Whatta man

Barátom

Másnap reggel irdatlan fejfájással és hányingerrel keltem fel, valamint egy puha valamivel magam mellett. Félve pillantottam oldalra, majd a szám elé kaptam a kezem, ahogy megláttam Chanyeolt, aki elnyílt ajkakkal szuszogott mellettem. Igyekeztem felidézni a tegnap éjszakát, de egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy mit keres ő itt, és ezt roppant kellemetlennek tartottam. Nem lehettem ennyire részeg, hogy lövésem ne legyen a dolgokról. 

Halkan kikászálódtam az ágyból, és a fürdőt céloztam meg. Fel akartam frissíteni egy kicsit magam, valamint elsősorban fogat akartam mosni, mert undorító íze volt. Tulajdonképpen, ha már úgyis itt vagyok, akkor egy frissítő zuhanyt is bevállaltam, hátha picit alább hagy a fejfájásom. Tudtam, hogy ez nem fog segíteni, de utáltam ezt a másnapos érzést. Melegem volt, legszívesebben kiálltam volna a mínuszokba, még szédelegtem és émelyegtem. Cirka fél órával később még mindig nedvesen, és egy törölközővel a derekam körül libbentem be a hálómba. Reménykedtem benne, hogy Chanyeol még aludni fog, de nem így történt, így aztán pirulásnak indultam. 

- Ez ám a reggeli fogadtatás - vigyorgott. 

- Melegem volt, próbáltam egy kicsit lehűteni magam. - Éreztem, ahogy az arcom felforrósodik, magamra kaptam a puha köntösöm. 

- Baek, láttalak már ennél kevesebb ruhában is. Úgy csinálsz, mintha nem ismerném a tested minden milliméterét. 

- A-az más! Akkor munkában vagyok, jó hogy látsz csupaszon. 

- Tegnap este nem zavart volna, ha meztelenül látlak. Kérleltél, hogy szexeljünk. Meg azt is mondtad, hogy szeretsz. - Pánik lett úrrá rajtam, hiszen ezt soha nem lett volna szabad megtudnia. 

- U-ugye tudod, hogy nagyon sokat ittam tegnap? Valószínűleg csak félrebeszéltem, mert én aztán nem szeretlek. Mármint szeretlek, de nem úgy szeretlek. Csak, mint egy kedves vendéget. - Össze vissza hebegtem-habogtam, és roppant kellemetlenül éreztem magam. Reméltem, hogy elhiszi, mert nem akartam átélni az elutasítást. 

- Aha, szóval csak, mint egy kedves vendéget? Azért hívtál át az éjszaka közepén? 

- Nem azért. Nem akartam egyedül lenni. 

- És mi lett azzal, hogy vendéggel nem lehetsz kapcsolatban a klubon kívül? 

- Ha nem akartál átjönni, és nincs kedved hozzám, nem lett volna kötelező. Legalább is gondolom én, hogy nem köteleztelek rá. 

- Nem lett volna kötelező, de akartam. Örülök neki, hogy engem hívtál, és nem másik vendéget. De ettől függetlenül aggódom érted, mert borzasztóan néztél ki tegnap. Beszélgessünk, ne úgy, mint szolgálat vevő és szolgálat nyújtó, csak, mint két barát. - Belesajdult a szívem a barát szóba, de nyilván ezt jelentem neki csak. 

Félve pillantottam csak rá, még mindig egy szál törölközőben álltam a szekrény előtt, kezemben a ruháim szorongatva. Tudtam, hogy nekem is megkönnyebbülés lenne, ha valakivel tudnék beszélgetni a bennem lévő érzésekről, de nem tudtam, hogy ő lenne-e a megfelelő személy erre. Féltem, ha megnyílok előtte, akkor kihasználja majd ezt, ellenem fordítja, vagy csak szimplán kigúnyol. 

Nagyot sóhajtottam, majd magamra kaptam a melegítőnadrágom és egy elnyűtt, túlméretezett pólót. Még azzal sem bajlódtam, hogy alsónadrágot húzzak magamra. Immár teljesen felöltözve huppantam le az ágy tetejére, idegesen rágcsáltam az ajkaim. Úgy éreztem magam, mintha valami vallatásra készülnék éppen, de korábban sosem nagyon beszéltem a problémáimról a barátaimnak. Mindig megtartottam őket magamnak, mert nem akartam másoknak ezzel problémát vagy terhet jelenteni. 

- Szóval, Baekhyun. Mi a baj? Látom rajtad, hogy valami nagyon nyomaszt, és nem szeretlek szomorúnak látni. 

- De múltkor elmondtam mi a baj. Az nem fog megszűnni egyik napról a másikra. Undorítónak érzem magam, szégyellem ezt az egészet. Nem látom ennek a végét, hiába próbálkozok a lehető legtöbbet, egyszerűen képtelen vagyok előre haladni az életben. Egyedül érzem magam, hiába szeretnék magam mellé egy társat, ki az aki elfogadna ilyennek? Senki nem akar egy kurvával együtt lenni, nem is tudom őket hibáztatni. Tegnap este pedig megjelent egy régi ismerősöm, akire nem emlékszem vissza túl jó szájízzel. Félek, hogy zaklatni fog. Folyamatosan, napról napra gyűlnek a gondok, és kezdem nem látni a kiutat ebből. 

- Hogyan tudnék neked segíteni, hm? Ha kell, adok pénzt, sőt, akár hozzám is költözhetsz. 

- Nem fogok egyik tartozásból a másikba beleugrani. Nyilván, ha pénzt adsz, azt vissza kell neked fizetnem, és, ha csak veled járok össze dugni, akkor az sokkal tovább tart lerendezni. - Megrökönyödve nézett rám, megcsóválta a fejét. 

- Minek nézel te engem? Azt hiszed, hogy azzal fizettetném veled vissza, hogy minden éjszaka kihasználom a tested? 

- Most is ezért jársz hozzám, nem? 

- Chh, nem. Hanem mert a klubon kívül nem igazán vagy hajlandó találkozni velem. És ha szimplán csak beszélgetni akarok veled, akkor is jössz azzal, hogy nem ezért fizettem. Különben is, mi van akkor, ha nem fizettetnék veled vissza semmit? 

- Az ember nem költ ennyit a barátjára. Különben sem gondoltam, hogy azok lennénk.

- Nem minden ember egyforma. Megpróbállak kihozni onnan, és nem kell visszafizetned semmit sem. Elég, ha csak megvalósítod az álmod, és egyszer boldog leszel. Én leszek az első számú rajongód, ha majd színpadra állsz, én mindig az első sorban fogok állni. Csak figyeld meg!

- Vissza fogok mindent fizetni. - Még láttam, ahogy megforgatja a szemét, de rá se hederítettem. Ő megdolgozik azért a pénzért, így teljesen természetes, hogy nem egy vadidegenre fogja majd csak úgy elszórni. 

- Ha pedig az ismerősöd feltűnne, csak hívj, és itt vagyok. Bármikor számíthatsz rám. - Bólintottam és odabújtam hozzá. Megkönnyebbültem, hogy valakivel tudtam beszélni a problémáimról, hiszen hiába vannak barátaim, nem akartam nekik csalódást okozni azzal, hogy mivel keresem a kenyerem. Tudtam, hogy úgysem értenék még, sőt, lehet el is ítélnének miatta, így jól esett, hogy Chanyeollal tudtam erről beszélni.