Baekhyun prostituáltként helyezkedik el, hogy el tudja magát tartani. Már az első éjszakáján találkozik Chanyeollal, aki gazdag és helyes.
Nem szeretnék hozzá sokat fűzni, erősen felnőtt tartalom.
DianaAnui ismét csodát alkottál. 😇💛💛 nem tudom e...
Beleszoktam a környezetembe és a napokba, monotonon, mint egy robot tettem a dolgom minden éjszaka. Ha tehettem volna már rég kiszálltam volna, mert nem szerettem ezt csinálni, de ha tényleg be akarok kerülni az egyetemre, akkor muszáj voltam a megfelelő összeget összekaparni rá. Egyre inkább kezdtem kiismerni az itt dolgozó embereket, vendégeket, és magát a főnökséget is. Nyilván tudtam, hogy csak egy perverz ember lehet, aki ilyen helyet üzemeltet, de Mr. Lee mégis csak más volt, nem a jó értelembe véve. Többször hallottam csak félfüllel, hogy több fiút is zaklat, így én próbáltam magam meghúzni, hogy még véletlen se pécézzen ki magának. Szerettem volna hinni abban, hogy ezzel elkerülhetem a közelebbi kontaktust vele.
Mai napon ismét fontos vendégek érkeznek hozzánk, ezeket az estéket utáltam a legjobban. Ilyen esetekben sosem volt szabad beleszólásom, hogy mi az, amit bevállalok, és mi az, ami nem, mert természetesen a bevétel volt a legfontosabb. Mr. Lee elhintette, hogy szórakoztatóipari nagyfejesek jönnek hozzánk. Kibummel teljesen kiakadtunk, hiszen valószínű elvágjuk magunk előtt a lehetőséget, hogy egyszer bekerüljünk egy neves zenei kiadó céghez. Megmakacsoltam magam, nem akartam velük találkozni, nem ezért tanultam középiskolában zenét és táncot. Tisztában voltam azzal is, hogy általában már szinte gyerekkorban el kell kezdeni a jelentkezéseket nagy cégekhez, de nem tudtam volna miből kifizetni a költségeket, így szorgalmasan tanultam a művészeti középiskolában.
A többiek lázasan készülődtek, mi ketten pedig csak ültünk magunkba roskadva a széken. Habár felkészítettem magam testileg-lelkileg, meg akartam beszélni Mr. Leevel, hogy kimaradhassak ebből az egészből. Talán van benne némi könyörület.
- Nos, fiúk, mint ahogy megbeszéltük, ismét fontos és pénzes vendégek érkeznek ma este hozzánk. Nyilván azt is hallottátok, hogy Jeongmin megszökött, magával rángatva még két srácomat, így minden bizonnyal mindannyiótokra szükségem lesz ma éjszaka, még lehet kevesek is lesztek. Nem tudom pontosan hány fő fog érkezni, de le van foglalva a legnagyobb terem. - A szívem összeszorult, volt egy megérzésem, hogy nem fogom tudni kihúzni magam a ma éjszakai munkából. A többiek izgatottak lettek, engem viszont hidegen hagyott. - Siessetek, lassan megérkeznek, szeretném, ha nem kell rátok várniuk. - A fiúk felsorakoztak, még Kibummie is beállt a sorba, én pedig a legvégére baktattam. El akartam csípni Mr. Leet, általában ő csukja az ajtókat, be akartam vetni mindent annak érdekében, hogy ne kelljen ma kimennem. Ahogy a folyosó elcsendesedett odaléptem hozzá.
- Mr. Lee, beszélhetnénk? - A hangom megremegett, nem voltam magamban biztos.
- Mondd csak, csillagom.
- Tudom, hogy mi a dolgom, de nem maradhatnék ma éjszaka mégis itt?
- Ugyan miért akarsz itt maradni? Hallottad, hogy pénzes ügyfelek érkeznek ma. - Beterelgetett vissza az öltözőbe, majd lenyomott a székre.
- Hallottam, és tudom, de fontos lenne, hogy kimaradjak ma. Nem szeretném elvágni minden esélyem, hogy egyszer én is idol lehessek, és nem hiszem, hogy túl jó benyomásom lenne, ha esetleg egyszer eljutok oda.
- Ugyan kicsikém, gondolom te sem szeretnél elesni egy elég busás összegtől.
- Nem, valóban nem szeretnék, de ez most fontosabb.
- Fontosabb? - Közelebb sétált hozzám, két kezével megtámaszkodott a szék karfáján. - Mi lenne fontosabb a bevételtől, hm? Én ebből tartom fenn magam, belőled és a többiekből. Miért gondolod, hogy az egyik legjövedelmezőbb kurvámat hagynám veszni pont ma?
- Tudom, hogy ez a jövedelme!
- És azt is tudod ugye, hogy te azt csinálod, amit én mondok neked? Nem fogom engedni, hogy kiessen egy jókora összeg a kezemből.
- Tudom.
- Hát akkor? Nem értem a feltevést, hogy miért gondoltad, pont ma foglak elengedni.
- Nem lehet valahogy megoldani? - Elszántan álltam a tekintetét, nem akartam annyiban hagyni.
- Valahogy megoldani? - Karcosan felnevetett, kezét végigsimította a karomon. Undorodtam az érintésétől, hányingerem támadt. - Mire gondolsz kicsikém? Tán kifizetnéd azt az összeget, amit ma kaptam volna érted? - Megráztam a fejem, mert sosem lenne annyi pénzem, vagy legalább is hosszú időbe telne összeszedni annyit. Felálltam a székből, beletörődve a sorsomba, majd mélyen meghajolva előtte vettem az irányt az ajtó felé. Már a kezem a kilincsen volt, léptem volna ki rajta, de a falaphoz préselődve találtam magam. - Nem hiszem, hogy befejeztük.
- Mr. Lee is tudja, hogy nem tudnám megfizetni.
- Letörlesztve ki tudod. Igaz, néhány héttel meghosszabbodna az ittléted, de nem megéri? Vagy, van más ötletem is. - Már egészen a fülem mellől hallottam a hangját, hirtelen sebességgel fogott rá a combomra. Bepánikoltam, ráfogtam a karjára.
- M-milyen más ötlet? - Közelebb préselte magát hozzám, teljesen rám volt simulva.
- Ugyan kicsikém, biztos érted, nem vagy buta. Tudod te milyen nekem ez az egész dolog? Az enyémek vagytok, és olyanok, akiknek semmi köze hozzátok, bármikor megkaphatnak, de én?! Viszont, ha ennyire fontos neked, te is és én is jól járunk. - Természetesen leesett a dolog, hogy mit akar nekem felajánlani, de nem tudtam volna rávenni magam erre. - Akár már most azonnal. Nem kell lemenned, maradhatsz itt velem. - Hezitáltam, nem tudtam, mi az, ami jobb megoldás lenne számomra.
- Választhatom a letörlesztést is? - Gúnyosan felnevetett.
- Nekem a második lehetőség jobban tetszene. Sőt, most, hogy ez a briliáns ötlet kipattant a fejemből, nem is szeretnék más lehetőséget hagyni erre. Választhatsz, vagy lemész, vagy itt maradsz velem.
- Meddig kell Mr. Leevel lennem? - Utáltam még a kérdést is feltenni.
- Ameddig kedvem tartja. - Agyaltam, hogyan tudnám máshogy megoldani, de semmi nem jutott eszembe. Ez tűnt az egyetlen megoldásnak. Nem tudtam mit tenni, fontos volt nekem, hogy idol lehessen belőlem, ezért szinte bármit megtettem volna, így hát rábólintottam. Ahogy megtettem azonnal megbántam, de nem tudtam visszakozni. - Jó fiú vagy. Csak, hogy lásd milyen jó szívű vagyok, természetesen nem a munkaóráidból veszem el az időt. Kivéve, ha épp szabad lennél, ami nem sűrűn van. Minden egyes nap, munkaidő után várlak a kijáratnál. Most pedig szedd a kis lábad és kövess. - Nagy vehemenciával tépte fel az ajtót, ráfogott a karomra, és maga után húzott. Szédültem és émelyegtem, tudtam, hogy undorító, amibe belementem, de legalább esélyt adtam magamnak arra, hogy egyszer én is megvalósíthassam az álmaim.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Még a kulcscsontja is milyen szép ennek a gyereknek
