saját traumája miatt nem teheti meg azt, hogy ellehetetleníti fejlődésüket. Azért vannak itt, hogy versenyezzenek, vezessenek, érezzék a sebességet, megvívjanak korlátaikkal, s ő maga ㅡ a vezető ㅡ ennek nem lehet az akadályozója.

Le kell győznie önmagát és démonjait az igenleges válasz kimondásának érdekében, mert tudja, hogy most az a pillanat van, mikor neki kell engednie. Így is hatalmasat áldoz Hendery azért, hogy a kimondatlan kompromisszum meglehessen; tehetségét nem bontakoztathatja ki, nem mutathatja meg, ki ő, mennyire jó, milyen tudás lakozik benne, hiszen nem mehet versenyre, ám cserébe tartozhat ide, és gyakorolhat, mikor csak akar, azonban Yuta fél, hogy mindez tét nélkül nem sokáig lesz elég. Aztán ott van Shotaro, akit ő maga karolt fel azzal az ígérettel, hogy kitanítja autóversenyzőnek, de ezidáig még barátságos megmérettetésre sem engedte. Tudja, hogy ideje beadni a derekát, mert pengeélen táncol, s ha mindezt így folytatja, lezuhan a mélybe azáltal, hogy széthullik a 119.

- Rendben, legyen - bólint a vezető, minek következtében három döbbent tekintettel találja szemben magát. Igen, a válaszon ő is meglepődött, de igenis most erre volt szükség.

- Akkor mondjuk holnap este a gyakorlópályán? - kérdezi WinWin, aki nem is igazán számít arra, hogy majd Yuta adja meg a konkrétumokat.

Erre a kérdésre pedig mind a hárman rábólintanak. Tudják, ez nagy mérföldkő, pláne most, mikor a fekete hajú feszültebb is, mint általában, aminek oka pedig a szombati verseny. Nem szereti ezt, egyszerűen bármennyire is megbabonázza a versenyzés, a sebesség bódulata, közben tart is attól, hogy elszúrja az egészet, hogy megbukik, mint vezető. Mert igen, ő állandóan csak jót akar, de jelleme mégis gátolja abban, hogy a csapat érdekeit minden egyes szempontból megvizsgálja. Tisztában van azzal, hogy Hendery és Shotaro többre vágynak ennél, de egyelőre nincsen ő maga azon a szinten, hogy aggályait leküzdve beleegyezzen a két tag versenyzésébe.