Ö𝚛𝚘̈𝚔𝚔𝚎́❤️

𝑬𝒍𝒔𝒐̈ 𝒓𝒆́𝒔𝒛

Egy nap mind a nyolcan ebédeltünk Egyszer csak Allison felállt könnyes szemekkel
-N-nekem mennem kell..
Nézem ahogy felszalad és utána mentem.
-Allison mi- félbeszakított hangosan sírva.
-Luther megcsalt!
ölelkeztünk egy ideig és aztán elmondtam neki hogy tetesse azt hogy fiúkkal lóg. Lementünk.
-Hova hova?- kérdezte Diégo
-Tudod nekünk is kell pasiznunk...
Rákacsintasz és észrevettem hogy Otös idegesen bámul. Elmentünk a Griddy's fánkozóba. Egy helyes fiú odaült mellém.
-Szia. Bryan vagyok. Hogy hívnak?
-Tina vagyok!
Beszélgettünm egy darabig és odadtam neki a számom. Haza mentünk és Allisonnal és Klausszal (K-nek becézem mert a bff-m) várjuk hogy írjon Bryan.
*Bryan: Szia szépségem! Van kedved ejonni vacsorázni?
Tina: Igen!😊*
-El kell készülnöm!
K és Allison segítenek elkészüpni és egy elég kihivo ruhát veszek fel. Le megyek a földszintre és Allison, K sok szerencsét kivánnak.
-Te meg hova készülsz igy kiöltözve?!
Kérdezte Otös kicsit mérgesen.
-Randira.. -rákacsintittam.
-Ilyen ruhában? -végigmért.
-Miért érdekel?! -Kerdezte Delores.
Otös megforgatta a szemeit. Kisétáltam az épületböl és talalkoztam Bryannel egy bárban ahol eléggé berúgtunk
-Tudod.. Szeretnék a barátod lenni.. és végigcsókolni minden porcikád..
Monta Bryan.
-Akkor mire vársz? -mondtam pedig legbelul tudtam hogy nagy hülyeség volt ezt kimondani. Ekkor Bryan megcsokolt. Elindultunk a háza felé és bementünk a szobájába. Lelökott az agyara es elkezdte csokolgatni a nyakam.
-Bryan én még.. szüz vagyok..
-Nem sokáig. -ebben a pillanatba odaszorított az ágyhoz. Probáltam kiszabadulni de már túl késö volt. Megeröszakolt.
*Az akademian*
-Hol van már ez a lány?!
-Mit érdekel téged basszus! En vagyok a barátnöd és remélem az a ribanc nem jön vissza többet! -mondta Delores Otösnek akit majd szétvetett az ideg.
-Tünj innen a fenébe! Végeztunk!
Ezzel Delores kirohant az épületböl. Egy ora mulva beteleportáltam és nagyon sírtam. Otös odaszaladt és megölelt. Nem tudtam állni a lábaimon ugyhogy ö probalt tartani.
-Hé, hé nyugi.. Na gyere te lány alig állsz a lábadon..
Leültünk a kanapéra és ötös szorosan magához ölelt.
-Meg- meg- megeröszakolt..
Nagyon sírtam és ötös elteleportál aztán vissza.
-Kész is.. Megöltem.
Ujra átölel. Felmentünk az ágyamba és ötös el akart menni de megszorítottam a kezét.
-Kérlek maradj. Félek..
Lefekütt mellém. Aznap ötös karjaiban aludtam el és biztonságban éreztem magad.