A három nővér és az el nem tűnő füst

4. fejezet - Indulás a bálba

Oscar - illő módon - este 10 előtt tíz perccel érkezett meg Auroráért. A pontosság a vámpírok egyik kiemelkedő erénye. Viszont nem a bejáraton érkezett, hanem - számára annyira nem rendhagyó módon - az egyik ablakon mászott be. Ez kilendítette kissé az illendőségi mércét. Aurora kedvelte, amikor Oscar különös módon oldotta meg a hétköznapi dolgokat. A férfi hosszú, sötétbordó kabátot viselt, alatta fekete zsabós inget. Aurora háttal állt neki. A vámpír, még mielőtt belépett volna a szobába, az ablakban guggolva csodálta őt pár percig. Ilyenkor jól jön, hogy még egy macskánál is mozdulatlanabbá tud válni.

A kandallóból érkező gyér világítása a készülődő Aurora formás alakjának árnyékát vetette a falakra. A lány éppen a haját kötötte össze egy vörös szalaggal, amikor Oscar odasuhant mellé.  

– Lélegzetállítóan festesz ma este, kedvesem - súgta kellemes baritonján a nő fülébe.

– Köszönöm! - válaszolta a lány, miközben kisimított egy kóbor tincset az arcából. - Még jó, hogy nincs szükséged levegőre - tette hozzá élcelődve Aurora.

– Micsoda szerencse! - mosolygott Oscar.

Aurora megfordult, így immáron szembe került a vámpírral.

– Jó leszek így? - kérdezte Aurora, miközben kezét végighúzta a ruháján, lesimítva a kisebb fodrozódásokat.

Oscar végignézett a lányon. Ha akarta volna, akkor se tudta volna levenni róla a szemét. A földig érő, fekete ruha tökéletes illett Aurorához. A hatalmas, ovális tükörben a hátát is megcsodálta. A hosszú, rövid uszályba végződő palást gyönyörű ívet kölcsönzött a hátrésznek. Ahogy Aurora megemelte a kezét, jól látszott a szinte átlátszó fekete selyem, amivel a palást a csuklóhoz volt rögzítve. Így ha Aurora megemelte a karjait, a selyem szárnyakat képzett a karjai alatt. Maga volt a megtestesült tökéletesség.

– Varázslatos - mondta Oscar. - Csak még egy apróság - jegyezte meg a férfi, és kutatni kezdett a kabátja zsebében.

– Még soha nem voltam nem embereknek tartott bálban - próbált az idegességére utalni Aurora. - Sőt, igazból még semmilyen bálban sem voltam... - sütötte le a szemét, mintha ez egy szégyellni való dolog lenne.

– Tetszeni fog. Ráadásul ez halloween bál. Ilyenkor kitesz magáért Lord Cassio - próbálta lelkesíteni Aurorát, miközben elővett egy vörös szalagot, és egy kicsi, ám teljes emberi csontvázat.

– Az micsoda? - kérdezte gyanakvóan Aurora, miközben a Oscar kezének tartalmára mutatott.

– Egy csontváz - mondta Oscar, olyan természetességgel, mintha csak annyit mondana, hogy az ott egy kutya. - Nyugi, nem igazi - tette hozzá, mert látta, hogy Aurora szeme határozottan elkerekedett. - Színházi kellék - folytatta, miközben a szalagot átvezette a kis csontváz bordái között.

– És mihez kell? - kérdezte kissé gyanakvóan Aurora.

– Ez lesz, ami vicces jelmezzé varázsolja, az amúgy csodálatos báli ruhádat - magyarázta Oscar, és közelebb lépett a lányhoz. - Emeld meg a karjaidat, kérlek!

Aurora így tett. Oscar egy gyors vámpírmozdulattal - ami az emberi szem számára jóformán észrevehetetlen - körbevezette a szalagot Aurora dereka körül, majd egy csinos kis masnival rögzítette oldalt. Az apró csontvázat megigazította, ami immáron peckesen függött Aurora jobb karja mellett.

– És mi ebben a vicces? - érdeklődött Aurora. - Nem értem.

– Azért mert ember vagy - magyarázta Oscar.

– Bocsánat - ironizált Aurora.

– Nem baj - nevetett Oscar. - A többiek érteni fogják. Miután bemutatkozol valakinek, mindig mutass rá a csontvázra, és őt is mutasd be - részletezte Oscar.

– És mit mondjak, hogy hívják? - ment bele az érthetetlen játékba Aurora.

– Freddie. Imádni fogják - jelentette ki Oscar.

– Ha te mondod... - mondta értetlenül Aurora.

– Indulhatunk? - kérdezte a vámpír, és az ablak felé mutatott.

– Igen. De szerintem az ajtót használjuk. Nekem úgy könnyebb - mosolygott Aurora.

– Igaz - vágta rá Oscar. - Elnézést, már rég volt dolgom emberrel.

– Majd segítek visszaszokni - biztosította Aurora.

– Köszönöm - mondta kedvesen Oscar, majd megemelte a könyökét, Aurora pedig belekarolt, és elindultak Aurora életének első báljába.