Ö𝚛𝚘̈𝚔𝚔𝚎́❤️

Tizennegyedik rész

Reggel fel keltem és ötös már nem volt ott. Felöltöztem. Sok ruhám ott van nála mert sokszor ott alszom. Lementem. Mindenki lent veszekedett.
-Oda kell mennünk. -mondta Diego.
-Ha ezt Tina megtudja rögtön oda fog akarni menni. Nem hagyhatom! -ideges kezdett Ben.
-Elrabolták a barátját! Persze hogy utána megy! -mondta Luther.
-Ha odamegy az Intéző megöli. Őt akarja Luther!! -mondta Ben.
Rájöttem hogy ötöst rabolták el. Kijöttem a fal mögül.
-Na hova megyünk?! -kérdeztem.
-Nem! Te nem mész sehova! -mondta Ben
-Van egy tervem.
-Nem! -eltakartam a száját.
-Azt mondod az intéző engem akar. Ugyhogy oda megyünk, megölöm és hozhassuk haza ötöstt. -mondtam.
-Mintha olyan könnyű lenne megölni.-forgatta a szemeit Diego.
-Az lesz, hogy oda megyünk és megvárom hogy lelő. -mondtam.
-Ne- Ben akart beszélni de a szájára tettem az ujjam.
-Ne ne ne... Hazajövünk. De mikor lelő, Ötösnek közel kell hozzám maradnia, és akkor nem tudok meghalni. -mondtam.
-Ezelőtt se tudtad már megyógyítani a vágásod. -mondta Ben
Elindultam az ajtó felé.
-Ha nem veszélyes nem is bulis!! -kiabáltam nekik vissza.
Éreztem hogy Ben megragadja a kezem és vissza ránt.
-De tényleg ekkora bulit akarunk?! -kérdezte mélyen a szemembe nézve.
-Mond valamit az öcsi! -mondta Klausz.
-Elrabolták a barátomat miattam szoval ROHADTUL LESZAROM MI LESZ VELEM UGYHOGY VAGY JÖTTÖK VAGY CSINÁLOM EGYEDÜL! -kiabáltam nekik.
Mindenki megszeppent de aztán egymásra néztek és elindultunk a helyre ahol ötös volt. Ott volt egy széken megkötözve. Odaszaladtam a többiek addig őrködtek.
-Mit csinálsz itt?!! Ez csapda! Tűnj innen! -mondta ötös rémülten.
-Ssh!! Van egy tervem.
Próbáltam elkötözni.
-Hagyod kell hogy lelőjön de közel kell maradnod hozzám.
-Nem! Mivan ha nem sikerül?!
Megpusziltam. Hazateleportálhattunk volna az intéző visszajött volna.
-Tudod hogy feláldozom érted az életem. -mondtam mosolyogva.
-Kérlek ne.. -megkönnyezett.
-Na lám már azt hittem el sem jösz. -hallottam magam mögött az intézőt.
Megfordultam.
-Mivan túl erős vagyok hozzád képest? Ezért akarsz lelőni.. Tudod hogy soha nem állok a te feledre és ez neked rosz ugye? -nevettem.
-Válassz! Te vagy ötös haljon meg?
Ránéztem ötösre. Ő rázta a fejét hogy ne csináljam. Rámosolyogtam.
-Ölj meg! -mondtam.
Ezzel lelőtt.
-NEE!! -kiabálta ötös.
Diego kikapta az intéző kezéből a fegyvert és lelőtte.
Mindenki odaszaladt hozzám.
-Szívenlőtte! Ne ne ne.... -ötös sírt.
Hazavittek és lefektettek a kanapéra. Ötös nem mozdult mellőlem. Lejött anya.
-A sebe teljesen begyógyult. De ha a szívét találta el.. -le hajtotta a fejét.
-Nem.. Meggyógyul.. Meg fog gyógyulni és boldogan fogunk élni és..-ötös nagyon sírt és Vanya odajött és megölelte.
-Ugye nem fog itthagyni. Ugye.. Mond hogy nem.. Kérlek.. -nagyon sírt.
Felvittek az elsősegély szobába és lefektettek.
Egy hétig kómában voltam. Senki nem tudta hogy fel e fogok kelni.
Egy nap:
-Szerintetek léteznek angyalok? Akik egyszer csak belépnek az életetekbe és kihoznak a sötétből? -kérdezte Ben.
Mindenki nemet mondott.
-Igen.. -motyogta ötös.
-És ki is lenne az? -kérdezte Diego.
-Van egy lány aki belépett az életembe és ráébresztett arra hogy lehetek boldog. Megmutatta mi a szerelem és kirángatott a sötétből. És megmentette az életemet.. Többször is. -ötös megkönnyezett.
Mindenki szomorúan nézett.
-Megnézem Tinát.. -felállt.
Feljött és leüt mellém megfogta a kezem.
-Tudom hogy minden nap többször is itt vagyok de nem baj. Remélem hamar felkelsz. Megígértük egymásnak. -megsimogatta a gyűrűmet.- Megígértük hogy sosem hagyjuk egymást egyedül. Emlékszel? -elsírta magát. -Szeretlek.. Én kis angyalom.. -megpuszilta a homlokom és kiment.
A többiek ott áltak könnyező szemekkel. Ötös felteleportált a tetőre. Felnézett az égre a csillagokra.
-Istenem.. Tudod hogy soha nem kértem tőled semmit.. Többé nem is fogok. De kérlek.. Küld őt vissza hozzám. Nem tudok... -sírt.- Nem bírom nélküle. Kérlek segíts..
Leült a tető szélére.
-Ő mindig is élni akart.. Boldogan.. És akkor miért neki kellett megsérülnie?! Rohadtul nem érdemli ezt! Megmentett. Megmutatta hogy az élet nem is olyan borzalmas. És erre..
Eltakarta az arcát és sírt. Pár órával később Allison szaladt ötöshöz.
-Ötös!! Tina.. -mondta Allison és vissza is futott..
Ötös visszateleportált.
Én ültem az ágyon és mindenki ölelgetett.
-Ho-hol van? -kérdeztem halkan mikor már mindenkit megöleltem.
Klausz és Ben odébbálltak és ötössel szemkontaktust váltottunk. Felálltam. Nekemszaladt és erősen átkarolt és megcsókolt.
-Azt hittem elveszítelek.. -mondta könnyes szemekkel.
-Megígértem hogy soha nem hagylak egyedül. Minden igéretemet betartom érted? -mondtam én is könnyes szemekkel.
Megint megölelt. Kimentünk a szobából. Mindenki lement de és fentmaradtam.
-Megyek lefürdök jó? -mondtam.
-Jólvan szivi lent várlak.. -mondta.
Adott egy puszit.
Elmentem fürödni aztán felöltöztem. Lementem. Hallottam őket beszélgetni.
-Feláldozta az életét érted és azt mondod hogy elmész? -kérdezte Allison idegesen.
-Allison. Észrevetted hogy mindig miattam sérült meg? -mondta ötös.
-Te nem érted.. A szerelmetek miatt sérült meg. Ötös ő az őrangyalod. Fogd fel hogy szeretitek egymást és ezen nem tudsz változtatni. -mondta idegesen Vanya.
-Túlságosan is szeretem.. Istenem én nem érdemlem meg ezt a lányt. -hallottam hogy szomorú.
Allison észrevett a fal mögött.
-Te magad mondtad hogy segített és kihúzott a sötétből. Te visszalöknéd oda? -kérdezte tőle.
Sóhajtott.
-Dehogy is.. Nem tudnák élni nélküle. Ez az egy hét is sok volt..
Kijöttem a fal mögül. Rámosolyogtam ötösre.
-O.. Szia szivem... -eltörölte azt a kevés könnycseppet.
Odaültem mellé és szorosan magához húzott. Egyik keze a derekamon volt, a másikkal pedig megfogta a kezem és rádöntötte a fejét a vállamra. Biztos hiányozhattam neki. Sajnálom szegényt. A hüvelykujjamal simogattam a kezét.
Beszélgettem Allisonnal és ötös néha néha felemete a kezem és megpuszilta. Nagyon cuki volt.
-Naaa? És mi van köztetek Lutherrel? -kérdeztem vigyorogva.
Ötösnek csukva volt a szeme ugyhogy biztos voltam benne e hogy nem nagyon érdekli miről beszélünk.
-Hát.. -ránézett ötösre de látta rajta ő is hogy mingyárt elalszik ugyhogy sóhajtott. - Nem tudom Tina.. Csókolóztunk de aztán.. Azóta nem beszéltünk.
-Akkor mire vársz? LUTHEER GYERE LEE!! -Kiabáltam.
Allison mérgesen nézett rám. Ötös kicsit összerezzent de megpusziltam a fejét és tovább simogattam a kezét.
Lejött Luther és kacsintottam egyet és Allison elment a konyhába Luther fel beszélni. Ötös elkezdett helyezkedni. Lejjebb csúszott és lefeküdt. A feje az ölemben volt és elkezdtem jáccani a hajával. A kezemet nem engedte el. Azt ölelgette mind egy plüssmackót. Istenem de aranyos.. Vajon Deloressel is ilyen volt? Vagy tényleg megváltozatom? Nem tudom.. De mindegy is. Szeretem és ez a lényeg. Mosolyogtam rá. Szerencsére nem látta. Szerintem elaludt. Én kicsi gyilkosom.
Allisonék vissza jöttek. Luther elment és Allison leült nekem szembe.
-Na? -kérdeztem kíváncsian.
-Elhívott randira. -mondta.
-Juhuuu!! -mondtam. Nem kiabáltam mert nem akartam felkelteni ötöst.
-Megyek készülődni.-mondta és felállt.
-Mennék énis de babusgatnom kell a barátomat. -nevettem egy kicsit.
Bólintott. Elment én meg tovább játszottam ötöst hajával. De egy idő után elzsibadtak a lábaim. Még simogatta az arcát.
-Szivem.. -mondtam kedvesen.
-Mhm? -morogta.
-Nem megyünk fel?-kérdeztem.
Csak morgott és nem mozdult.
-Ott legalább ölelkezhetünk. -mondtam mosolyogva.
Rögtön kinyitotta a szemét. Felálltam és felsétáltunk a szobámba. Becsuktam az ajtót. Odafordultam ötöshöz. Ő már az ágyon feküdt kitárt karokkal és kutyaszemekkel várt.
-Juujj.. -mondtam és mosolyogva.
Odamentem hozzá. Amint melléfeküdtem rögtön magához rántott. Szorosan. Nagyon szorosan.
-Nagyon hiányoztál kicsim.. -súgta a nyakamba.
Megcsókoltam. Eltemette az arcát a nyakamba és elaludt. Én egyáltalán nem aludtam. Nem voltam fáradt. Hallgattam ötös szuszogását. Olyan reggel 4 óra fele nagyon éhes lettem. Szerencsére ötös már nem szorított annyira. Kicsuszantam az öleléséből. Lementen és csináltam magamnak kaját. Egy idő után megettem. Fel mentem és elkezdtem valamit pakolászni. Hallottam ötöst.
-Sajnálom.. Nem akartam.. Ne.. -mondta.
Odaszaladtam az ágy mellé.
-Ötös.. Hé! -mondtam és simogattam a kezét.
-Ne! -mondta hangosabban.
-Ötös!
Erre fel ijedt. Felült és megöleltem.
-Sajnálom.. Miattam estél kómába. -mondta szomorúan.
Meg fogtam az arcát és a szemébe néztem.
-Ha mégegyszer azt mered mondani hogy miattad volt, megütlek! -mondtam szigorúan.
Halványan elmosolyodott és bólintott. Megpusziltam.
-Na jó aludj vissza.. -mondtam és elhúzódtam.
-Feszült vagyok.. Nem nagyon tudok aludni.. -motyogta.
Mosolyogtam egy kicsit. Melléfeküdtem és mutogattam hogy feküdjön le. A fejét beletette az ölembe én meg elkezdtem jáccani a hajával. Ő simogatta a combomat. Egyszer csak éreztem hogy nem simogassa. Elaludt. Én csak néztem őt.