Whatta man

Az első randim

Teltek a napok, de Chanyeol nem keresett azóta sem, nekem pedig nem volt bátorságom felhívni őt. Éreztem, tudtam, hogy túl szép ez az egész, hogy igaz legyen. Beégettem magam, és elhittem neki mindent, amit mondott. Napról napra szomorúbb lettem, és világi idiótának éreztem magam, amiért bedőltem neki. Már a klubba se jár be, sosem látom, és hiányzik.

Már a kuncsaftokra sem tudok teljesen összpontosítani, mert egyik sem ő. Mindegy milyen kedvesek vagy figyelmesek, idegennek érzem, összehasonlítva a szilveszter éjszakával. Az egész megjátszottnak tűnik ahhoz képest, és már felfordul a gyomrom ettől. Idegen volt minden érintés, minden hang, minden mozdulat. Még Jonginnal is, aki az utóbbi napokban egyre többet jár hozzám.

- Mi a baj kicsikém? - Magához húzott, csatakos haja tapadt a homlokára. Ujjaival cirógatta az arcom, ami ebben a helyzetben most kifejezetten jól esett.

- Huh? Semmi. - Magamra erőltettem egy mosolyt, mert nem hinném, hogy az én nyavalygásom akarja hallgatni.

- Látom, hogy baj van. Sírtál közben. Nem szoktál sírni, és aggódom érted. - Zavarba jöttem, mert ez nagyon kellemetlen. Nem lenne szabad a magánéleti gondjaim rávetíteni a munkámra. - Vagy inkább egy finom vacsora mellett beszélgetnél? Elvihetlek.

- N-nem! Nem fogadhatom el.

- És miért nem? Nem érdemlek egy esélyt, hogy megismerhesselek? - Rettegtem ettől a mondattól, mert nem tudtam neki hinni. Ő is ugyanúgy átver, mint Chanyeol tette. - Szerinted miért járok hozzád folyton?

- Miért jársz hozzám?

- Mert kedvellek. Ilyen egyszerű. - Csillogó szemeivel szinte lyukat égetett a lelkembe, ellenállhatatlan mosolya pedig ott csücsült a helyes arcán. Enyhén megráztam a fejem, mert eddig senki, most meg hirtelen két helyes férfi is azt állítja, hogy érdeklem őt.

- Nem találkozhatok veled a klubbon kívűl. Még csak letegezni sem tegezhetnélek le. Nem akarok túlmenni minden szabályon.

- Csak egy este. Ha nem fogod magad jól érezni, akkor nem erőltetem rád magam. Vagy talán nem tetszem neked? - Dús ajkait lebiggyesztette.

- Miért ne tetszenél? Tudod magadról, hogy mennyire jól nézel ki, pont nekem ne tetszenél?

- Igazad van. Szépek lennénk együtt. Amilyen kis bájos vagy, jól mutatnál mellettem.

- Tudod mit? Szívesen elmegyek veled vacsorázni. De nem tudhatja meg senki. - Ismét mosolyra húzta ajkait.

- Akkor szombaton érted megyek.

Nem tudtam, hogy jó lesz-e ez nekem, de muszáj volt elterelni a figyelmem Chanyeolról. Attól, mert ő átvert, még nem mindegyik ilyen. Ezzel próbáltam magam nyugtatni, de nyilvánvaló volt számomra is, hogy senki nem akar egy prostit magának.

***

Túlságosan hamar elérkezett a szombat, és bár nem akartam, de túlizgultam az egészet. Hogyne izgultam volna, hiszen Jongin nagyon jól néz ki. Furcsa lesz úgy találkozni vele, hogy van rajtam ruha, mert habár Chanyeollal sűrűn találkoztam, vele még sosem. Még utolsó simításként jól beillatosítottam magam, és vártam, hogy megérkezzen. Idegesen tördeltem az ujjaim, nem akartam beégetni magam előtte. Csak abban reménykedtem, hogy nem valami nagyon drága helyre megyünk, mert nekem arra nem lenne pénzem.

A szívem majd' kiugrott a helyéről mikor meghallottam a csengőm hangját. Sebtében ugrottam az ajtóhoz, és ahogy feltéptem egy hihetetlenül helyes Jongin állt ott. Zavarban éreztem magam, főleg miután átölelt, de minden ellenére helyesnek éreztem a dolgot.