Szabad maradok!

Be mine forever

- Ez....ez egy....micsoda?- kérdezem értetlen arckifejezéssel.
- Úgy tűnik, hogy valami ősi Istennek a leszármazottja, aki errősebb mint a mostaniak.- mondja ámulattal a doki. Hát ezzel most sokat segített. Amúgy elképesztően néz ki. Egy hatalmas lila farkas, kinek hatalmas szárnyai vannak, a feje tetején két szarv, a szemei élénk lilák. Szerintem simán ki tudna nyírni.
-Hozunk altató lövedéket, hogy ne nyírjon ki senkit.- mondta az egyik emberem. Én csak bólogatni tudtam.
Pár perccel később már jöttek az emberek altató lövedékkel. Vagy tízet lőttek bele, de SEMMI. Még csak el sem szédült. Inkább úgy néz ki, mint aki még mérgesebb. Az üveg mögül figyeltem ahogy lassan kimért léptekkel elindult az egyik rettegő alkalmazott felé. Már épp menekülni akart, mikor átharapta a nyakát. Ömlött a már nem lélegző ember nyakából a vér. A mintha elmosolyodott volna és rám nézett, bele a szemembe. A helységben lévő összes emberrel végzett.
Aztán megnyalta a holttesteket, és kitört az ajtón. Ezt mind egy pillanat alatt. Ez még nem minden, az összes halottnak hitt ember, meggyógyult és életre kelt.
- Az én csajom.- nyögöm ki lassan
-Akkor kapd is el!- morran rám apám
Éppen indulni akarok, mikor benyit vagyis beront az egyik alkalmazott.
M...m..megtaláltuk!- ennél nem is kell több, már rohanok is, ekkor eszembe jut, hogy azt nem tudom, hogy merre is van, így szupergyorsan vissza futok.
- Hol is van?- kérdezem, miközben zavartan vakarom a tarkóm.
-A...a..a kertben.- mire mondja már át is változom, és ahogy csak tudok rohanok.
"Meg kell találnom, mert az enyém , csak az enyém!" Megérkeztem a kertbe, amiről csak annyit kell tudni, hogy akkorra mint egy kisebb ország. Szóval az orromat követve megérkezem arra a területre ahol a répát termesztjük. Ott fekszik teljesen kábultan, lassan megközelíteni, és be kell vallanom hogy a répa ütötte ki. Ide hívom az embereimet, kik egy elvarázsolt lánccal elviszik a börtönbe. A ketrecet répával körbe rakattatom, majd várok, és várok. Már lassan egy hete nem mozdult meg. Aggódóm-e? Nem is, rettegek, féltem, hiszen ő az enyém, és vigyáznom kell rá, alig eszem, egyfolytában mellette vagyok. Egyre gyengébnek érzem magam, de nem tud érdekelni, ennyit megér tenni azért akit szeretünk. Már megbántam, hogy bántottam őt. Miközben éppen az önostorozásom közepén vagyok, megmozdul. Rögtön felkapom a fejem, és nem törődve a veszéllyel berontok hozzá, mire beérek egy kis fekete lila csíkos, és lila szemű macska állja utam. Ez az ő elpusztult macskája, közben felül az én kicsi farkasom. Vissza változik, ám teljesen megváltozott. Haja lilából szürkébe megy át, szemei is lilák, feje tetején két szarv ékeskedik. A ruhája szintén lila színekben ékeskedik. De a legmegdöbbentőbb egy tetoválás a füle mögött.
- Na mivan, mindjárt kifolyik a szemed! Ennyire, azért nem kell bámulnod Te Szadista Vadbarom. Elvégre is ezt te tetted velem. - röhög fel a végén, majd lassú kimért léptekkel közelít felém, kihúzom magam, nem félhetek tőle, mert ő az enyém.
- Hjaj Baba, hányszor mondjam el hogy apucinak kell szólítanod. Talán elfelejtetted a szabályokat?
- Milyen szabályokról beszélsz? Csaknem erről?- ezzel elővarázsol egy szál cigarettát, amit meggyújt és füstjét az arcomba fújja. Ezt ne, csak ezt ne. Rettentően dühös leszek, a szemem vörösre vált, majd szépen lassan közelítek felé. Majd belészúrok egy kis saját fejlesztésű képesség blokkolót( Na jó , csak raktam bele répalevet). Már majdnem összeesne, amikor elkapom. Tudom hogy most pár napig nem használhatja az újdonsült erejét, addig el kell érnem, hogy belém szeressen. De hogy? Ha még a szabályokat sem képes betartani!
- Most ez a büntid mert nem fogadtál szót- súgom a fülébe a a kezemben heverő lánynak
- Mit tettél velem?- kérdezi, de némi félelem cseng a hangjában.
- Csak emberré változtattalak, van kedvenc kajád?
- Nagyon szeretem a ráment és a sushit.- mondja álmos hangon
- Rendben. Aludj nyugodtan, én vigyázok rád.
- Na persze te utolsó... - Nem tudja folytatni mert a szer kifejti hatását, és elaltatja. Hirtelen valami szőröset érzek nekem dörgölőzni. Meg is feledkeztem, a kis nem is tudom, hogy milyen macskáról, aki rettentően barátságos volt velem jelen pillanatban. Egész végig mellettünk ment, majd hirtelen eltűnt , de szó szerint,mintha csak egy szellem lett volna, ami lehetetlen, hisz megérintett. Lefeketettem az ágyába, majd befeküdtem mellé, gyorsan elnyomott az álom. Feszkelődesre ébredtem, gondolom szökni akar, de azért tovább tetettem az alvás, és megérte, mert a fejlett hallásomnak köszönhetően meghallottam amint motyog az orra alatt. Ez a mondat számomra sokat jelentett. A derekánál fogva közelebb húztam, erre elkezdett böködni.
- Hagyd abba!- szólok oda kómásan
-Akkor vidd a mocskos kezed rólam!- vág vissza rögtön
- Csak még pár percet!-könyörgök neki, mire fújtat egyet, de nem ellenkezik. Büszke vagyok rá.
- Éhes vagy?- kérdem tőle
- Mint a farkas, ja mert talán az is vagyok, vagyis voltam.- mondja eléggé szarkasztikusan, már reggel is idegesíteni próbál, de nem hagyhatom neki.
- Mit kérsz reggelire? Palacsintát, goffit, tojást, lecsót, szendvicset?
- Öhmmmm, a gorfit elfogadom- mondja zavarodottan. Sikerült megzavarnom,Ez azzz!!
- Mivel csokival, tejszínhabbal, juhar sziruppal, gyümölccsel, lekvárral?- rohamozom meg a választékkal
- Áfonyával és csokival kérem.- vágja rá egy kis gondolkozás után, és hiába próbálja elrejteni a piros pofiját, én hátra tűröm a haját.
-Ne takard el az arcod, túlságosan gyönyörű ahhoz!- súgom a fülébe
- Amúgy mit kérsz hozzá inni?- terelem vissza a beszélgetést a reggelihez
- Kávét, mi mást?- válaszolja, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga.
- Tudod, hogy azt nem ihatsz,de van egy ötletem babám.- súgom a fűlébe, és elhagyom a szobát,melyet a biztonság kedvéért kulcsra zárok. Gyorsan lebaktatok a lépcsőn, és nekilátok főzni. Amíg sül a gofri, addig csinálok az én egyetlenemnek zabkávét, ami egy koffein mentes kávé. Minden elkészítek, és egy tálcával a kezemben egyensúlyozva, haladok a szobánk felé, azért megtorpanok az ajtó előtt. Merjek belépni? Vagy inkább legyek óvatos, az ösztöneim azt súgják, ne bízzak benne, de én megteszem. A tálcával együtt lépek be az ajtón. Ami bent fogad meglep. Még az ágyban ül ,és egy véletlenszerű pontra mered. Nem is vett észre, így odamegyek hozzá, és elé helyezem az ételt. Még mindig semmi reakció, óvatosan megérintem a vállát. Erre ilyedten odafordul hozzám, majd ránéz az előtte heverő ételre, majd mint a farkas, úgy veti rá magát. Nem bírom ki mosolygás nélkül. Elképesztő ez a lány. Imádom, és magamnak akarom tudni, de nem csak fizikailag, de lelkileg is. Csak az enyém legyen. Meg kell szerettetnem magam vele.