Ö𝚛𝚘̈𝚔𝚔𝚎́❤️

Tizenkilencedik rész

!!TRáGáR SZAVAKAT TARTALMAZ!!

ötös szemszöge

Felkeltem az éjjel közepén. Tina csak halkan szuszogott. Gyönyörü volt mint mindig.. De nem tudtam másra gondolni Natyn kívül. A legjobb barátom volt és elvágta a menyasszonyom torkát. Menyasszonyom.. Ettöl a gondolattol mosolyognom kellett. Megpusziltam Tina fejét és beszívtam az illatát. Megnyugtatott. Nagyon feszült voltam. Visszagondoltam mindarra amit tettem Natyval.. Nem tudtam magam irányítani. Szinte nem is emlékszem mit csináltam mert elkapott a düh. De a legjobban attol féltem.. Hogy mi lesz ha elmondom neki.. Tinának.. Utálna érte. Nem mondhatom el neki. Nem bírnám ki. Már a gondolat, hogy elhagy összetor belülröl. Mit csinál velem ez a lány.. Soha nem ütött meg, de mindig ö okozza nekem a legtöbb fájdalmat. 
De nem tudok leállni.. Olyan nekem mint a drog. Soha nem elég belöle. Mindig többet akarok neki adni, hogy tudja mennyire szeretem.
-Szeretlek.. -suttogtam a fülébe a haján keresztül.
Megpusziltam. Felültem.
Mi lenne ha itthagynám?
Dehogyis, a menyasszonyom..
Mi lesz ha ö hagy el?
Ne..
Ha.. soha nem mondanám el neki?
El kell.. nincs titok.. elötte nincs..
A párbeszéd szinte megfájditotta a fejem. Annyira félek.. nem akarom elvesziteni.. de ha elmondom amit tettem.. kínoztam, szörnyüségeket tettem azzal a lánnyal. Csak a sikoltozása járt a fülemben körbe körbe. De Tináért tettem. Biztos megérti. Szeret.. ugye? Kérlek Tina szeress annyira hogy elnézd nekem ezt-... A nyöszörgése riasztott fel a gondolataim zavarából. Ránéztem. Csak nyöszörgött.. Odahajoltam mellé és megsimogattam a kezét.
-Szivem.. Minden rendben?
Elkerekedett szemekkel rámnézett és még mindig csak nyöszörgött. Aggódva néztem rá. Egy könycsepp lecsordult az arcán és a nyakához kapott.
-Kicsim mi a baj?! -ez már nagyon aggódva kérdeztem.
Féltem, nem tudtam mi baja lett. Mutogatott a nyakára és kinyitotta a száját mintha mondani akarna valamit de csak nyöszörgött.
-Fáj?!-kérdeztem, probaltam kilyukadni arra amit mondani szeretett volna.
Elkezdett gyorsan bologatni és én megfogtam az arcát.
-Kicsim Anya mondta hogy fog fájni.. a gyógyító eröd is most kezd el dolgozni. -Nyugtattam.
Fájt nézni ahogy szenved de nem tudtam mit tenni. Elkezdett sirni és fogta a nyakát.
-Szivem, ne.. te erös vagy.. kibirod.
Elkezdte rázni a fejét mintha azt akarná a tudtomra adni, hogy nem bírja ki.
-Dehogynem.. itt vagyok veled. Segitek ahogy tudok. Tulmegyunk ezen.
Megszoritottam a kezét és ö is az enyémet.
-Nagy levegö. Csináld velem.
Elkezdtunk egyutt, ki be lélegezni. 2 perc lélegzés után lenyugodott, közelebb húzott és megcsókolt. Istenem, bárcsak mindig ez csinálhatnám. Eltolt magátol és elkezdtem puszalgatni a nyakát, hogy ne fájjon neki. Megpuszilta a fejem, ránéztem és adtam neki egy puszit.
-Mondtam hogy megcsinálod..
Mosolygott egyet és mellébujtam az ágyon. Megsimítottam az arcát, de ö aggodva nézett rám. Biztos látta rajtam, hogy stresszes vagyok.
-Semmi bajom..
Hazudtam. Megrázta a fejét én meg sóhajtottam.
-Nagyon rossz dolgot tettem Tina.. nem fogsz érte megbocsájtani, de én annyira sajnálom...
Elkezdtem sírni, de szorosan megoleltem, hogy ne lássa. Visszaölelt és ez lenyugtattott. Közelebb jött a fülemhez.
-Mindenért megbocsájtok. -Súgta amien halkan csak lehetett.
Jobban elkezdtem sírni, abban a tudatban hogy ezért biztos nem bocsájt meg. Elkezdte dörzsölni a hátam és ez lenyugtatott jobban.. elálmosodtam és elaludtam. Ez volt a terve a kis rafináltnak... de nem baj legalább nem gondolok Natyra.

Reggel mikor felkeltem, a mellkasán feküdtem. Biztonságérzetet nyújt nekem. Felnéztem rá és ö csak mosolygott.
-Visszajött a hangom.. -mondta.
Megörültem és megcsókoltam.
-Nagyon örülök neked.. sajnálom, hogy ez történt veled..
-Nem a te hibád volt. -Nyugtatott meg és megsimította az arcomat.
Bólintottam.
-Beszélnünk kellene, nem gondolod?
Nem tudtam miért madja ezt. Féltem.
-M-mire gondolsz?
Sóhajtott és felült. Egymásnak szembe néztünk.
-ötös feszült vagy.. -mondta aggódóan.
-...tudni szeretném az okát..
Sóhajtottam.
El kell mondanom neki..Gyerünk, nem lesz mérges. Ha igen akkor..
-ötös..
Gyerünk. Gyerünk.
-Megöltem. -hadartam.
Egyáltalán nem nézett ki mérgesnek.
-Ezt eddig is tudtam. De mit csináltâl vele?
Tina ne firtasd már!
-Mond el. -Mondta szigorúan.
-A te érdekedben tettem.. nem lehetsz mérges.. -probáltam menteni a hejzetem.
-Bökd már ki! Mit tettél azzal a lánnyal?! -mondta hangosabban.
-Kínoztam mert elvesztettem a fejem, mivel elvágta a menyasszonyom torkát!! -kiabáltam.
Basszus hülye vagy ember miért kiabálsz?!
Sokkolt arcot vágott.
-De.. nagyon sajnálom.. szörnyüséget tettem vele, de elvesztettem a fejem. Csak rád gondoltam és most szörnyen félek, hogy mit fogsz mondani..
Kiböktem mindent ami nyomta a szivemet. Nem tudok elötte titkolozni.
Megfogta az arcom és megcsókolt.
Tessék? Nem haragszik?
Elengedte az arcom és mosolygott.
-Miért nem vittél magaddal?
-Te kis pszichopata.. -mondtam és megcsókoltam.
Hát más reakcióra számítottam.
Ledöntöttem az ágyra meg nem törve a csókot és eltolt magától. Elkezdtem csókolgatni a nyakát mert nem volt belöle elég.
-Azt hitted haragudni fogok ilyenért?
-Mhmm.. -mondtam csókolgatva a nyakát.
-Hidd el nem vagyok én olyan ártatlan. Az a kis picsa megérdemelte.
Elnevettem magam.

Pár perc múlva felöltöztünk és lementünk. Megláttuk a többieket.
-Sziasztok! -mondta boldogan Tina.
Elkezdtek örülni, hogy visszajött a hangja. Megölelték és leültünk. Leült mellém és megfogtam a kezét.
-és?? Mikor megyünk lagziba?! -Kérdezte izgatottan Allison.
-Még el kell dönteni..-mondta Tina és rádöntötte a fejét a vállamra.
Boldoggá tett az esküvö godnolata.
-Minél hamarabb.-mondtam.
Tina felnézett kutyaszemekkel. Biztos romantikusnak találta. Adtam neki egy puszit.
-Nem tudom.. 2 hét mulva? éppen addigra jön a nyár is.. nem lenne jó? -kérdezte Tina izgatottan.
-Benne vagyok. -mondtam. Ha neki jó nekem is. Mindenki beleegyezett.
-Na jó nekem mennem kell.. öltönyt kell keresnem. Diego? -mondta Luther.
-Ilyen hamar? -nevetett Tina.
-Tudod rám eléggé nehéz találni a.. méretem miatt. -Mondta Luther.
Mindenki nevetett és Diego, Luther és Klausz is elment. A lányok elökapták a telefonjukat és Tina elhajolt tölem.
-Héj mi az amit nem láthatok? -mondtam kutyaszemekkel mert tudtam, hogy Tina annak nem tud ellenálni.
-Aaw, ne csináld!-letette a telefonját.-Van amit csak késöbb láthatsz.
-Most akarom! -akaratoskodtam, mint egy kisgyerek.
Tulságosan tudom Tina gyengepontjait.
-Nem leheeet! -mondta.
Megadja magát... Mingyárt..
-Kérleeek.. -könyörögtem aranyosan.
Már akart mondani valamit mikor Allison felállt és megragadta a kezét.
-Menjünk mielött kihuzza belöled.-mondta.
Ez lett volna a lényeg te pletykagép!
-Jolvan. Mennem kell. Majd talizunk. -Mondta Tina és elfutott mielött bármit is mondhattam volna...