Ö𝚛𝚘̈𝚔𝚔𝚎́❤️

Nyolcadik rész

Fel keltem és a fejem fájt. Ötös háttal volt felém. Felálltam és elkezdtem öltözni. Még nem volt rajtam póló csak melltartó és gatya. Most egy farmert vettem fel mert ahoz volt kedvem. Aztán megláttam hogy ötös ül az ágyon és engem bámul. Mikor ránéztem alkapta a tekintetét.
-Jó reggelt kicsim. -mondtam és rámosolyogtam.
-Jó reggelt.. -olyan közömbös hangon beszélt, hogy féltem. Mondtam valami rosszat tegnap?
-Mi a baj? -felvettem a pulóverét mert az kényelmesebb. Mellé ültem és meg fogtam a kezét.
-Szivem mi- félbevágott.
-Semmi! -felállt és kiment a szobából. Utána mentem. A konyhába főzte a kávéját. Odaálltam mellé.
-Kérlek mond el mi a baj! Ha valami rosszat csináltam sajnálom! -mondtam. Idegesen visszaszólt.
-Hagyj magamra egy kicsit!
Ahogy öntötte a vizet a kávéjára, véletlenül leforázta a kezemet.
-Au! Basszus!
Megtörölgettem egy rongyal.
-Uramisten kicsim én nem akartam!
Aggódva odafordult hozzám.
-Csak.. Agh.. Hagyj most! -ideges voltam mert fájt de próbáltam nem ötösön kiadni a dühömet.
-Nagyon sajnálom.. -megfogta a kezem.
-Ötös várj már egy kicsit! -ahogy ezt ki mondtam a szemeim felcsillantak narancssárgán de aztán ránéztem ötös ilyedt arcára és vissza változtam.
-Mennem kell..
Felfutottam a szobámba de ötös már ott is termett.
-Tényleg nagyon sajnálom tudod hogy nem tennék ilyeneket.
Ránéztem és bólintottam.
-Na gyere ide..
Kitártam a kezeim és megölelt.
Egy idő után ránéztem a kezemte és nem volt égési seb.
-Ezt hogy? -mutattam ötösnek a kezem. Ő megfogta.
-Azta.. Nincs véletlenül olyan erőd hogy meggyógyíthatod magad?
-kérdezte és megpuszilta a kezem.
-Talán Pogó tudhat valamit. -felálltam de ötös követett.
-Szivem most nem jöhetsz utánam. Ez csak Pogóra és rám tartozik sajnálom.
-megpusziltam.
Bementem Pogo szobájába.
-Jó napot Tina kisasszony..
-Szia Pogó. Azt szeretném kérdezni hogy nem e tudsz valamit arról hogy tudnám gyógyítani magam?
-Az apja mindig is tudta hogy van ez az ereje de nem jött rá hogyan tudná magából kihozni hogy irányítani tudja. Soha nem sikerült. De most sikerült vagy miért kérdi?
-Igen. Véletlen megégedtem a kezem és amíg Ötöst öleltem meggyógyult.
-Itt is van. A szerelem ami irányítja az erejét kisasszony. Úgy látszik ha Ötös úrfi mellett van nem eshet nagy baja. Ő lesz a támasza.
-Köszönöm Pogo. És.. Szeretném elmondani ötösnek az egész dolgot. Az átváltozásomról. Nem akarom hogy féljen tőlem. És annyira nehéz titkolózik előle. Ha csak egyszer látna átváltozni jó lenne de..
-Akkor úgy látszik lesz egy hosszú beszélgetése. -Pogo az ajtó felé mutatott ahol ötös állt.
-Mit titkolsz előlem? -kicsit ideges volt.
Bementünk ötös szobájába. Leültem az ágyra ő pedig mellém.
-Annyi kérdésem van.
-Akkor úgy látszik kérdezz felelek et jáccunk. Csak itt csak én felelek.
-nevettem egyet. Ötös csak elmosolyodott.
-Mien átváltozás? -kezdett bele rögtön a közepébe ötös.
-Tudod mit? Kezdjük az elejétől. Én máshogy születtem mind ti. Ugyan akkor csak máshogy. Az öreg soha nem mondta el hogyan. De megtaláltam a naplóját és abban írta hogy a sátán gyereke vagyok. Szerintem a pirokinézis végett. Az átváltozás majd megmutatom.
-És amit tegnap mondtál részegen? Valami olyat mondtál hogy kómában voltál. -itt megfogta a kezem.
-Hát.. Na jó.. Nincs titok. Elvitt egy bevetésre egyedül. Mert én voltam a legerősebb. Megöltem majdnem 300 embert aznap. Ártatlanok voltak... Ja a kóma. Hát annyi lövést kaptam hogy nem tudtam tovább gyógyítani magam ezért kómában voltam. Ti csak annyit tudtatok hogy apa elvitt egy táborba ahol gyakoroltam az erőmet. Közben mindvégig ott feküdtem félholtan a elsősegély- szobában. -kicsit megkönnyeztem. De annyira jó volt hogy végre valaki más is tudja.
-Kicsim neked 100x rosszabb volt mint nekünk.. Sajnálom hogy faggattalak. -megölelt.
-Nem baj. Legalább valaki tudja rajtam és Pogón kívül.
Megcsókoltam.
-Félek. Ha megmutatom az átváltozást.. Néha elgurul az agyam és nem én irányítók hanem a pszichopata énem. Ötös én nem akarlak bántani. Nem bírnám ki. -elkezdtem sírni. Szorosan megölelt.
-Csak akkor ha készen állsz. Nem fogok semmit erőltetni. Csak ha akarod akkor mutatod meg.
-egymásra mosolyogtunk és öleltük egymást egy darabig.
-Szeretlek.
-Szeretlek..
Megcsókoltam. Egy idő után elengedett. Láttam hogy könnyes a szeme.
-Hé mi a baj? -megfogtam a kezeit.
-Ott feküdtél... És még csak meg se nézhettelek. Nem tudtunk rólad semmit.
-Úgyis utáltál abban az időben. -nevettem egy kicsit.
-Tina én már kiskoromban kiszemeltelek magamnak. Csak Delores fenyegetőzött hogy ha elhagyom bántani fog téged. És én ezt nem akartam.
Azt hittem mindig is utált.
-De most hogy hogy velem vagy?
-Mert Szeretlek kicsim..
Megcsókoltam.
Egy idő után lementünk. Ben kiáltozott.
-Gyertek! Betörés van egy bankban. Kell mennünk.
Mindenki elkészült és odamentünk. Én a pirokinézisemel sok embert elintéztem. A végén láttam ötöst a földön feküdni eszméletlenül. Mindenki odament és hazavittük. Nagyon sírtam és féltem. Anya kijött a szobából.
-Mi van vele?! -Mindenki kérdezte.
-Sajnos agyrázkódása lett. Semmire nem fog emlékezni az elmúlt hónapban történtekről. -mondta Anya.
Összetörtem. Nem fogja tudni hogy szeretett engem. Semmi.
-Ezen a héten fog visszajönni az emlékezete. De nem tudom pontosan mikor. Sajnálom drágám. -nézett rám anya.
Besétáltam a szobámba és lefeküdtem. Sírtam. Addig míg el nem aludtam. Reggel felkeltem, lementem és ott volt ötös. Megöleltem.
-Ömm.. Heló..
Gyorsan el engedtem mert észbekaptam.
-Bocsi. Csak örülök hogy jól vagy. Tegnap eléggé megsérültél.
-Ja. Volt már rosszabb is.
Beszélgettünk.
-Mért nézel?! -mondta közömbös hangon.
-Semmit. Csak örülök hogy jól vagy.
-Mi bajod van Istenem sérültem már meg máskor is! -rámkiabált és elment.
Egész héten ilyen seggfej volt velem.
Egy nap..
-Jó reggelt. Hol van ötös? -aggódtam.
- A szobájában. Fáj a feje. Azt mondta mingyárt lejön.-mondta Allison.
Tudtam hogy ha felmegyek még idegesebb lesz ugyhogy hagytam. Egyszer csak szalad le Vanya könnyes szemekkel.
-Allison! Te törölted ki az emlékeimet.
Nem tudtuk mi van csak azt hogy nagyon ideges. Az erejével felemelte Allisont és folytogatni kedzte. Megjelent ötös.
-Itt meg mi folyik?!
Ezzel Vanya felé fordult és az erejével el akarta lökni de odaálltam és így engem halyított át a termen és lökött neki a falnak. Elájultam. Arra keltem hogy ötös szorítja a kezem.
-Kérlek kelj fel. Már mindenre emlékszem. Azt mondtad soha nem fogsz elhagyni. Megigérted.-sírt.
-Betartom az ígéreteim..-mondtam és kinyitottam a szemem.
Felnéztem rám és szorosan megölelt.
Felsegített és a szemembe nézett. Mindenki ott állt mert aggódtak.
-Miért nem mondtad hogy mi együtt vagyunk?! -kérdezte sírva ötös.
-Kényszerből nem lehet szeretni..
Ezzel megcsókolt. Hiányzott. Nagyon.
Felmentünk a szobájába.
-Mi en egy kapcsolat ha nincs benne egy kis buli? -nevettem
-Buli? -értetlenkedett és belehúzott az ölébe az ágyon.
-Ha egyszerű akkor nem bulis. Ez az én felfogásom. -ezzel megcsókoltam.
Csókolóztunk egy darabig és elkezdte mozgatni a csípőmet. Tudtam mi fog következni és már nagyon vártam. Elkezdte csókolgatni a nyakamat. Le húztam róla a pólóját. Pár perc után én voltam alul és csupa mesztelebek voltunk. Éreztem Ötös férfiasságát és elkezdtünk nyökögni. Ötös nagyon gyorsan mozgott.
*Eközben lent*
-Istenem ezek már megint?! -idegeskedett Luther.
-Szegény Tina egy hétig el kellett viselnie hogy egyedül van. -mondta Allison.
-Ötösnek ki kellett engesztelnie valahogy. -nevetett Ben.
*Vissza*
Ötössel végeztünk és felvettem csak az melltartóm meg a bugyim, ő meg az alsógatyáját és lefeküdtünk. Ő befeküdt a lábam közé és rám nézett. Én jáccottam a hajával.
-Szerencse hogy ott voltál. Meg tudtam gyógyítani magam. -mosolyogtam rá.
-Miért álltál elém? Ne csinálj ilyeneket. Nagyobb bajod is lehetett volna. -aggódott ötös.
-Szivem Pogo is megmondta hogy melletted nem eshet nagy bajom.
-megsimítottam az arcát.
Megpuszilgatta a hasamat. Egy idő után felöltöztünk és lementünk. Főztem kávét magamnak meg ötösnek.
-Na sikerült Ötösnek kiengesztelnie? -éreztem hogy valaki megfogta a vállam hátulról.
-Igen Klausz ha tudni akarod. Sikerült neki. -nevettem és ránéztem.
-Emlékszek mikor még pólyás voltál. -elkezdte törölgetni a nem létező könnyeit.
-Te is pólyás voltál akkor te részeg pront! -nevettem és meg ütöttem.
-Hallottam meg tudod gyógyítani magadat. -mondta és fogott egy kést.
-Ted azt le! Még nem tudom használni.
Megvágta a kezem.
-Mit csinálsz?! -kiabáltam.
Kerestem a szememmel ötöst de nem találtam.
-Idióta! -meglöktem és el vettem tőle a kést.
Felvittem ötösnek a kávét.
-Köszi. Mi volt ez a kiabálás? -kérdezte és elkezdte inni a kávéját
-Klassz tesztelt hogy tudom e gyógyítani magam akkor is ha nem vagy mellettem. És nem sikerült.
Ötös észrevette hogy törölve tem a vért a kezemről. Ideges lett. Mellé ültem az ágyon.
-Miért mindig neked kell megsérülnöd?! -kérdezte idegesen és rátette a kezét a combomra.
Megpusziltam az arcát.
Letette a kávéját. Beleültem az ölébe ő pedig rátette a kezeit a fenekemre.
Megcsókolt. Lassan begyógyult a sebem. Így beszélgettünk. Nagyon fáradt lettem. Megöleltem ötöst és ő addig simogatta a hátam amíg el nem aludtam. Reggel fel keltem és Ötös játszott a hajammal.
Egymásra mosolyogtunk. Megpuszilt egyszer csak kapott egy üzenetet. Idegesen felpattant.
-Szivem mi a baj? -kérdeztem.
-Semmi. El kell mennem. -adott egy puszit az arcomra és elment.
Meg reggeliztem és vártam. Egész nap nem jött haza.
Egyszer csak hazajött. Részeg volt.
-Szia. Hát te? -kérdeztem és odamentem hozzá.
-Szia édesem.. -meg akart puszilni de megbotlott.
-Upsz.. -elkaptam- látom te már nem vagy szomjas.
Nem voltam ideges. Lehet hogy csak elszámolta magát.
-Ne gyere menjünk lefeküdni.- meg fogtam a kezét és elkezdtem húzni felfelé.
-Én is így gondoltam kicsilány.. -mondta.
Pár perc kellet míg rájöttem hogy ő nem az alvásra gondolt. Bementünk a szobájába. Ott lefeküdt az ágyra de magával húzott. Ráestem de megtartottam magam a kezeimmel.
-Ou szia szépségem.. -mondta és megcsókolt. El akartam húzódni mert nagyon wiskey szaga volt. De megfogta a nyakam és vissza húzott. Tetszett volna ha nem lett volna részeg. Elfáradtak a kezeim úgyhogy már csak könyököltem. Éreztem hogy annyira közel voltam hogy a mellem hozzásimult ötöshöz. Mi csak csókolóztunk. Egyszer csak a keze becsúszott a pólóm alá.
-Nem nem.. -belenéztem a szemébe.
-Egy próbát megért. -vigyorgott.
-Majd ha józan leszel. -míg ezt mondtam ötös beleakasztotta az ujját a pulcsim nyakába és lejjebb húzta hogy lássa a melleim. Kuncogtam egy kicsit. Tetszik ez az Ötös. Játékos.
-Na és hol voltál egész nap? -meg böktem az orrát az ujjammal.
-Hát hercegnőm ez egy nagyon hosszú történet de ha ma velem alszol holnap lehet hogy elmondom.-vigyorgott.
Meg forgattam a szemeim és melléfeküdtem.
-Juhú! -átölelt.
Kuncogtam egy kicsit és éreztem hogy ötös szuszog úgyhogy kivettem a telefonját a zsebéből. Éppen jött egy üzenet Delorestől. Nagyon hangos volt. Megijedtem. Reméltem ötös nem kelt fel megnéztem az üzeneteket.
*Az üzenetek*
Delores: Úgy is megölöm. Nem érdekel. Az a kis ribanc megérdemli.
Ötös: Hagyd ki őt ebből. Tovább léptem és őt szeretem.
Delores: Ha ma átjössz békénhagyom.
Ö: De nem fogunk semmi olyat csinálni. Csak beszélgetni. Nem fogom őt megcsalni.
D: Csak gyere😉.
21:00
D: Jöhetnél máskor is.. Lassan csak lekopik az a kis ribanc..
*ennyi*
-És ki mondta hogy azt elolvashatod?
-megszólalt ötös. Megilyedtem így ki pottyant a telefon a kezemből.
-Mit csináltatok? -kérdeztem szomorúan.
-Muszály volt elmennem.. Bántott volna. És nem akarom hogy bárki is bántsa az én hercegnőmet. És amúgy egy újjal sem nyúltam hozzá. Ugyan már! Nem bírnám ki ha haragudnál rám. Utalnám magam. -megpuszilta a fejem.
Hittem neki. Elvileg részegen mindenki igazat mond. Már majdnem elaludtam mikor hallottam ötöst susogni.
-Tudom hogy már alszol de azért elmondom. Tudom hogy ha felkelünk józan leszek és azt fogod hinni hogy megcsaltalak. Én pedig utálni fogom magam amiért hagytam hogy Delores irányítson mindent. Annyira szeretlek hogy nem hagyhattam hogy bajod essen. Szóval inkább leszek egyedül de legalább te biztonságban leszel. Szeretlek kicsim.. -megpuszilta a fejem és éreztem egy könnycseppet lecseppenni a fejemre. Nem szóltam semmit csak szorosabban átöleltem.
Így aludtunk el.