Szabad maradok!

Színjáték

-Akkor kezdődjön a játék- jelenti ki már szinte fekete szemekkel.
-Csak azt nem tudom , hogy mit akarsz kezdeni azzal a pici pengével?-folytatom az idegei feszítését
- Majd meglátod baba.- jelenti ki és elkezdi levágni rólam azt a ruhának nem nevezhető göncöt, ami engem takar napok óta. Mikor ezzel végzett egy elégedett mosollyal jutalmazta tettét.
- Hát csak ennyit tudsz?- kérdezem tőle gúnyos hangnemben
-Hogy megeredt nyelved cica, vigyázz nehogy felvágjam.- mondja dadusgató stílusban
-Jaj, csak azt nee.- játszom meg az ijedtet
- Na akkor kezdjük a büntetésed. Mivel szerintem az összes lehető szabályt megszegted ezért ez egy kicsit fájni fog- húz ördögi mosolyt az arcára, és ez a mondata után szépen lassan végig húzza a kés hegyét az oldalamon kicsit felsértve azt. Érzem ahogy az a piros folyadék aminek jobb lenne ,ha a testemben maradna elkezd lefolyni a lábamon. Sajnos önkéntelenül , de elmosolyodom, a fájdalom hatására. Tényleg nem tudom, hogy mi történik velem.
- Cicuska csak nem tetszik amit csinálok, mert tudok én jobbat is.- jelenti ki ez az elvetemült ír manó.
- Csak az tetszik, hogy nem tudod hogy kell kínozni az embereket.- próbálok valami logikus magyarázatot találni a tettemre. Sajnos a testemnek nem tudok parancsolni, amit szóvá is teszi.
- A tested másról árulkodik. De most mutatok valami sokkal jobbat.- kacsint rám széles mosollyal. Elindul az asztal félé és levesz róla egy kisebb ostort. Csigalassan vissza fordul hozzám, és megcsetinti.
- Na nézzük erre hogy reagálsz- mondta közben már felemeli a kezét, lendíti felém ezt a bőrből készült eszközt. Hirtelen erős csípést érzek a hasamon aztán még egyet és még egyet. Már lassan húsznál jár de még nem adom meg neki azt az örömöt hogy lássa mit okoz ezzel a tettével bennem. Csak rezzenéstelen arcal tűröm tetteit. Harmincnál abba hagyja de én még mindig fapofával vagyok kifeszítve előtte. Pedig belül keserűség és valami örömhöz hasonlítható érzés keveredik. Kezd elhagyni az erő és lassan kezd elnyelni a sötétség.(vége van)
Amikor érzem hogy leveszi az orromról azt az orrcsipeszt ,lassan kiengedi a kezeim. Amikor szabadságot éreznek a végtagjaim összeesnék, ha egy kar nem tart meg. Érzem ahogy felemel mennyasszony pózba, és elkezd vinni kifele a szobából. Amikor már csukódnak le a szemeim odasúgja: Tudom , hogy mazochista vagy.- Ezután elnyel a sötétség. Az éjszaka közepén arra kelek hogy ismét oroszul beszélgetnek.Egy mondat nem hagyja nyugton az elmémet,amit oda súgott, tényleg az lennék. Nem, biztos hogy nem.De mostmár a fiúkra kell koncentrálnom.
- Főnök három nap múlva hozzák a rakományt. Mindenkinek jönnie kell. Mi lesz ezzel a kiscsajjal?- na tudod ki a kiscsaj.Kezdek mérges lenni, de inkább magamban tartom a gondolat menetemet.
- Szerinted mennyi idő kell ennek a lerendezéséhez?-na erre én is kíváncsi vagyok
-Maximum 3 óra.
- Annyi időre adunk neki altatót.
- Ez jó ötlet, ha addig még élni fog.- érzem ahogy végignéz rajtam. Akkor tudatosul bennem, hogy már van rajtam ruha , még a sebeim is le annak kezelve. Ha most jól fogok viselkedni, akkor túl járhatok az eszükön. Ennek sikere érdekében jónak kell lennem, na most kell elővennem a kevés színész képességem. Mivel a szabadságom múlik rajta, ezért mindent beleadok.
- Hidd el hogy elég erős ehhez.
-Apuci kérlek beszélj halkabban vagy az anyanyelvemen.- na nézzük ez hogy tetszik.
- Hogy hívtál baba?- már megint kezdi,de csak nyugalom
- Úgy, hogy Apuci. Rájöttem, hogy innen csak holtan jutok ki így jobbnak láttam beletörődni a sorsomba. De ha szeretnéd még mindig lehetek az az akaratos leány aki voltam.- adom az ártatlant . Nagyon remélem, hogy beveszi ezt a nagyon átlátszó dumát. Úgy néz ki sikerül, mert elégedettek elmosolyodott.
- Na ládod ha ezt az elején elfogadod akkor most nem kéne így kinézni Apuci pici babájának.- kezd nagyon felhúzni, de túl kell tennem magam ezen
- Apuci nincs kedved idebújni hozzám?- nézek rá boci szemekkel.
- Úgy érzem nekem most az lesz a legjobb , ha lelépek.- mondja Zayn azzal teljesíti az imént mondottakat.
- Persze, hogy van!- mondja ujjongva Apuci jesszus mit gondolok ő nem Apuci , hanem Niall. Túl fáradt vagyok ahhoz hogy épp ésszel gondolkodjak. Közben érzem ahogy átölel és magához húz ezzel fájdalmat okozva nekem.
- Auu. Azért még mindig fájnak a sebeim.- szólalok meg "félénken".
-Sajnálom, de meg kellett tennem hogy elérjem ezt az engedelmes énedet. Amúgy tudom, hogy élvezted az egészet.- suttogja a fülembe.
-Jó éjszakát kívánok.- mondom ezzel megpróbálva lezárni a beszélgetést.
- Ki?- hogy rohadjon ki a beled.
- Apuci.- mondom ki nagy nehezen ezt a borzalmas szót.
- Neked is baby.- eme mondata után elnyom az álom.
*Az áruszállítás napján*
Az elmúlt napokban már szépen kezdtek összeforni a sebeim, a rendszeres étkezésnek köszönhetően, szerintem már eléggé erős vagyok a szökéshez. Próbáltam jól viselkedni több kevesebb sikerrel. Sokat beszéltek oroszul így megtudtam , hogy a nyugtatót a vízembe fogják keverni, így majd ráönthetem egy virágra amíg nem figyel.
- Cica, gyere csak ide.- szól Niall a konyhából
- Igen? Mit szeretnél?- tettetem a hülyét
- Csak csináltam neked vitamimos vizet, mert fontos számomra az egészséged.- na persze, meg a jó büdös francokat.
- És hol található? - kérdezem
- Ott van az asztalon. Aztán ne maradjon egy csepp se.- fenyeget meg játékosan. Szóval nem nézi végig ahogy megiszom ez könnyebb lesz mint gondoltam. Amint beérek a konyhába egyből meglátom a poharat minek a tartalmát az egyik vázába öntöm. Visszaindulok hozzá de közben megjátszom hogy szédülök. Amint meglát rögtön odarohan hozzám még mielőtt összesnék elkap és felvisz a szobámba.
Lefektet az ágyra és kimegy az ajtón, amit bezár kulcsra. Megvárom míg elmennek, akkor kezdődjön az akció.
Gyorsan előlapon egy hátizsákot mibe belepakoltam pár ruhát a szekrényből. Az ajtót az elrejtett csavarhúzó segítségével kinyitom. Lemegyek a konyhába és össze szedek magamnak nem romlandó kajákat és töltök rengeteg vizet az útra. Mikor ezzel kész vagyok összeszedem az előhagyott pénzüket és elviszek pár kést és kötelet fegyver gyanánt.Találtam pár elemet és elemlámpát is. Felkapok magamra egy melegebb kabátot és az egyikőjük cipőjét ezzel amint kész vagyok rögtön kimászok az ablakon. Miközben futok bemutatok a kameráknak, ezután befutok az erdőbe. Már lassan egy órája barangolhatok az erdőben mikor kiabálását leszek figyelmes. Ez határozottan is a One direction tagjainak hangja. Újra nekikezdenék futni ,majd magamhoz híven megbotlok egy üregben ami elég nagy ahhoz hogy bemásszak rajta. Mivel nincs jobb ötletem így bemászok ebbe az üregbe. Fél percig mászhatok mikor egy tágasabb térhez érek ahol nyugodtan leülhetek. A kiabálást egyre közelebbről hallom már itt vannak a lyuk előtt, amikor tovább futnak kifújom a bent tartott levegőt. Ezzel kijelenthetem, sikeresen megszöktem a One direction-től. Egy diadalittas vigyorral az arcomon fekszem le ebben az elhagyatott üregben.