Whatta man

Kedves idegen

Mr. Park már valóban ott várt a szobában. Remegett a kezem, a lábam, egyszerűen nem mertem belépni a szobába, nem voltam erre még felkészülve. Sosem gondoltam volna, hogy a szüzességem egy teljesen vadidegennel fogom elveszíteni, egy számomra személytelen helyen. Magamban elszámoltam tízig, majd beléptem a terembe. A szívem hevesen dobogott, nem voltam biztos a hangomban.

- Már vártalak. Szerettem volna veled kicsit kettesben lenni.

- B-bocsánat, hogy megvárakoztattam. Tölthetek valamit inni?

- Megkóstolnám veled azt a pezsgőt.

- Máris! - Villámgyorsan érkeztem meg a pulthoz, hogy töltsek magunknak pezsgőt. Jobban körbenézve, maga a szoba gyönyörű volt. Középen egy óriási franciaágy, a szoba sarkában egy minibár is helyet kapott. Alkohollal el van látva a helyiség, sőt, az ablak alatt egy dohányzóasztal, hamutartóval is megtalálható volt. Izgultam, nem akartam semmit sem kiönteni, vagy Mr. Parkra ráborítani.

- Gyere ide szépségem. - Megpaskolta maga mellett az ágyat, én pedig engedelmesen közelebb araszoltam hozzá, kezemben a gyöngyöző italokkal. Az egyiket átnyújtottam neki. A szívem ki akart ugrani a helyéről, ugyanis ujjaink véletlen találkoztak. Előtte még sosem ért hozzám jóformán senki idegen, ezért természetes volt, hogy ennyire izgultam.

- B-boldog születésnapot, Mr. Park. - Felemeltem a poharam, mire ő összekoccintotta a sajátjával. Húzni akartam az időt, szinte rettegtem attól, hogy fájni fog. Őszintén szólva a tapasztalatlanság miatt még jobban izgultam, egyszerűen képtelen voltam lazítani.

- Az lesz majd. Ne aggódj, kíméletes leszek veled. - Lassan kortyolgatta az italát, mozdulatában én is követtem őt. Nem nyugtatott meg igazából amit mondott, ugyanúgy féltem. Izgatottan gyűrögettem a lepedőt az ágyon, rágcsáltam az ajkaim. - Gyere közelebb, nem bántalak. - Közelebb araszoltam hozzá, keze azonnal a combomon landolt, mire ugrottam egy kicsit. - Édes vagy. Megígérem, hogy vigyázni fogok rád.

- Tudom. Csak izgulok, mert nagyon új nekem ez a dolog.

- Hihetetlen, hogy senkivel nem voltál még együtt. Hogy lehet ez?

- Nem éreztem úgy, hogy bárkiben is megbíznék ahhoz eléggé, hogy ilyen lépésre szánjam el magam. Az elsőt mindig különlegesnek gondoltam el.

- És akkor hogy kerültél ide?

- Szükségem van a pénzre.

- Megpróbálom neked a legkülönlegesebbé varázsolni.

Értékeltem, hogy próbálta beszélgetéssel oldani a feszültségem, de nem segített túl sokat. Mégis melegséggel töltött el, hogy nem csak lerohanni akar.

Ahogy kifogyott a pezsgőnk, újratöltötte a poharat. Szívesen fogadtam el tőle az újabb kör italt, reménykedtem benne, hogy ez majd segít egy kicsit ellazulni, és talán annyira kényelmetlen sem lesz. A sokadik kör alkohol után már egészen felszabadult voltam, nevetgéltem Mr. Parkkal, de természetesen a szabályokat sosem szegtem meg.

- Ne húzza tovább az időt. Nem ezért fizetett ki egy rakat pénzt. - Szemeiben vágy csillant meg, úgy éreztem magam, mint egy ragadozó áldozata. Belehúzott az ölébe, hatalmas tenyereit a fenekemre fektette, meztelen mellkasunk érintkezett egymással. Szokatlan volt a helyzet, de nem mondtam volna kellemetlennek.

- Gyönyörű vagy, Baekhyun. - Ajkait a nyakamra tapasztotta, finoman szívogatni kezdte a bőröm. Közben kezei sem tétlenkedtek, fenekem gyurmázták. Testemet kellemes bizsergés járta be, kezdtem magam megnyugtatni, hogy talán mégsem lesz ez olyan kellemetlen, mint gondoltam. Gyengéden döntött végig az ágyon, a nadrágom pillanatok alatt került le rólam, így már teljesen meztelenül feküdtem alatta. Szája kínzó lassúsággal indult meg a mellkasomon, mellbimbómnál elidőzött. Férfiasságom meredezni kezdett, lüktetett, és vágytam arra, hogy megérintsen.