Ö𝚛𝚘̈𝚔𝚔𝚎́❤️

Tizedik rész

~2 Nap a buliig~
Fel keltem és azt vettem észre hogy ötösön fekszek. Simogatta a hátamat. Lecsúsztam róla és ránéztem. Ő mosolygott.
-Na mivan meguntad a mászókádat?
Megcsókolt.
-Mit fogunk ma csinálni? -kérdeztem és beleültem az ölébe. Rátette a kezeit a csípőmre.
-Nem tudom. Te vagy itt a harcegnő.
Elvörösödtem. Annyira aranyos. Felült és megcsókolt. Simogatta a combjaim. Nem volt rajtam gatya.
-Mien puha a bőröd kicsim.. Már tegnap is észrevettem. -mondta két csók között.
-Csak neked.. -rámosolyogtam.
Felcsúsztatta a kezeit és megmarkolta a fenekemet miközben csókolóztunk.
Valaki kopogott az ajtón.
-Menj el.. -mondta ötös. Elkezdte csókolgatni a nyakam ott ahol kiszívta.
-Beszélni szeretnék Tinával. -hallottam Ben hangját.
-Most velem van. -mondta de gyorsan szóltam én is.
-Egy pillanat. Fel kell öltöznöm. -mondtam.
Meg fogtam ötös arcát és megcsókoltam. Elhúzódtam de nem engedett el ugyhogy megfogta a nyakát és eltoltam. Mérgesen nézett rám.
-Ne durcizz már.
Mondtam neki és kiszálltam az öléből. Felvettem egyik pulóverét és a gatyámat. Imádom az ő pulóvereit hordani. Olyan kényelmesek. Ő is felvett egy pólót és lementünk. Ben ott várt a kanapén én meg melléhuppantam.
-Na?
-El szeretném hívni Isabellet a buliba. Tudod azt a lányt akit mondtam. -mondta szégyenlősen
-Akkor mire vársz?
-Mit írjak? -nézett rám.
-Azt amit helyesnek gondolsz. -mosolyogtam.
Rá akartam hajtani a fejem a vállára, de ránéztem ötösre a konyhában és már azért is majd szétvetette az ideg hogy beszélgetek Bennel.
-Akkor azt hogy; Szia. Lesz egy buli itt az akadémián. El jöhetnél.
-Tökéletes. -rá mosolyogtam.- Ben, az a lényeg, hogy mindig add magad. Ha másként viselkedsz nem azért fog szeretni aki vagy. És te egy csodálatos személy vagy. Úgyhogy sok sikert. -megsimogattam a vállát és odamentem ötöshöz a konyhába.
Nagyon mérges volt. Vagy féltékeny? Nem tudtam.
-Mi a baj? -tudtam de gondoltam megkérdezem.
-Semmi. -hazudott.
-Csináltam valami rosszat?
Igen.
-Nem.. -megint hazudott.
-Ötös- félbeszakított.
-Hagyj most egy kicsit.
-Nem szabhatod meg hogy kivel lehetek jóba. Ben a testvérem! Egyben a legjobb barátom.
-Békénhagynál most?! -ideges lett. Nagyon ideges. Féltem de nem mutattam ki.
-Jó! -flegmán rávágtam és felmentem a szobámba.
Szétszettem a hajam és szép göndör volt. Átöltöztem. Írtam egyik barátnőmnek. Bettynek. Kiskori barátnőm de ő az egyetlen aki mindig fel tudott vidítani. Nem tudom. Meglátom és már nevetnen kell. Írtam neki hogy "tali a parkban rég nem beszéltünk". Felvettem a dzsekimet és lefutottam mert szomjas voltam. Megíttam a vizemet gyorsan mert tudtam hogy Betty szeret gyors lenni.
-Hova mész?! -kérdezte ötös.
-El.. -fogtam a telefonon és kiteleportáltam. A park nincs messze ugyhogy odáig futottam. Szeretek futni csak nem bírok. Odaértem és nem voltam kifulladva. Kiadtam a dühömet vagy nem tudom. Láttam Bettyt. Odafutottam és megöleltem.
-Szervusz. Na mien szexi valaki. -mondta.
Ránéztem és mindketten dőltünk a röhögéstől.
Sétáltunk a parkban és néha már annyira nevettem hogy csurogtak a könnyeim. Szerintem mindenkinek van egy ilyen barátja. Vagy csak én vagyok ilyen szerencsés? Nem tudom.
Egész napot vele töltöttem. Vele sokkal jobban érzem magam mint Sofival. Teljesen meg feledkeztem Ötösről és az összes problémámról. Beültünk egy kajáldába is. Valami szusifélét ettünk. Aztán este ránéztem a telefonomra. Üzenetek hada várt ötöstől: Merre vagy?, Szivem kezdek aggódni., Jól vagy?
Na meg persze sok nem fogadott hívás.
-Úuu.. Valaki bepasizott!! Emlékszel mikor mindig azt mondtuk hogy sose lesz pasink? -mondta.
-Hát igen. Na de látod van pasim és azzal is összevesztem.
Elnevettük magunkat. Egy idő után elbúcsúztunk és haza sétáltam. Késő volt. Gondoltam hogy már mindenki alszik. Bementem és csak ötöst láttam a kanapén. Fogta a fejét.
-Szia. Sajnálom nem néztem a telefonomra. -mondtam miközbe odasétáltam hozzá és levetettem a dzsekimet.
Felállt a kanapéról és nagyon közel jött hozzám.
-Fel tudod fogni mennyire aggódtam?! -mondta idegesen.
-Nincs semmi bajom! -meg forgattam a szemem.
-Pff! -felment a szobájába.
Nem fog bocsánatot kérni. Ahhoz túl egoista. De én is. Mondjuk én már egyszer bocsánatot kértem. Szomorú idők várnak ránk.. De ha holnap is ilyen lesz velem akkor kitalálok valamit.
Felmentem a szobámba és átöltöztem a pizsimbe. Nem tudtam aludni ugyhogy benéztem a kis ládikómba ami tele van csipszekkel meg alkohollal. Kivettem belőle egy üveg cseresznyés vodkát. Bekapcsoltam a laptopom és néztem valami filmet. Fél üveg vodka után elaludtam.
Reggel fel keltem és az ágyamon nagyobb rendetlenség volt mint a fejemben. Felkeltem, elrakodtam és felöltöztem. Ma belegondoltam hogy mennyi mindent kell csinálni. Hisz holnap van a buli. Lementem és ott volt mindenki.
-Jóreggelt! -mondtam.
Mindenki visszaköszönt kivéve ötöst.
Bunkó paraszt. Fúh.. Nagyon ideges voltam rá. Ezt észre is vette az arckifejezésem alapján. Bementem a konyhába és tettem kávét és vizet egy csészébe. Nem volt kedvem annyit várni míg a gép megcsinálja úgyhogy pirokinézissel felforraltam a már csészében lévő kávét. Felvittem a szobámba de aztán rájöttem hogy lent hagytam a telefonom. Úgyhogy visszamentem. De elhangzott a nevem úgyhogy megálltam a fal mögött.
-Mi lett köztetek Tinával?
-Semmi. -mondta ötös.
-Eddig egy percet nem bírtatok ki egymás nélkül.
-Ne üssétek bele az orrotokat más dolgába. -Kezdett ideges lenni.
-Ötös tudod hogy nem akarok tőle semmit. Ő a legjobb barátnőm. De te túlreagáltad- mondta Ben.
-Téged szemmel láthatóan jobban szeret. -itt hallottam hogy ötös már a sírás határán van.
-Soha nem láttam őt még ilyennek mint veled. Engem soha nem szeretett ennyire. -mondta Diegó.
-Persze.. -nem láttam de szerintem már megkönnyezett.
Felteleportáltam a szobájába és letettem a gyűrűmet az asztalára.
Eszemben sem volt hogy el hagyjam csak rá akartam ilyeszteni hátha rájön. Bementem a szobámba és míg várakoztam a csodára, olvastam egy kicsit. Egyszer csak hallottam hogy valaki nagyon sír.
Hoppá. Megtalálta.
Istenem én nem akartam ennyire rosszat neki. Most már biztos utál. Ezt rohadtul elcsesztem. Egy idő után Allison beszaladt hozzám.
-Tina! Senkit sem enged közel magához. Nem tudjuk mi a baja kérlek segíts!
Felálltam és kimentem a szobából. Láttam hogy mindenki aggódva áll ötös ajtaja előtt. Nagyon hangosan sírt. Kinyitottam az ajtót aztán visszacsuktam. Bementem hozzá. Térgyelt a földön és eltemette az arcát a kezeibe. Letérgyeltem elé. Nem nézett rám.
-El hagyott! Utál! Utál! Miért vagyok ilyen seggfej?! -elkezdte ütögélni a fejét. Olyat odavágott hogy elkezdett vérezni. Gyorsan meg fogtam a kezét.
-Hagyjál! Hagyjál!
-Ötös.. -mondtam nyugtató hangon.
Felkepta a fejét és szorosan átölelt. Nem hagyta abba a sírást. Simogattam a hátát.
-Semmi baj.. Itt vagyok. -próbáltam nyugtatni.
-Nem tudok nélküled élni. Kérlek bocsáss meg. Ne hagyj el kérlek megteszek bármit csak.. csak.. K-kérlek.. Kérlek..
Alig bírt levegőt venni.
-Nem hagylak el. Nem bírnám ki nélküled. Ezt már tudhatnád.
Ölelkeztünk. Addig míg abba nem hagyta a sírást. Rámnézett.
-Szeretlek. Csak tudod.. Annyira félek hogy valaki más ellop tőlem. -mondta.
-Soha senkinek nem fog sikerülni. Fel kell fognod hogy csak téged szeretlek. Érted?! Soha nem fogok mást szeretni! -mondtam a szemébe nézve.
Megcsókolt. Óvatosan elhúzódott, megfogta a kezem és vissza tette a gyűrűt.
-Megígérem hogy soha nem leszel egyedül. -mosolyogtam rá.
-Én is..
Megint megcsókolt. Meg fogtam a kezét és felálltunk.
-Akarsz sétálni egy kicsit? -kérdeztem.
Bólintott. Meg fogtam a kezét és kihúztam a szobából. Mindenki csak nézett, ötössel meg nevetve kifutottunk az épületből. Elmentünk vásárolni ruhákat.
-Szivem odaadod a tárcádat? -kérdezte.
-Persze.. -nem tudtam ugyan miért.
Ahogy kihoztam a zsebemből ő gyorsan elvette és eltette.
-Erre nem lesz ma szükséged.
-Héj! -vissza akartam szerezni- Nem fizethetsz mindent. Nagyon sok ruhát vettünk.
-Nem baj. Mindent az én kis hercegnőmnek. -mosolygott.
-De..
-Semmi de! -megcsókolt.
Istenem annyira szeretem. Tiszta úriember amikor velem van. Deloresszel mindig csak veszekedtek. Vagy például amikor másokkal beszél olyan flegma. De velem.. Ennyire más hatással lehetek rá?
-Szivem minden rendben? -kérdezte.
Észbe kaptam hogy már kifizetett mindent és kisétáltunk az üzletből.
-I-igen.. Hazamehetnénk? Rosszul érzem magam. -mondtam.
Bólogatott és megfogta a kezem. Sétáltunk haza. Kicsit szédültem és fájt a hasam. Hazamentünk és le feküdtünk aludni. Fel keltem. Kb olyan délután 4 óra fele. Ötös hátulról ölelt és az arcát eltemette a nyakamba. Már jobban éreztem magam. Egy idő után felkelt ötös is és elkezdte puszilgatni a nyakam.
-Jobban vagy? -kérdezte.
Megfordultam és bólintottam aztán megcsókolt. Belehúzott az ölébe és így csókolóztunk. Elhúzódtam.
-Éhes vagy? -kérdeztem és bólogatott.
-Mit szeretnél enni? -kérdeztem.
Végigmért és megharapta az alsó ajkát. Elkezdte csókolgatni a nyakam.
Nevettem egy kicsit.
-Na de komolyan.. -eltoltam és rámosolyogtam.
-Komoly vagyok.. -mondta vigyorogva.
Megforgattam a szemeim és kiszálltam az öléből. Felöltöztünk és lementünk. Csináltam kaját és ettünk. Eltelt a nap és elmentünk aludni.