Ö𝚛𝚘̈𝚔𝚔𝚎́❤️

Tizennyolcadik rész

Reggel ötös felkelt és már nem voltam olyan fehér. A nyakamon begyógyult a vágás és lélegzetem. Ötös megnyugodott. Bejött Greace.
-Jó reggelt drágám.
Megnézte az állapotomat.
-Rendben van. Hála istennek már csak pihen. Mingyárt felébred.
Mondta mosolyogva és kiment.
Ötös azóta nem engedte el a kezemet.

Kinyitottam a szemem.
-Ö-ötös.. -alig volt hangom. Nem tudtam beszélni. Megijedtem mert nem nagyon emlékeztem semmire.
-Szivem.. -felkapta a fejét és megölelt.
-Mi.. -próbáltam beszélni.
-Ne eröltesd. Elvágták a torkod. Még be kell gyógyulnia. -mondta.
Látta az arcomon az értetlenséget.
-Emlékszel mi történt?
Megráztam a fejem.
-Hát.. Tudod eljött az a lány. És... Beszélgettünk és felmentem az emeletre. Mikor vissza jöttem... Már csak.. A véredet láttam.. -szipogta.
Láttam rajta hogy ez nehéz volt neki ugyhogy hagytam és megöleltem.
-Sajnálom. Az én hibám. Nem kellett volna otthagynom téged. -sajnálkozott.
Megfogtam az arcát és megráztam a fejem hogy ez nem az ő hibája.
-Sajnálom kicsim.. -mondta megint.
Megpusziltam.
-Jól van gyere. Pihenned kell. És a többiek is aggódnak. -mondta.
Megfogta a kezem és felállított. Letöröltem a könnyeit és elindult velem kifelé.
Nagyon gyorsan ment, de én még gyenge voltam és nem bírtam. El akartam húzni a kezem de szorította.
-Lassan.. -súgtam. Szörnyen fájt a torkom.
Gyorsan hátranézett és megállt.
-Sa-sajnálom.. -kicsit félt.
Rámosolyogtam és lassan sétáltunk tovább. Le értünk és mindenki aggódva nézett.
-Tina! -kiabálták.
Odaszaladtak és mindenki egyenként megölelt.
-Jól van jól van. Pihennie kell. -mondta ötös.
Ránéztem és mutattam hogy éhes vagyok. Bólintott. Bementünk a konyhába, ettünk valamit és felmentünk a szobámba. Lefeküdtünk és éreztem hogy Ötös nagyon erősen szorít és egy könnycsepp le csordult az arcán. Ránéztem aggódva, letöröltem a könnycseppet és meg fogtam az arcát.
-Nem a te hibád.. -suttogtam. Fájt de muszáj volt tudatnom vele.
-Akkor is sajnálom..-súgta vissza.
Megcsókoltam és visszacsókolt. Megfogta a derekam és fölém könyökölt. Meg akarta fogni a nyakam de nyökögtem hogy ne csinálja. Elhúzódott.
-Sajnálom én...- Félbevágtam egy csókkal. Csak csókolóztunk.
Egy idö után lefeküdt mellém.
-Kell mennem.. Greace.. eredmények..- suttogtam de a torkom sajgott.
-Igen.. gyere.. -mondta és segített felállni. Odamentünk Greacehez és elmondta az eredményeket.
-Hát drágám.. ezek szerint egy pár napig nem fogsz tudni beszélni. Mivel meg tudod gyógyítani magad, akkor 1-2 nap. Nem adhatok orvosságot mert az bezavarna a gyógyító erödnek és fájdalmaid lennének. Annyit ajánlok hogy pihenj. Viszlát drágám..
Ezzel elsétált. Nagyon rossz kedvem volt. Vissza mentünk a szobámba és szomorúan leültem. Otös mellémült és megsimította a vállam. Nem tudtam hogyan kérdezzem meg töle ezért fogtam egy papírt meg egy tollat és írtam: Mi lett a lánnyal?
Otös ideges lett még a gondolatátol is.
-Szerintem eltortem a térdét.
Kuncogtam egy kicsit de ö nagyon mérges volt. Hirtelen felállt.
-Mingyárt jövök szivem.
Megragadtam a csuklóját és ráztam a fejem. Tudtam hogy a lány után akar menni.
-Engedj el.. -mondta a földet bámulva.
Felálltam, de a kezét nem engedtem el. Mutattam az ágyra és húztam magammal, hogy uljön vissza. Hirtelen elrántotta a kezét és ijedten ránéztem.
-Ha mondom hogy engedj el akkor miért nem halgatsz?! -kiabált.
Megszeppentem.
-Nem érted, hogy te kibaszott érdekedben akarok valamit csinálni?!
Istenem Tina te kiállhatatlan vagy!!-kiabálta
Mi bajod van ötös? -gondoltam magamban.
Megfogtam a kezét, hogy lenyugtassam de ellokte.
-Haggyál! Mingyárt jövök!
Ezzel elteleportált. Itthagyva engem és az értetlenségem. Miért volt velem ilyen? Csináltam valami rosszat? Miért lett ideges?.. A kérdések csak úgy özönlöttek. Nem tudtam mit gondjak. Leültem az ágyamra és fogtam a fejem. Reméltem, hogy semmi rosszat nem csinál a lánnyal, annak ellenére is, hogy elvágta a torkom. Vagy talán megérdemelné..
Ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem. Jaj, de féltettem ötöst. Mikor mérges sok mindenre képes, amit egy normális ember el sem tudna képzelni. Felálltam és lementem a földszintre. Senki sem volt let szóval leültem és gondolkodtam hogy mennyire kínozhatja per pillanat ötös a lányt.

Pár órával késöbb még mindig ott ültem ötösre várva. Már este fele járt. Hallottam egy nagy zörrenést. Odamentem az ajtóhoz és láttam ötöst.
Uramisten.. Micsináltál?!
A börét terítette a vér. Odaszaladtam hozzá és "Mi a fenét csináltál?!" nézéssel néztem rá. Mérges volt és elnézett.
-Most nincs kedvem mesélni Tina..
El akart sétálni de nem engedtem el a kezét.
-Mibajod?.. -súgtam kínok közepette.
-Ne beszélj! Az fáj neked.. -mondta most már kicsit aggódva.
-Most megyek lefürdök. -motyogta bunkón és elsétált. Elment fürödni. Pár perc mulva utána mentem. Levetköztem, magam köré tekertem egy törölközöt. Bementem a fürdöbe hozzá. Csak a led fény világított a tükör körül. Rámnézett és visszafordult.
-Tina nem akarom, hogy itt legyél.-momdta halkan és nyugodtan.
O, dehogynem.. -gondoltam.
Ledobtam a törölközöt és beálltam mellé a tusoló alá. Megsimogattam a vállát.
-Tina.. -suttogta.
Lábujjhegyre álltam és megpusziltam az arcát. Megnyugodtam akkor amikor nem húzta el az arcát hanem odatolta, hogy megpuszilhassam. Megsimítottam az izmos hátát. lassan megfordult és a szemei a mellemre pottyantak. A kezeit rácsusztatta a hasamra aztán a derekamra. Belenézett a szemembe és egy vágyat, de mégis szomorúságot láttam a szemében. Ránézett a számra és megcsókolt. Nagyon gyengéden csókolt. Sajnálattal telin.. elhúzódott én meg rámosolyogtam. Megfogta a vállam és gyengéden megfordított. Bevizezte a hajam aztán tett rá sampont. Megmosta a hajam. Aztán végigsimította a kezeim és a kezei az alhasamra csúsztak. Csókolgatta a nyakam. Odajutott a nyakamhoz.
-Sajnálom.. nem kellett volna kiabálnom veled. Saját magamra voltam mérges, de túl egoista volam hogy bevalljam.. -súgta.
Felé fordultam és mosolyogtam. Szájon puszilt. Elkezdte megint csókolgatni a nyakam és simogatta a hasam meg a derekam. Nem tudtam mást csinálni csak élvezni az érintését.
-Szeretlek ugye tudod?
Bólintottam.
-Soha ne hallgass rám amikor mérges vagyok. Tudod hogy nem mondanék ilyeneket.
Megint bólintottam. Megfordított és megcsókolt. Megsimogatta a fenekemet. Annyira szerettem volna mondani, hogy én is szeretem de nem tudtam. Nagyon fájt. De most nem tudtam semmire gonfolni csak arra hogy ötöst boldoggá tegyem. Szerintem sikerült mert elhúzódott és rámmosolygott. Ma még nem láttam ezt a mosolyt. De.. ezt még soha nem láttam.. szomorú volt.. söt szinte sirni akart volna. Aggódóan és kérdön ránéztem és megsimogattam az arcát.
-Semmi.. tényleg..
Mintha olvasna gondolataimban. De tudtam hogy semmi sincs rendben. De azért bólintottam. Lassan kiszálltunk a zuhanyzóból. Megtörölköztünk és bementunk a szobájába. Felvettem a pólóját és egy bugyit, ötös meg egy boxert. Lefeküdtünk és ö megölelt hátulról. éreztem hogy olyan furán veszi a levegöt. Valami baj van..
Mit tettél..
Féltem. Elképesztöen. Nem tudtam mit csinált de azt tudtam hogy valami borzalmasat. Lenéztem és a kezei reszkedtek.
Jesszusom..
Majdnem elsírtam magam. Nem tudtam elképzelni mit csinálhatott. A kezeimet rátettem az övéire ami a hasamon volt. Akartam hogy ne reszekssen többet. Elrejtette az arcát a nyakamba és pár perc után éreztem hogy lassabban és mélyeket szuszog. Elaludt. Ezt követöen én is ezt tettem. De nem tudott nyugodtan hagyni az a kérdér hogy "Mit tehetett"
Elaludtam ötös karjaiban...