A három nővér és az el nem tűnő füst

8. fejezet - Vér és eper

Aurora és Oscar - ahogy az összes többi vendég - négy fekete ló által húzott hintóval érkezett Lord Cassio báljába. A felhajtón egymás mögött sorakoztak az aranyozott kocsik, és bennük a belépésére váró vendégek. 

Aurora a szokásosnál háromszor gyorsabban vette a levegőt, ami nem kerülte el a vele szemben ülő Oscar figyelmét.

– Nyugalom kedvesem! - mondta megnyugtatót hangon a lánynak.

– Nyugodt vagyok! - vágta rá villámgyorsan Aurora.

– Ha ilyen, amikor nyugodt vagy, kíváncsi vagyok milyen lehetsz idegesen - próbálta oldani a feszültséget Oscar, ami szinte már vágható volt a lassan araszoló hintóban.

Aurora nem válaszolt, de egy erőtlen mosoly - vagy inkább annak árnyéka - jelent meg az arcán, de pár másodperc alatt el is halt, visszaadva a helyet a pánikszerű levegővételek hadának.

– Vámpíroknak nem érdemes még csak füllenteni sem. Kiszagoljuk - mondta higgadtan Oscar. - Egyrészt fizikailag, mivel ilyenkor az emberek pórusai máshogy termelik az izzadságot. Másrészt a hosszú évek tapasztalata is nekünk dolgozik - mosolygott a lányra.

– Ha ezt megnyugtatásnak szántad, hát nem sikerült! - mondta cinikusan Aurora.

– De van megoldás - emelte fel mutatóujját Oscar.

– Mégis micsoda? - kérdezte Aurora, miközben nyelt egy nagyot, hátha sikerül feloldania a torkában lüktető idegesség-gombócot.

– Te szereted a kétértelműséget - jegyezte meg Oscar.

– Naná. És jó is vagyok benne - vágta rá Aurora.

– Azt észrevettem! - nevetett Oscar. - Hát használd ezt a képességedet! - próbálta lelkesíteni Aurorát. - Mondj igazat, de tegyél hozzá egy megjegyzést, amitől kétértelművé válik a kijelentés - javasolta.

– És ez működik? - csodálkozott Aurora.

– Könnyen össze tud zavarni minket - mondta tárgyilagosan Oscar.

– Az is valami - sóhajtott Aurora. - Bár nem úgy tervezem, hogy végig kamuzom az estét.

– Ezt örömmel hallom - mosolygott Oscar. - Miért vagy ennyire ideges? - érdeklődött a vámpír.

– Nem is tudom. Nyilván mert még soha nem voltam vámpírbálban.

– Logikus - helyeselt Oscar. - Jó lesz!

A hintó lassú araszolás után végre megállt. Egy fehér kesztyűs kéz ajtót nyitott. Hűvös levegő áramlott be a kocsiba. A kesztyűs kézhez tartozó inas kezet nyújtott Aurorára. A lány megemelte a szoknyáját - a sok réteg alsószoknyával együtt - és kilépett a hintóból.

A felhajtót és a bejárathoz vezető lépcsőt bordó szőnyeg borította. Oscar odalépett Aurora mellé, a lány belekarolt és elindultak a szőnyegen, majd fel a lépcsőn, egyenesen a fényárban úszó, kitárt bejárati ajtó felé. A lépcső tetejére érve megálltak. Az ajtóban egy magas, szikár, holtsápadt férfi állt. Hosszú, fekete bőrből készült kabátot viselt. Ami megjelenésében igazán meglepő volt, hogy mind a két kézelőjére apró, rubinvörös eprek voltak hímezve. Jegeskék szeménél ijesztőbbet Aurora még soha nem látott.

– Oscar, kedves barátom! Örülök, hogy eljöttél! - köszönt a férfi Oscarnak.

– Köszönöm a meghívást, Michael. - válaszolt udvariasan Oscar, majd kissé Aurora felé fordult. - Szeretném bemutatni a partneremet, Aurora Fox kisasszonyt.