𝐃𝐄𝐕𝐈𝐋 𝐈𝐒 𝐎𝐔𝐓 𝐎𝐅 𝐆𝐎𝐋𝐃 |Tᴏᴍ Hᴏʟʟᴀɴᴅ FF.|

3.fejezet

⇍⋯⋯⋯⋯⋯◦●◦⋯⋯⋯⋯⋯⋯⇏

- 3. 𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽 -

⇍⋯⋯⋯⋯⋯◦●◦⋯⋯⋯⋯⋯⋯⇏

A kocsi csikorogva állt meg. Lenora már azon nyomban fel is tépte az ajtót, és úgy pattant ki a hátsó ülésről, mintha rugók lökték volna ki. Tom magában káromkodott egy sort, hogy a lány milyen tiszteletlenül viselkedik az autójával.

Melody már kevésbé lelkesen szállt ki, olyan arcot vágott, mint aki a halálos ítéletére készül. Tom teljesen átérezte a lányt, és biztos volt benne, hogy a saját arcán is valami ilyesmi ütközött ki.

- Mindent hoztunk? Nem hagytunk otthon semmit? - nézett be riadtan nagyanyja az ajtón, mielőtt még becsukta volna azt.

- A sziporkázó jó kedvem otthon maradt - dünnyögte Tom az orra alatt, de a mellette elhaladó Melody meghallotta.

- Neked legalább volt olyanod - húzta el a száját egykedvűen a lány. Tom szája széle megrándult, de nem nevette el magát.

- De irigylem nagyapát ilyenkor - fogta meg az egyik tálat a fiú, amiben a köret volt. - Rá nem erőltetik, hogy jöjjön templomba. Ilyenkor csak fog egy üveg sört, beül a fotelba és nézi a kabarét. Míg mi itt szenvedünk, ő addig élvezi az életet. Ha olyan kedve van, elszív egy szivart is. Erről jut eszembe - vakarta meg a tarkóját Tom -, indulás előtt igazán elszívhattam volna egy cigit. Így nem tudom ki fogom-e bírni ezt az egész felhajtást. Nem kizárt, hogy ki kell szöknöm az egyik Istent magasztaló éneklés közben, hogy elszívjak egy slukkot. De lehet kettő lesz belőle, ha ilyen lassan haladunk - nyújtogatta a nyakát előre. Elindultak a templom bejárata felé, és a fiú bosszankodva vette szemügyre, mennyien is jelentek meg. Az ajtóban az új pap mindenkivel szóba elegyedet, kezet fogott és szélesen mosolyogva bólogatott.

- Rendesnek tűnik - jegyezte meg Mrs. Holland figyelve az elé táruló jelenetet.

- És fiatal - jelentette ki Lenora. Nem tudta a szemét levenni a férfiról, aki a harmincas évei elején járhatott. Ahogy közeledtek felé, Tom ki tudta venni, hogy a férfi magas, szikár alkatú, barna haja a kávé árnyalatában játszott.

- Üdvözlégy mindnyájuknak - köszöntötte őket, mikor ők következtek soron. Volt valami ördögi a mosolyában, Tomnak felállt a hátán a szőr tőle. A hangja bársonyos volt, mégis úgy hangzott, mint a ragadozóé, aki behívja áldozatát a barlangba. Az arca akár jóképűnek is mondható volt, barna szemével fürkészve mérte végig őket. Tekintete egy pillanatra megállt Melodyn, épp csak annyira, hogy szemügyre vegye. Majd Lenorára siklott a pillantása.

- Nagyon örülünk magának - mosolygott szélesen Mrs. Holland. Lágy tekintettel nézett a lelkészre. - Mi vagyunk a Holland család.

- Örvendek, Preston Teagardin vagyok, az új lelkészük - nyújtotta a kezét üdvözlés gyanánt. Egyesével kezet fogott mindenkivel, Tom a kelleténél kicsit erősebben szorította meg a kézfejét, mikor ő volt soron. Preston kifürkészhetetlen tekintetet vette rá, ahogy elhúzódott tőle. Tom máris kijelentette magában, hogy gyűlöli a férfit.

- Igazi úriember - ült ki bárgyú vigyor Lenora arcára, miután besétáltak a templomba. A padok felét már megtöltötték a város lakók, halkan sutyorogva diskuráltak Prestonról.

- Attól még nem úriember, mert úgy vigyorog, mint a jól lakott óvodás, és kezet ráz minden jöttmenttel, Lenora - akadékoskodott Tom. Frusztráltan kapkodta a tekintetét hol az oltárra, hol az orgonára, hol pedig a hívőkre.