Whatta man

Az új fiú

Azóta sem láttam azt az őrült vendéget, és Mr. Leenek is szóltam, hogy soha többet nem szeretnék vele kapcsolatba kerülni. Nem akartam őt magam körül tudni, még csak látni sem.

Ezzel szemben Mr. Park mostanában egyre többször fordul meg nálam, csak a héten már harmadik alkalommal látom őt a bárban. Nem tudok rajta kiigazodni, mert napról napra egyre szomorúbb, de nem érzem jogosnak megkérdezni mi a baja. Tulajdonképpen, ha mondhatok ilyet, ő az egyik kedvenc vendégem, mert ő emberszámba vesz.

Mondhatnám, hogy megszoktam a helyet teljesen, de ez nem teljesen igaz. Nem is tudnám megszokni teljesen, még az sem tud kirángatni, hogy tudom nagyon jól Park Chanyeol ma éjszaka is meglátogat. Megígérte, hogy be fog jönni, így teljesen biztos voltam benne, hogy ma is látni fogom.

A napok monotonitása rányomta a bélyeget a hangulatomra, belefásultam ebbe, hogy minden éjszaka ugyanolyan. Minden egyes nap úgy indulok el, hogy azt kívánom, bár vége lenne már ennek is. A lábaim nem akartak előre vinni, minden egyes porcikám kiáltott a maradásért, de nem tehettem.

Ahogy felértem az öltözőbe egy ismeretlen alakot pillantottam meg. Elveszettnek és riadtnak tűnt, így természetesnek vettem, hogy odamenjek hozzá. Nekem is jól esett volna, ha valaki segít az első éjszakámon, így meg se fordult a fejemben, hogy egyedül hagyjam.

- Szia, Baekhyun vagyok - mosolyogtam az idegenre. Barna szemeit rám szegezte, arca halványrózsaszínben pompázott. Gyönyörű volt a fiú, lágy arcát barna haj keretezte.

- Szia Baekhyun. Kibum vagyok.

- Segítek neked. Én is elég új vagyok még itt. - Hálásan mosolyogott, kicsit közelebb fészkelte magát hozzám.

- Igazán rendes tőled. Ijesztő, ha egyedül lennék.

- Tudom, én is egyedül voltam. Pont ezért jöttem ide hozzád.

Nem volt túl sok időm pesztrálni, mert Chanyeol nyitásra ígérte magát, és szép akartam lenni neki. Ő egy elég jól fizető vendég, nem akarnám, hogy átpártoljon tőlem. Pont ezért mindig toppon akartam lenni, ennek pedig feltétele, hogy sok időt kellett eltöltenem a készülődéssel.

Kiléptem a bárba, és vártam, hogy Mr. Park megérkezzen. Éreztem magamon a vizslató tekinteteket, de nem törődtem vele. Nem foglalkoztam semmi mással, csak hogy túléljem a következő éjszakát is. Ahogy teltek a percek, egyre idegesebb lettem, mert sehol nem láttam még a colost.

Láttam a főnököt, ahogy magához int minket, és éppen, hogy csak elkaptam Kibumot, akit azonnal magamhoz is vontam. Rámarkoltam a kezére, bíztatóan szorítottam, hogy ne aggódjon, minden rendben lesz.

Ez már rólam nem volt elmondható, mert még a kiválasztásnál sem láttam Chanyeolt. Megmagyarázhatatlan okokból összeszorult a szívem, úgy éreztem magam, mint akit cserben hagytak, pedig nem várhatom el tőle, hogy minden pénzét rám költse. Hamar rendezni akartam a vonásaim, hiszen nekem nem csak belőle van pénzem, nem támaszkodhatok csak rá.

Elővettem a legszebb mosolyom, amint láttam, hogy egy fiatal, helyes srác közeledik felém. Magas volt, barna hajjal, lenyűgöző mosollyal. Hogy biztos ne legyen félreértés, még rám is mutatott, nyeregben éreztem magam nála, plusz magabiztosságot adott.

- Gyere velem. - Hangja nyugodt és kellemes volt, finoman fogott rá a csuklómra, úgy húzott maga után. Engedelmesen követtem, nem volt rá okom, hogy ne tegyem. Megérkezve a szobába, elengedte a kezem, majd lehuppant a nagy ágyra.

- Mit adhatok Önnek?

- Először is, a neved. - Sötétbarna szemeit az enyémbe fúrta, szinte vonzott magához.