Ö𝚛𝚘̈𝚔𝚔𝚎́❤️

Hatodik rész

Sofit láttam ötös szobájában póló nélkül. ötöst nekinyomta a falnak. ötös olyan volt mint egy ilyedt kiskutya.
-Jaj bocsi! Megzavartam valamit?
-Igen! -Sofi rávágta.
Ezzel ideges bementem a szobámba és becuktam az ajtót. Leültem az ágyamra és összegubództam. Egy könycsepp lecsordult az arcomon. Egyszer csak egy lágy simogatást éreztem.
-Kicsim esküszöm nem történt semmi. Hozzá sem értem. Bejött a szobámba és letámadott. -mondta ötös.- szeretlek és ezen semmi sem változtathat!
Megpuszilta az arcom.
-Menj el ötös.. -szomorú voltam.
megsimogatta a kezem és kiment. Egyszer csak Sofi jött a szobámba.
-Sofi ö nem neked való. Csak össze töri a szivedet. -momdtam
-Mi lenne ha egyszer nem szólnál bele abba amit csinálok? Köszi.
Na mindegy én megmondtam.. Elaudtam. Reggel felkeltünk.
-Joreggelt. Beszélnünk kell.
felült és a szemembe nézett.
-Ha ötöstől van szó nem érdekel. A barátom lesz és kész.
-És mi van ha ő nem akar téged?!
-Derítsük ki!!
Kirohant a szobából és lement. Utánafutottam. Lent volt ötös és a többiek.
-Sofi mit- félbevágott.
-Ötös! Beszélhetnénk?!
Ötös csak nézte Sofit. Rám nézett de én ideges bámultam Sofit.
-P-persze.. -nem tudtam mi van és félt hogy miért vagyok ennyire ideges.
Elmentek a fal mögé de én utánuk mentem.
-Ez magányos téma. -nézett rám Sofi.
-Kell egy gardedán ne hogy megint lesmárolj. -forgatta a szemeit ötös.
-Ötös. Már kiskorunk óta nagyon tetszel. Én bejövök neked?
-Nem. Van barátnőm. -mondta és lépett egyet felém.
A szemeim narancssárgán világítottak
{akkor van amikot az erömet használom vagy nagyon ideges vagyok}
-Kérlek adj egy esélyt!
-Sofi hagyjál már. -mondta idegesen ötös. Odalépett mellém és megfogta a kezem a háta mögött hogy lenyugtasson. Bevált.
-Menj el Sofi. -mondtam.
-Először mond el hogy kivel jársz! -nézett ötösre.
Ötös rámnézett én meg bólintottam.
Átkarolt és megpuszilta az arcom.
-Vele..
Rávigyorogtam Sofira.
-Uram isten.. Te elloptad tőlem!
-Ha már itt tartunk én loptam el őt de -ötös vigyorgott de Sofi közbevágott.
-Te utolsó kis ribanc!
-Mit mondtál?! -Ötös ideges lett és odalépett Sofi elé.
-Nem éri meg- mondtam
-Ne beszélj így róla vagy betöröm az arcod és nem érdekel hogy lány vagy.
-mondta ötös.
-Ez az egész család el van cseszve! -mondta Sofi.
-Erre már akkor rájöttünk mikor apánk örökbefogadott.-mondta Klaus.
Sofi kirohant az épületböl. Elkezdtem sírni ötös karjaiban.
-Minden rendben lesz.. Gyere menjünk fel..
Megfogta a kezem és felsétáltunk. Leült az ágyára én meg beültem az ölébe. Már nem sírtam. Megnyugtat az érintése a tekintete.. minden.. csókolóztunk.
-Annyira szeretlek.. -mondta ötös..
Elkezdte csokolgatni a nyakam.
-A-aa.. nem lehet sajnálom. -vigyo- rogtam rá.
-Ahj istenem.. -mondta és lefeküdt az ágyra.
Féltem. Azt hittem ö is ideges lesz mint Diégo. Nem.. nem bántana. De mivan ha nagyon nem tetszik neki?
-édesem mi a baj? -kérdezte aggódóan mert látta a félelmet rajtam.
-U-ugye nem baj hogy, hogy..
Felült. Rátette a kezeit a csípőmre.
-Nekem bármit elmondhatsz. -Súgta.
- Sajnálom de nem tudok ellene tenni semmit. Kérlek.. -elsírtam magam. Tudtam hogy ötös nem fog bántani. De mégis féltem.
-Te azt hiszed engem ez érdekel? Nem. Soha nem bántanálak. Diégó egy seggfej és ezert nem lesz neki soha senkije. Nem tiszteli az ilyen tökéletes lányokat mint te. Ugye bízol bennem?
Bologattam és szorosan megöleltem.
Teltek a napok békésen. Egyik reggel.
ötös simogatta a fenekemet.
-Jó reggelt kincsem.. -mondta.
-Jó reggelt.. -rámosolyogtam.
Adtam neki egy puszit és felálltam, átöltöztünk és lementünk. Készítettem reggelit és leültem ötös mellé. Elkezdtünk enni. Mikor végzett rátette a ketét a combomra.
-Megyek sétálni egyet nem akarsz jönni? -kérdezte de valahogy láttam rajta hogy reméli, aht mondom hogy nem. Ugyhogy azt mondtam.
-Most nincs nagy kedvem.
-Hát ahogy akarod. De én megyek.
Adott egy puszit és felvette a dzsekijét amit tudja hogy annyira imádok, és elment. Leültem a kanapéra és nem tudtam mit csináljak. Találtam egy gitárt és elkezdtem jáccani rajta. Egy idö után abbahagytam.
-Azta te mióta tudsz gitározni? -kérdezte Ben
-Uarm isten megijedtem.. hát kiskoromban tanultam meg. Ahogy Vanya a hegedün. Csak nekem nem megy annyira jol. -Nevettem.
Ben mellémült.
-Mi a baj? Szomoru vagy.. -kérdeztem.
Rátette a fejét a vállamra.
-Találkoztam egy lánnyal. Annyire kedves, illedelmes.. -ábrándozott.
-Szoval a lelkitársad. -Nevettem, én pedig rátettem a fejem a fejére. -és mi a gond?
-Félek megkérdezni töle. Mivan ha nemet mond?
-és mivan ha igent? Ben te egy csodálatos ember vagy. Es ezt ö is biztos tudja. -Megfogtama kezét- ma gyerünk hivd fel hogy találkozzatok. Es öntsd ki neki a szíved.
ötös bejöt és egy lányt cipelt a kezében.
-Ti meg mi csináltok?-kérdezte ōtös idegesen miközven letette a lányt szembe a kanapéra.
-Semmit. De ki ez a szegény lány?!
Ki voltam akadva. Nem tudtam hogy él e még ugyhogy felpattantam és megnéztem a pulzusát. Még élt.
-én kérdeztem elöbb! -ideges volt.
-Istenem ötös! Ben a legjobb barátom kiskorom óta. -momdtam a szemébe nézve és meg akartam ölelni de elhúzódott.
-Akkor pukkadj meg! -momdtam és próbáltam felkelteni a lányt. Sikerült is. Közben mindenki lejött.
-Ho hol vagyok? Ki maga? -magyon rémült volt.
-Nyugalom én nem akarok rosszat. Mi a legutóbbi emléked? -próbáltam nyugtató hangon beszélni.
-Az hogy láttam sok embert verekedni aztán azt az embert láttam teleportálni vagy micsoda. Egyszer csak észrevett és odajött hozzám és minden elsötétedett. -Mondta sírva és ötösre mutatott a konyhában.
Allison, Luther meg Diégo is odament a konyhába beszélni ötössel. De öt ez nem nagyon érdekelte.
-Egy pillanat drágám minden renben lesz.. -momdtam és megöleltem.
Bementem a konyhába. Mindenki kiabált ötössel de ö csak nézett maga elé. Odébb toltam Klauszt az útból.
-Te normális vagy?! -erre felkapta a fejét. Elkezdett hátrálni elölem.
-Te elraboltál egy kislányt?! -nagyon ideges voltam.
-Hát.. ö.. l-látta az erömet és.. hát..
Egy ép szavat nem tudott kimondani mert félt hogy mit fogok vágni a fejéhez.
-Bolond vagy! -mondtam idegesen és kiviharzottam a konyhából. Vittem a kislánynak egy pohár vizet.
-Idd meg. Rádfér. -Megitta.- Na most fuss mielött ideér. Gyerünk!
A lány kifutott az épületböl. ötös berohant a szobába.
-Hol van?
-Elengedtem mert 14 éves ha nem kevesebb és nem fogod fogságba tartani!! -felálltam.
-Tud az erömröl! -elteleportált.
-Ha visszahozza én esküszöm- ezzel vissza is hozta szegényt.
-Tegyen le!! -kiabált.
Ben mondta Allisonnak hogy felejtessen el mindent a lánnyal aztán végre elengedték. én isonyatos ideges lettem ötösre. Felrohantam a szobámba.
-Kicsim várj! -mondta ötös csalódottan.
Utánamfutott. én bezártam az ajtóm és elkezdtem idegesen fel-alá járkálni.
Kopogott.
-Szivem sajnálom oké? Látta az erömet és féltem hogy elmondja valakinek. -mondta az ajtónak.
-Menj el ötös.. -leültem az ágyamra.
Hát persze hogy beteleportált mert miert is ne?!
-14 éves! 14. Te elraboltad! -néztem rá.
-De már el is engedtem! -szinte kiabált.
-Rohadtul nem számít ha mostantól meg az utcára se teszik ki többet egyedül a lábát!!! -erre ötös megijedt. Nem tudom ugyan miért fél tölem.
-K-kérlek ne haragudj. Nem fordul elö többet. Odafigyelek. -Félelmet láttam a szemében. De miért?!
Sóhajtottam egy nagyot és elindultam az ajtó felé. Kicsi magányra vágytam.
-Ne hagyj el. Kérlek! Kérlek... -itt megkönnyezett.
Hoppá. Ettöl félt. Feléfordultam és megöleltem. Olyan szorosan ölelt mintha tényleg azt hinné hogy elhagyom. Ugyan már el sem tudnám képzelni nélküle az életem!
-Szeretlek. Sajnálom. -Mondta, de az arcát eltemette a nyakamba.
-Soha nem hagylak el világos? -súgtam a fülébe.
-Köszönöm..
Adtam egy puszit az arcára és tovább ölelt.
-Na gyere kell ebédelnünk. Nagyon soká elvoltál. -mondtam neki, megfogtam a kezét és lesétáltunk. Míg Allison csinálta a ebédet ötös simogatta a combomat és puszilgatta az arcom. Néha beszúsztatta a kezét a szoknyám alá.
-Nagyon magányosnak érzem magam mellettetek.-Mondta Vanya.
Elnevettem magam és odébhúzóttam ötöstöl. ö átkarok és visszahúzott. Puszilgatott továb.
-Bocsi Vanya. Nem tudok mit tenni elenne. Túlságosan belémhabarodott.
-mindtam Vanyának míg ötös csokolgatta a nyakamat. Istenem, de szeretem. Allison elénk tette a kaját. A fiúk külön beszélgettek és veszekedtek.
-Ez mind a te hibád azzal tisztába vagy?! -mondta Diégo idegesen.
-Engem haggyatok ki ebböl! -momdta ötös.
Tovább veszekedtek.
-Tina. Amugy valki elhívott randira. Segítenél elkészülni? -kérdezte Vanya.
-Persze! Menjünk is!
Felpattantam adtam egy puszit ötösnek és felmentünk Vanyaval. Amíg válogattam a ruhát valami zajt hallottam lentröl. Egyszer csak beszaladt Allison.
-Tina gyere gyorsan! Csak te tudod öt leállítani. -Mondta Allison rémülten.
Leszaladtam és ötöst láttam péppé verni Diégot. Mindenki kiabált hogy hagyja abba de nem hallgatott.
Klausz odaszaladt.
-Klausz ne! -kiabált Allison de addigra ötös Klauszt is a földre tette.
-Elég! -szóltam. Erre ötös megált mint akit kikapcsoltak.
-Mi történt?! -kérdeztem de nem voltam ideges mert ha ötös verekedik az biztos valami komoly okbol van.
-Megvágott és leribancozott téged. -mondta ötös közönbös hangon. Közben leszállt Diégorol és Klausszal együtt felálltak.
-Komolyan gondoltam! -mondta Diego.
ötös feléfordult de én megfogtam a kezét és felteleportáltunk.
-Mit csinálsz?! Megérdemelte volna!! -rendesen rámkiabált.
-Velem ne kiabálj!! -visszakiabáltam.
észbe kapott.
-Sajnálom szivem. -odajött és megpuszilt. Leült az ágyra és bámulta a plafont. Mikozben én csináltam Vanya sminkjét.
-Hol vágott meg? -kérdeztem mert kínos csend volt.
-Csak a kezemen egy kicsit. De leribancozott téged. Be kellett vola törnöm az orrát. -csak bámult a plafonra.
-Mégis a testvéred! -mondta Vanya.
-Tina meg a barátnöm! Senki ne beszéljen igy rola! -most már felült és Vanyát bámulta a tükörben.
Rámosolyogtam ötösre. Megfordultam és göndörítettem Vanya haját. Egész végig éreztem hogy ötös a fenekemet bámulta. Amikor odapillantottam felkapta a fejét. Feljebb húztam a szoknyámat csak egy kicsit hogy kínozzam egy kicsit ötöst. Hallottam hogy nevetett.
-Na jó kész is. Már csak a ruha kell.
-mondtam Vanyanak és kerestem neki ruhát -Ez. Tökéletes.
Odaadtam Vanyanak a ruhát és kihúztan ötöst a szobából. Míg vártuk hogy Vanya átöltözzön:
-és mit fogunk csinálni ha Vanya elmegy? -elkezdte csokolgatni a nyakam ötös.
-Például bevarni a vágásod. -mondtam mosolyogva.
-Nekem van egy jobb ötletem.. -vigyorgott és megcsókolt. Egyszer csak éreztem a kezét a lábam közöt. Csak a bugyim választotta el a kezét a puncimtól. Elkezdte simogatni a bugyimon keresztül. élveztem de tudtam hogy ezt nem itt kéne. Nyögtem egy kicsit de eltoltam magamtól. ötös csak vigyorgott rám és megsimogatta a belsö combomat.
-Elég nedves vagy hercegnőm.
Istenem ugy elvörösödtem mint egy paradicsom. Vanya kinyitotta az ajtót és bementünk.
-Uram isten ez nagyon jol áll rajtad!
Amíg beszélgettem Vanyaval, ötös hátulról ölelgetett és csokolgatta a nyakam.
-Na köszönök mindent. Sziasztok.
Vanya elment és ötös lelökött az ágyra. Feltolta a szoknyámat és simogatta a combomat. Lelöktem magamról és az ölébe ültem. Rátette a kezét a csípőmre.
-Na most szépen kifertőtlenítem a sebed. -mondtam.
Kiszálltam az öléből és odamentem a fiókosszekrényhez. Kivettem a fertőtlenítőt. Ötös megfordított és felültettet a szkrényre. Szétnyitottam a lábaim, ő közéjük állt. Csókolgatta a nyakam. A kezeit felcsúsztatta a kezeit a combjaimon.
- Ötös! -elállt a lélegzetem. -a.. Se-sebed..
Elkezdtem zihálni és ötös belesúgta a fülembe.
-Most nagyon nem érdekel a sebem. Csak téged akarlak. -Súgta a fülembe miközben a keze már a belső combomra csúszott.