Az én múltbéli hercegem // Befejezett//

3.fejezet

Choa szemszöge

Másnap reggeli után a kertbe mentem. A tóhoz sétáltam és leültem a partjára, és elkezdtem nézni a halakat.

- Vajon mikor mehetek haza? Hogy kerültem ide? Mi történt velem? És miért kerültem ide? - tettem fel fél hangosan ezeket a kérdéseket.

- Történt valami a kis hölggyel, hogy nem tudja ezekre a kérdésekre a választ? - hallottam a hátam mögül egy hangot, ami szintén nagyon ismerős volt. Megfordultam és Jungkook-ot láttam magam mögött, miközben kíváncsi arccal mered rám.

- Jungkook. - sokkolódottam le. Ezek szerint akkor a többi fiú múltbéli énje itt van.

- Mi az? - kérdezte döbbenten.

- Semmi. - nyögtem, és lehajtottam a fejemet.

- Utazó vagy? - találgatott a fiú, mire döbbenten kaptam fel a fejemet. Már hallottam Yoongi-tól, hogy ezt mondja és hiába ígérte meg nekem nem mondott semmit ezzel kapcsolatban.

- Mi az az utazó? - kérdeztem vissza, mire még döbbenten nézett rám.

- Nem tudod? - döntötte oldalra a fejét.

- Yoongi nem mondta el. - mondtam morcosan, mire felnevetett.

- Igencsak szerethet a herceg, hogyha megengedte, hogy a nevén szólítsd. - nevetett tovább, nekem pedig a szívembe hasított, hogy mennyire is hiányoznak a többiek.

- Akkor most elmondod, vagy nem? - akadtam ki.

- Majd a herceg mesél róla. - felelt Jungkook, majd ott hagyott, a világ legnagyobb kétségében.

Sóhajtva álltam fel, és kezdtem el sétálni a kertben. Nem volt senki, ott így csend volt, én pedig nagyon szeretem a csendet.

Már egy jó ideje sétálok a kertben, amikor egy idős asszonyt látok meg. A rózsákkal bajlódott és ahogy láttam segítségre szorul.

- Segíthetek? - szaladtam oda egyből, mire a néni érdeklődve nézett rám.

- Hát te? Ó, te vagy az a kislány, akiről Yoongi beszélt. - mondta nevetve az asszony.

- Tényleg? Remélem nem mondott semmi rosszat rólam. A nevem Tang Choa. - mutatkoztam be illedelmesen.

- Örülök, hogy megismerhettelek Choa. Hívj csak Chang asszonynak. - mondta nevetve én pedig bólintottam.

- De akkor segíthetek Chang asszony? - kérdeztem tőle, mire ő bólintott, majd elmondta mi lesz a feladatom. Míg ő megássa a gödröt a rózsatöveknek, addig én készítsem elő a tövet, aztán rakjam is bele a gödörbe.

Miközben kertészkedtünk Chang asszony végig mesélt nekem. Ő volt Yoongi dajkája, mikor még fiatal volt. Yoongi a nagymamájaként tekint rá, ezért, amikor felnőtt itt kellet maradni, hogy tovább viselje a gondját a fiúnak.

Igaz az évek alatt ő megöregedett, Yoongi pedig egyre jobban önállósodott, de ragaszkodott a fiú ahhoz, hogy idős évei alatt is maradjon a közelében, így itt maradt a kertben, és manapság már a kerttel foglalkozik, meg néha Yoongi-val. Mikor tanácsra van szüksége a fiúnak, akkor mindig hozzá fordul legelőször.

Kicsit irigyeltem Yoongi-t, hogy ilyen nagymamája lehet még hogyha nem is a vérbeli. Az én nagyim soha nem törődött velem ennyit, helyette csak az unokatestvéreimmel. Szerintem azt sem tudta, hogy van egy Choa nevű unokája.

- Hát ez igazán gyönyörű! Látom jól lecsúszott Chang asszony. - hallottam meg egy hangot, mire Chang asszony arcán egy grimasz suhant át, majd felállt és megállt a vendég előtt.

- Han hercegnő. - hajolt meg előtte.

- Úgy látom, hogy a kis szolgáló lányodnak tanulnia kellene egy kis illemet. - nézett rám, mire felvontam a szemöldököm.

- Felség, ő nem szolgáló. - mondta Chang asszony.

- Akkor mi? - horkantott egyet a hercegnő, majd elindult felém. Egy fejjel volt magasabb nálam csak. Erőszakosan megfogat az államat, majd elkezdte forgatni a fejemet. Amikor végzet a fejem alapos tanulmányozásával durván ellökte.

- Ch, hogy tudsz ilyen csúnya lenni? - kérdezte, majd minden ok nélkül adott egy pofon. Eléggé csípett, a szemem is bekönnyezett, de eltűrtem. Már automatikusan ütöttem volna vissza, ha egy hang nem állít meg.

- Itt meg mégis mi történik? - hallottam Yoongi hangját. A hercegnő ijedten fordult meg és térdre ereszkedett.

- Felség! - hajolt meg mélyen.

- Choa mi történt az arcoddal? Miért olyan piros? - jött közelebb Yoongi.

- Csak megsütötte a nap.- fordítottam el az arcomat.

- Felhős az ég, és neked a nap megsütötte? - vonta fel a szemöldökét.

- Felség, ez a lány gúnyolódott velem, és ezért megütöttem az arcát, hogy tanuljon egy kis tiszteletet. - mondta a földön hajló hercegnő, nekem pedig a szemem kétszeresére nőtt. Ez a nő...

- Doyeon állj fel. - mondta neki Yoongi, mire a hercegnő felállt.

- Szóval azt mondod, hogy ez a lány illetlen dolgot mondott neked, ezért megverted? - én pedig még jobban ledöbbenten. Yoongi most komolyan elhiszi ezt a mesét?

- Igen felség. - mondta Doyeon szemrebbenés nélkül. Yoongi hangosan felnevetett, úgy tűnik nagyon mulatja a helyzet.

- Choa, van valami ellenvetésed? - nézett rám.

- Hazudik, mint a víz folyás. - morogtam durcásan.

- Még, hogy én hazudok? Te hazudsz te kis utolsó féreg!- ordította Doyeon, majd hirtelen egy csattanás hasította ketté a levegőt.

- Tűnés.- sziszegte Yoongi a hercegnőnek, aki egy hatalmas pofonnal az arcán elhagyta a kertet.

- Most miért ütötted meg? - néztem rá, mire odajött hozzám, és átölelt.

- Bántott téged, minden ok nélkül. Láttam az egészet. – suttogta a fülembe, majd nyomott egy puszit, a piros bőrömre. Nem mondtam semmit, csak az ölelésébe bújtam, és a mellkasába nyomtam a fejemet.

- Yoongi. Mondd el, hogy hogyan kerültem ide. Kérlek. - motyogtam. Haza akartam menni.

- Majd elmondok mindent. - simogatta meg a fejemet.

- Mikor? - néztem fel rá.

- Ezen a héten mindent megtudsz. - nézett le rám, majd rám mosolygott. A hasamban rögtön feltámadtak a pillangók.

- Olyan idegesítő, hogy ugyan olyan vagy mint a másik Yoongi. - bújtam ki az öleléséből, mire felnevetett.

- Még is miben hasonlítunk? - kérdezte, én pedig ránéztem.

-Mindenben. - feleltem.

Yoongi szemszöge

Azt gondoltam, hogy Choa visszaüt, de semmi ilyen nem történt. Nagyon dühös voltam amiért Doyeon bántani merte Choa-t.

Doyeon a feleség jelöltem, de egyáltalán nem tervezem elvenni a lányt. Ki nem állhatom őt. Kényes kis hercegnő. Viszont helyette van egy másik jelölt.

Igaz szegény még nem tudja, hogy mi lesz vele. Még azt sem mondtam neki, hogy hogyan került ide, bár nem is akarom, mivel akkor sokkal hamarabb fog visszatérni a saját idejébe, én pedig azt nem szeretném. Azt szeretném, hogy Choa a velem maradjon örökké.