Choának megadatott az, hogy igen közeli barátságba kerüljön a Bts-sel, köztük is Yoongival. Viszont egy nap nagyon csúnyán összevesznek, és Choa egy balesetet szenved. A baleset miatt a tudata visszamegy a múltba, ahol még császárok uralkodnak.
V...
Figyeltem a fiút, majd egy kicsit elpirultam amikor éreztem, hogy a hátam a falnak nyomódik. Néztem Yoongi-t, akinek az arca, nagyon közel volt hozzám. A szemei érdekesen csillogtak, majd lassan a fülemhez hajolt. Éreztem ahogy ráfújja a levegőt, mire egy kicsit megborzongtam. Aztán a fülembe súgott két szót. A szemeim kitágultak a döbbenettől, és még levegőt is elfelejtettem venni a szavak által okozott sokktól.
- Lehetetlen. - suttogtam halkan, mire a fiú halkan felnevetett és még közelebb állt hozzám.
- Miért? - kérdezte kíváncsian, miközben engem nézett a szemeivel.
- Nem is ismersz. Csak amióta találkoztunk. - dadogtam még mindig a döbbenettől, és hallgattam, ahogy újra felnevet, majd az egyik kezét a derekamra vezeti, és úgy húz magához még közelebb. A két kezemet a mellkasára tettem, hogy egy kicsit távolabb tartsam.
- De egyesültetek. Az itteni énedet sem ismerhettem azelőttről? - kérdezte és szinte az ajkaimra lehelte ezeket a szavakat, mire nyeltem egyet.
- De... De egyáltalán nem olyan voltál...- motyogtam halkan és egy kicsit lehajtottam a fejemet. Éreztem, hogy az ujjai az állam alá csúszik, és vissza felemeli a buksimat.
- Meg volt az oka, hogy miért nem voltam olyan. Sőt, hogy miért volt az egész udvar olyan, még Doyeon-ra is van magyarázat. - mondta egy kicsit mélyebb hangon, mire újra elpirultam.
- És mi a magyarázat? - kérdeztem halkan.
- Megparancsoltam mindenkinek, hogy olyan legyenek veled mintha új lennél. - felelt a fiú.
- Miért mondtad ezt nekik? - nézetem a fiút.
- Mert féltem, hogy megfogsz ijedni, valamint tudtam, hogy melyik éned fog jobban dominálni, és az furcsa lett volna számodra, és nem akartam, hogy elidegenülj tőlem. - súgta, és egy kicsit megsimogatta az arcomat, majd bólintottam egyet.
- És Doyeon? - kérdeztem halkan, és nyeltem egy kicsit.
- Doyeon...ő csak egyszerűen buta. Nem ismert fel, egy félév után, hogy vissza kerültél hozzám. - súgta újra az ajkaimra, mire újra elpirultam.
- Ezt, hogy érted? - tettem fel egy újabb kérdést mire újra elmosolyodott
- Egyszerűen. Doyeon, miután elüldözött innen, biztosan hitt abban, hogy te meghaltál, valahol az erdőben. - mondta, miközben elkezdte simogatni az arcomat.
- Ennyire utál? - néztem magam elé, és hallottam ahogy a fiú felsóhajt, majd egy kicsit bólint.
- Igen. De nem fog bajod esni. Ezt újra megígérem neked. - mondta lassan és bólintottam egyet.
- Köszönöm. És most miért kell majd itt lennem a szobádban? - néztem a fiút.
- Most már két ok miatt. Az első, hogy megtudtad ezt, hogy hozzám tartozol, így újra visszajöhetsz hozzám, és nem kell abban a szobában lenned. A másik, hogy pedig, majd jön Doyeon bátya és biztos vagyok benne, hogy megnéz magának, sőt, ha megtudja, hogy egyedül laksz akkor rád is mászik, amit nem engedhetek meg. - mondta és bólintottam egyet.
- Értem...- motyogtam halkan és tovább néztem a fiút, aki átölelt és a vállamra helyezte a fejét.
- Végre... lehet minden olyan, mint régen...- súgta a fülembe, és egy kicsit elpirultam.
- Milyen volt régen? - kérdeztem kíváncsian.
- Mellettem voltál mindig. Bármikor megfoghattam a kezed, mindig hozzám bújtál, rengeteg ölelés és még annál is több csók - sorolta a fiú, és csak pirulva néztem rá.
- Akkor ilyen volt a rég.- motyogtam halkan és bólintottál egyet.
- Igen. És egymás mellet aludtunk. Az is annyira hiányzott már. - mondta vidáman, majd felemelkedett a vállamról, és elkezdte csókolni az ajkaimat.
Yoongi szemszöge
Jó volt elmondani. Talán, ha Hyori-nak nem jár el a szája, még mindig ott tartanánk, amit nem igazán bírnék ki. Igaz egyszer már újra érezhettem azokat a puha párnácskákat, de akkor aludt. Az meg, hogy a legmélyebb álma közben csókolja meg a férfia álmai nőjét, nem igazán nemes cselekedett, inkább gyáva és visszahúzódó.
Néztem a lányt, aki pirulva és döbbenten áll előttem. Magamban egy kicsit jót mosolyogtam, aztán újra a puha ajkaira hajoltam. Egyáltalán nem ellenkezett, aminek szintén örülni tudtam.
- Akkor én mar a feleséged vagyok? - kérdezte és egy kicsit elmosolyodtam a csók közben.
- Még nem volt meg az esküvő. De majd meg lesz tartva. - súgtam és pirulva bólintott egyet.
- Értem - motyogta, és folytattuk a csókot. Megfogtam a kezét és az ujjaira csavartam az enyéimet, miközben a másik kezemmel pedig megsimogattam az arcát, aztán egy kicsit megtartottam az állát. A testünk már szinte egymásnak préselődött olyan közel volt hozzám. De nem csak a testünk volt ilyen közel, hanem az ajkaink is egymásba fonódtak és egy lágy táncot jártak. Hallottam, hogy egy kis halk sóhaj hagyja el a száját, mire csak annyi volt a válaszom, hogy jobban oda nyomtam az ajkaimat. A hosszú csók után viszont elkellet válnunk, részben a levegőhiány miatt, másik dolog miatt, hogy kopogtak.
- Egy pillanat és jövök. Maradj itt. - mondtam neki és bólintott egyet. Megsimogattam a kezét, majd lassan elengedtem, aztán sóhajtva oda mentem az ajtóhoz majd kinyitottam.
- Igen? - néztem az egyik szolgára, aki meghajolt.
- Kwanghee herceg megérkezett. - mondta, mire grimaszoltam egyet.
- Ilyen hamar? - kérdeztem halkan, majd sóhajtva bólintottam.
- Rendben, mindjárt megyek. - mondtam, és a két szolga meghajolt majd elment. Becsuktam az ajtót aztán visszamentem Choa-hoz.
- Mi történt? - kérdezte halkan, és egy kicsit elmosolyodtam.
- Megérkezett az a herceg, akiről beszéltem. Kwanghee. Jól figyelj Choa. Amíg itt van próbáld meg kerülni. Ha meglátod messziről őt vagy Doyeon-t menj el onnan. Semmiképp ne beszélj egyikkel sem, mert az akár a vesztedet is jelentheti. - néztem mélyen a szemébe.
- Rendben. És ha még is arra kerül sor, hogy nem tudom őket elkerülni? - nézett rám aggódó szemekkel.
- Ne válaszolj. És fájdalmas lesz majd az, ha nem fogsz válaszolni, mert Doyeon utálja ha valaki nem figyel rá. - mondtam. Ezért is kerüli nagyon Namjoont. Amikor egy szolga ignorálta őt, elég csúnyán elbánt vele, amit Namjoon látott, majd a fiúnak is adott egy pofont. Kis híján az életébe került az az akciója.
-Értem. - válaszolt és megsimogattam az orrát.
- 3 nap. - mondtam és bólintott egyet. Adtam még egy csókot és elindultam, hogy találkozzak azzal a tűzre való herceggel. Nem is sejtettem akkor, hogy az a három nap mekkora felfordulást fog okozni... pedig tudhattam volna...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
