A három nővér és az el nem tűnő füst

12. fejezet - Rochefoucauld Grál

 – Miért, mi ez? - kérdezte Edgar egyre türelmetlenebbül.

Emily még mindig nem válaszolt, de odament Edgar mellé, és a másik kötetet is kinyitotta. Az intarziás íróasztalon ott hevert előttük két hatalmas, régi könyv. Edgar semmit sem értett belőle, Emily pedig nem jutott szóhoz.

Az folyosóról lépések hallatszottak. Emily szélsebesen becsukta a könyveket, és egymásra pakolta őket. Pár másodperc múlva Mr Barnaby jelent meg az ajtóban.

– Hát itt vannak! Hogy haladnak? - érdeklődött a férfi.

– Köszönjük szépen, hamarosan végzünk - kezdte Edgar.

– Csak még pár könyvet átnézünk - folytatta Emily.

– Á, igen. Könyvek. Azokból sosem elég! - mosolygott Mr Barnaby. - Ha szükségük van valamire, lent leszek.

– Köszönjük! - mondta udvariasan Edgar.

Emily tekintete már a könyvespolcot pásztázta. Azonnal megrohamozta, amint eltűnt az ajtóból Mr Barnaby. Gyors keresésbe kezdett.

– Most mit csinálsz? - kérdezte kissé idegesen Edgar.

– Hasonló méretű könyvet keresek - mondta Emily, mintha mi sem lenne természetesebb.

– Minek?

– Ha többet rakunk le elé, talán nem tűnik fel neki, hogy ez a kettő különleges.

– Állj! Elárulnád végre, hogy a fenétől olyan különlegesek ezek a könyvek?!

Emily leállt egy pillanatra a kereséssel, odalépett az ajtóhoz, és kinézett a folyosóra. Nyugtázta, hogy senki sincs ott, majd becsukta az ajtót, és Edgarhoz fordult.

– Azt hiszem, hogy a Rochefoucauld Grál két kötetét találtuk meg - mondta lélegzetvisszafojtva Emily, majd újra a polchoz lépett.

– Na jó. Nem tudom miről van szó, de rendben - adta fel a harcot a férfi.

– Majd elmesélem, most gyere keresni.

Pár perc múlva találtak még három hasonló méretű könyvet. Ezekkel, egy fadobozzal, a feltekert tervrajzokkal és egy fura kinézetű masinával felszerelkezve elindultak lefelé. Mr Barnaby az előcsarnokban beszélgetett egy úrral. Emily és Edgar a lépcső melletti asztalhoz lépett, amin ott sorakoztak a korábban összegyűjtött tárgyak. Lerakták a könyvtárszobában szerzett portékát. Mr Barnaby odalépett hozzájuk.

– Végeztek? - érdeklődött udvariasan.

– Igen, minden megvan - válaszolta Edgar.

Emily lassan a bejárat felé sétált, majd kilépett. Az anyagiak rendezését mindig Edgarra hagyta. Azt tanították a szülei, hogy ezt így illik, és egy hölgynek így egyszerűbb. Valamiért ezt sosem vonta kétségbe. A hűvös őszi levegő jólesően cirógatta kissé kipirult arcát. Túlságosan izgatott lett azoktól a könyvektől. Még mindig kételkedett benne, hogy talán nem eredetiek, de most gyorsan el kell intézni a vásárlást, aztán majd alaposan megnézi őket. Merengését Edgar szakította félbe, aki a felhajtó mellett hagyott bőröndökért lépett ki. Összemosolyogtak, és Emily is vele tartott, vissza a kúriába. Ügyesen bepakoltak mindent a két üres bőröndbe, és kiléptek az ajtón, immáron együtt.

– És most hogyan tovább? - érdeklődött Emily.

– Kövess - mondta egyszerűen Edgar, és elindult lefelé a lépcsőkön.

Edgar egy különös kinézetű, ló nélküli kocsi-szerűség felé vette az irányt. Emily rosszat sejtett. Edgar az ülés mögé pakolta a bőröndöket, majd visszasietett a felhajtó túloldalára letett két kisebb csomagért, amikben a személyes holmijaik voltak. Ezeket is ugyanoda helyezte el, ahova a nagyobb darabokat. Emily dermedten állt, és nézte a jelenetet.