Újra veled

159 16 6
                                    

Jongin ahogy mondta nem jött be hozzám többet a klubba. A magánéletem rendeződni látszott most, hogy ő talán tényleg komolyan gondolja velem, és jól esett az érzés, hogy valakinek én is kellek.

Természetesen a főnöknek feltűnt, hogy két pénzes vendég sem jár már be hozzám, így tudtam, hogy nem kerülhetem el a beszélgetést vele. Az egyezségünk miatti szex letudása után már éppen léptem volna ki az ajtón, de megállított.

- Tudod gondolkodtam. Mi miatt lehet az, hogy két tehetős vendég nem látogat téged már hetek óta, pedig előtte szinte mindennap remegtek azért, hogy végre megdughassanak? Szerinted? - Köpni-nyelni nem tudtam, mégsem árulhattam el, hogy megszegtem a szerződésem.

- T-talán csak elfoglaltak. Nem tudom, Mr. Lee.

- Ó, szóval csak elfoglaltak lennének? Azt mondod?

- Nem tudom, Mr. Lee. Nem látok bele a fejükbe. - Vészjóslóan közelített felém, nem hazudok, rettegtem. Furcsa csillogást láttam a szemeiben, ami megrémisztett, a hideg futkosott rajtam.

- Nem tudod? - Tenyere az arcommal találkozott, könnybe lábadtak a szemeim, hirtelen kaptam oda a kezem a csattanás helyére. - Talán, ha nem adnád meg nekik ingyen azt, amiért korábban komoly pénzeket kifizettek, akkor járnának hozzád, te kis ringyó! Nem tudsz olvasni?! Mi van a szerződésedben?

- É-én nem...! Miből gondolja, hogy munkán kívűl lefekszem velük? - Ércesen felnevetett.

- Még hazudsz is?! - Csattant a párja a másik oldalán az arcomnak. - Fotóim vannak róla, ahogy ribanckodsz a Kim gyerekkel! Egy szerencséd van, hogy marha sokat keresek rajtad, különben mozogni nem bírnál holnapra! Meg ne tudjam, hogy te bármelyik vendéggel munkán kívűl kefélgetsz! Minek fizetnének érte, ha ingyen odaadod azt, amiért minden nap végére ácsingóznak? Még egy ilyen és repülsz innen! Világos?! - Magából kikelve ordított velem, én pedig a megszeppentségtől csak bólintani voltam képes. - És most tűnj innen, mert tényleg nem sok választ el attól, hogy agyonveresselek. - Amilyen gyorsan csak tudtam kiiszkoltam a szobából, fel egyenesen az öltözőbe. Remegtem a félelemtől, de nem akartam, hogy a srácok így lássanak. Össze akartam magam kaparni, hogy le tudjak menni a vendégek közé, de nehezen ment.

Ahogy leértem, a szívem összeszorult. Chanyeol állt a pultnál, épp Hyunwoot fűzögette. Nem akartam ezt látni, azt sem tudtam hányadán állunk Jonginnal, sem vele. Próbáltam úgy tenni, mintha nem vettem volna észre, leültem a pultnál, a csapos pedig már gurította is a whiskym.

- Picur, de jó látni. - Finoman fogott rá a karomra, de kihúztam onnan. - Mi az? Nem örülsz nekem?

- Komolyan? - Gúnyosan pislogtam rá, mire újfent ráfogott a karomra és taszigálni kezdett a megszokott szobánk felé. - Eszednél vagy? Még volt a whiskymbe, különben sem akarom élvezni a társaságod!

- Még jó, hogy azt nem te döntöd el. Mi bajod van?

- Mi bajom lenne? - Felhorkantottam.

- Ezt kérdezem! Mi a fene bajod van?!

- Ugyan, semmi! Azt leszámítva, hogy két hónapig felém sem nézel, de te szerelmes vagy belém, meg egyéb hazugságok. Két hónap után idejössz és úgy csinálsz, mintha semmi nem történt volna! Szerinted, mégis mi bajom lenne?!

- Aww, csak nem hiányoztam? Mi történt a pofiddal? - Tenyerét az arcomra csúsztatta, de ki akartam onnan húzni. Nem akartam, hogy hozzám érjen.

- Semmi.

- Még mindig csak hazudsz nekem. És különben is, annyira nem viselhetett meg ez a két hónap, ha Kimmel így egymásra találtatok.

- Te azt meg honnan tudod?

- Te? - Felvonta a szemöldökét. Magam is meglepődtem, hogy nem jöttem zavarba, talán nem az a félénk kisgyerek vagyok többé. - Hova lett az én ártatlan kicsikém? - Tenyere ismét az arcomon landolt, ajkaim megremegtek. Utáltam, hogy ennyire el tudtam gyengülni miatta.

- Talán túl sokáig voltam már itt. Miért jöttél?

- Hiányzott az én kis szépségem.

- De akkor hol voltál? Vártam rád, és bíztam benned, hogy amiket mondtál igazak.

- Igazak is! De dolgom volt. Nem tudtam eljönni hozzád. - Karja a derekam köré fonódott, szorosan magához húzott.

- Nem akarom, hogy itt legyél. Menj el, kérlek.

- Nem hazudsz túl hihetően.

- Nézd, Chanyeol. Most tényleg nincs kedvem hozzád.

- Mint mondtam, még jó, hogy ez nem a te döntésed. Ha úgy tartja kedvem egész éjszakára kifizetlek. Sőt, ha úgy tartja kedvem, meg is vásárollak magamnak. Szóval kicsikém, elmondod végre mi a baj?

- Nincs semmi! Mondtam már, hogy egyedül akarok lenni.

- Figyelj, jobb lenne, ha inkább velem lennél egész éjszaka. Én nem foglak arra kényszeríteni, hogy lefeküdj velem, viszont szeretném, ha megnyílnál nekem.

- Én mindig nyíljak meg előtted, de te sosem mondasz semmit sem magadról. Nem tudom, hogy hogy viszonyuljak hozzád. Szeretném azt hinni, hogy tényleg lehet köztünk valami, bármi, akár csak barátság, de ha nem ismerlek, akkor hogyan? Jongin volt az egyetlen, aki nem hazudott nekem, úgyhogy könyörgöm, ne tégy úgy, mintha semmi sem történt volna!

- Többet fogok hozzád járni, és el fogom érni, hogy újra engem akarj csak.

- Hiszem, ha látom. Elegem van belőled, elegem van Mr. Leeből, ebből az egész helyből.

- Mit csinált már Lee megint?

- Tudja, hogy nem jártok be hozzám. Megütött, és esküszöm neked, még jobban megvert volna. Tudja, hogy lefeküdtem veletek. De nem kérhetlek arra titeket, hogy rám költsétek az összes pénzeket. De félek. Lehet inkább feladom ezt az egészet, és elmegyek valahova normálisan dolgozni. - Éreztem, hogy szorosabbra fonódik a karja körülöttem, és gondolom megunhatta az állást, ahogy leült pedig belehúzott az ölébe.

- Sűrűn szokott bántani? - Megráztam a fejem. - Még mindig összejársz vele?

- Muszáj. De tönkretesz. Egy életre elment a kedvem a szextől, komolyan mondom.

- Pedig én nem bírok anélkül meglenni. És ha az enyém leszel, akkor nem hagyhatjuk ki.

- Ki mondta, hogy a tied leszek? Jonginnal randizok mostanában.

- Nem sokáig. Gyere át hozzám, aludj nálam.

- Sajnálom, de nem. Ma éjszaka Jonginnal leszek és mint mondtam, vele randizok újabban.

- Holnap? Nem mászok rád, megígérem.

- Nem tudom. Megbeszélem Jonginnal, hogy zavarná-e.

Végül beadtam a derekam neki, ott maradtam vele a szobában. Ismét összezavarodtam, persze, hogy most kellett neki feltűnnie. De talán nem is bántam annyira, volt egy nyugodt éjszakám. Tudom, hogy Chanyeol nem ezért fizetett volna, de hálás voltam neki, hogy annak ellenére mennyi pénzt költött rám nem kellett semmit sem csinálnom, békésen pihenhettem.

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Whatta manWhere stories live. Discover now