Ö𝚛𝚘̈𝚔𝚔𝚎́❤️

Negyedik rész

Kiabálásra keltem fel a kanapén. Iszonyatosan sajgott a fejem.
-Ez mind az én hibám! Nem hagyhatom mégegyszer. Nem akarom bántani. -kiabálta sírva ötös.
-Nem hagyhatod itt! Képtelen lenne túllépni rajtad. Szeret téged. -Allison ptóbálta meggyőzni ötöst.
-Én is őt és ezért kell elmennem. Nem bírnám ki ha mégegyszer bántanám. Én.. Én nem akartam. Nem akarom bántani. El kell mennem. -ötös könnyezett.
-Te el akarsz hagyni? -ültem fel a kanapén.
-Kicsim tudod hogy nagyobb biztonságban vagy ha nem vagy mellettem. -odajött hozzám és annyira óvatosan fogta meg a kezem hogy azt hittem meg se fogta.
-Ötös én szeretlek. Inkább elviselek gyötrelmes fájdalmakat veled minthogy egy kényszerített boldogságot nélküled. -mondtam a szemébe nézve.
-Hogy érted hogy kényszerített boldogság?
-Nélküled nem tudok igazán boldog lenni.
Ebben a pillanatban megcsókolt. Boldog lettem hogy nem hagy el. Elhúzódott.
-Sajnálom. Nem lennék képes elviselni hogy mégegyszer bántsalak.
Ezzel elteleportált. Összetört a szivem. Az arcomat eltemettem a kezembe és nagyon hangosan sírtam. Allison és Ben odaszaladt hozzám és megölelt.
-Minden rendbe lesz..
-Ne félj megoldjuk..
Biztattak de én csak sírtam és szinte semmit sem hallottam.
Így teltek a napjaim. Egy teljes hét. Míg egy nap elmentem sétálni és valaki megragadott hátulról.
-Mond el honnan jöttél és hogyan tudsz teleportálni. -kérdezte és egy pisztolyt tartott a hasamhoz.
-Gyere rá magad seggfej! -mondtam.
Meghúzta a ravaszt de én elloktem így a lábamat lőtte meg. Pirokinézissel felgyújtottam és hazamentem. Nagyon rosszul éreztem magam. Bementem.
-Segíts.. -elájultam a sok vérvesztéstől. Odaszaladtak hozzám és bevittek Greace hez (aki nem tudná ő az anyuka és ő orvos is)
Mikor elláttak bekötözték a lábamat. Várták hogy felébredjek. Allison már rég felhívta ötöst. Berontott az épuletbe. Tiszta ideg volt.
-Hol van?! MONDJÁTOK!
-Az elsősegéj szobában. Greace segít rajta. -mondta Ben hogy lenyugtassa ötöst. De az nem volt olyan könnyű. Ötös csak felszaladt és bement hozzám.
-Istenem.. Ho-hogy van? -kérdezte ötös könnyes szemmel. Elkezdtem kinyitni a szemem és Greace kisétált.
-Ötös.. Hogy hogy- felálltam és félbeszakított egy öleléssel. éreztem a könnycseppjeit a nyakamon.
-Semmi baj itt vagyok.. -súgtam a fülébe és dörzsölgettem a hátát. Nagyon fájt a lábam de elviseltem.
Otös csak hangosan zokogott a hajamba.
-Semmi baj.. semmi baj.. ne sírj.
Rámnézett. Soha nem láttam ennyire csalódottnak.
-é- én n-nem.. nem.. -alig volt hangja
-Na jó sshh.. -megöleltem szorosan- gyere menjünk pihenni..
Lassan odasétáltunk a szobámba és úrja megölelt. Még mindig oly hangosan zokogott hogy alig kapott levegöt. Meg fogtam az arcát és belenéztem a szemébe.
-Kicsim. Mély levegö.. ezaz..Nyugodj meg minden rendben van.. -nem nagyon tudott mély levegöt venni de legalább megpróbálta. Elkezdte rázni a fejét tudtomra adva hogy az neki nem megy ujra szorosan megölelt és szép lassan lefeküdtünk az ágyra és addig addig zomogott míg el nem aludt. A feje a hasamon volt és én maszíroztam a fejét és néha beletúrtam a hajába. Egy ora mulva felkelt és sokkal nyugodtabb volt. Minde ketten felültünk.
-édesem én annyira sajnálom.-mondta -itt hagytalak és hagytam hogy bántsanak. Tudod hogy soha nmm hagynám. Ha ott lettem volna...
-Kicsim ez nem a te hibád -probaltam megnyugtatni.- éppen rosszkor voltam rossz helyen. De ez egy plusz bizonyíték arra hogy nagyobb veszélyben vagyok ha nem vagyok melletted.
Rámosolyogtam és megcsókolt.
-Tényleg nagyon sajnálom.-Mondta
-Ugye nem fogsz elhagyni?-kérdeztem és egy kicsit megkönnyeztem.
-Soha.. -megint megcsókolt.
Nagyon sokáig csókolóztunk. Megfogta a derekamat és az ölébe húzott. úgy csokoloztunk egy darabig. Aztán megimította a combom ahol a sebem van.
Jaj ne..
Ránézett a kezére és véres volt mert még a gatyán is átázott a vér. Ahogy bámulta a kezét rémületet láttam az arcán.
-Kicsim nyugi.. -momdtam mert láttam hogy ki van akadva. Csak bámulta a kezét. Amin az én vérem volt.
Hoppá.
Ez volt a baj. Az én vérem.
-Kicsim nézz rám.. -Nem tette. Ugyhogy megfogtam az arcát.
-Miattam vérzel. E-és most a k-kezemen van.. -mondta rémülten
-Le kell nyugodnod. Nem miattad van és Ezt fel kell fognod. Gyere mossuk le.
Szépen lassan felálltunk és megfogtam a kezét hogy ne arra koncentráljon hogy véres. Odamentünk a masdóhoz és lemostam. ö csak bámulta a kezét.
-Kész is.. Na most menj. át kell kötnöm a sebem. -Mondtam
-Segitek. -gyorsan rávágta.
-Kicsim nem akarom hogy lásd. Ez épp elég volt neked.
Ezt ki se tudtam mondani már ki is vette a szekrényböl a kötszert. Sóhajtottam egyet és levetettem a gatyámat. Letérgyelt elém. Belenézett a szemembe és mindketten elnevettük magunktat a szituáció végett. Szépen lassan letekerte a kötést és tett rá fertötlenitöt. Felszisszentem.
-Bocsi.. nagyon fáj? -aggódott
-Kicsit.. -rámosolyogtam és ö törölgette a sebemet. Aztán bekötötte.
-és kész..-rámnézett és megsimoga a combjaim.
En csak mosolyogtam rá és ö feltürte a polomat és gyorsan puszilgatta a hasamat. En elnevettem magam.
-Na álj fel..-felállt és megcsókolt. Lassan elkezdte a nyakamat csokolgatni.
-ötös! -nevettem- kell másik nadrág..
-Jobban áll ha nincs rajtad..-tovább csokolgatta a nyakamat.
-Oké.. akkor remélem nem látnak meg a fiúk..-kicsusszanatam az öleléséböl és elindultam az alytó felé. Elémteleportált.
-Mingyárt vissza jövök.
Adott egy puszit es elteleportált. Maj' 10 percet vártam hogy visszajöjjön.
-Hol voltál eddig?-kivettem a kezéböl a nadrágomat.
-Nagyon sok ruhád van és a legjobbat akartam választani. -rámkacsintott.
Felvettem és rájöttem miért mondta ezt. Egy feszülös legginszt választott ami eléggé kiemeli a fenekem. Ránéztem és ö vigyorgott.
-Rafinált vagy! -momdtam neki.
-Nem is tudod mennyire.. -vigyorgott és felkapott en meg köré tekertem a lábam. Igy csókolóztunk és ö meg merkolászta a fenekemet. Amikor Diego csinálta mindig utáltam de ö. Istenem nem tudom mit és hogyan de nagyon jol csinalja..
-Mit müvelsz velem te lány? -kérdezte a szemembe nézve. Felültettett a mosdóra.
Aggódva néztem rá mert nem tudtam mire céloz.
-Valami rosszat- félbeszakított.
-Te? Rosszat? Nem értesz.. Ugy ertem.. soha nem szerettem senki nem tudtam mien érzés lehet ez. Azt hittem Deloressel volt köztünk valami de most már tudom hogy nem. Biztos voltam benne hogy ijen csak a filmekben van de te.. megváltoztatsz. Te annyira kedves vagy velem és én nem érdemellek meg. -Mondta
-Igazad van. Te többet érdemelsz!
Amit ezt kimodtam elmosolyodott és megcsókolt. Istenem annyira szeretem. Egyszer csak benyitottak a fürdöszobába. Osszerezzentem és ötös levett a mosdorol és lettett a földre.
-Fuj.. Ezt a szobába csináljátok..
mondta Diego.
én felvettem a gatyámot a földröl és aztan realizáltam hogy mind a két fiú a fenekemet bámulta. Gyorsam megfordultam és ötös idegesem megragadta a ketem és magával rángatott. Belökött a szobába és becukta az ajtót.
-Hé ez fájt! -felé néztem és idegesen megszorította a kezem.- ötös!
-Ezt élvezted? úgy bámult téged mint egy sztriptíztáncost. -Mondta
-Sajnálom nem volt az eszembe.
Mondtam neki de már szinge elzsibbadt a kezem.-ötös ez nagyon fáj!-elengedte a kezem
-Bántottalak? -félelmet láttama szemében.
-Neem... -megöleltem -csak ne csináld többet oké?
-Sajnálom kicsim..nem is tudom mi bajom van...
Megcsókoltam. A keze a derekamon volt. Elhúzódtam és rávigyorogtam.
-Féltékeny, uram? -kérdeztem
-Igen hölgyem. Maga csak az enyém. érthetö voltam? -kérdezte nagyon halkan és közel volt a szánk.
-Igenis uram.. - momdtam. Annyira erösen vert a szivem hogy még ö is észrevette. Megcsókolt. Egy idö után átöltöztünk és elmentünk aludni.
Ugy ölelt át mint aki soha nem akar elengedni.