Choának megadatott az, hogy igen közeli barátságba kerüljön a Bts-sel, köztük is Yoongival. Viszont egy nap nagyon csúnyán összevesznek, és Choa egy balesetet szenved. A baleset miatt a tudata visszamegy a múltba, ahol még császárok uralkodnak.
V...
Néztem a kezemben lévő levelet, és egy kicsit elgondolkodtam. Miért pont Namjoon írta ezt meg nekem? Az rendben van, hogy ő gyakorlatilag ő a jobb keze, de ezt nem Yoongi-nak kellet volna írnia?
Sóhajtva néztem magam elé, és fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. Néztem magam elé, aztán eszembe jutott Hoseok. Ő is sok mindent tud! Oda mentem az ajtóhoz, óvatosan kinyitottam és kidugtam a fejemet, hogy körbe nézzek.
- A kisasszony hova megy? - hallottam egy hangot, mire ijedten összerázódtam, és Jungkook-ot véltem felfedezni.
- Csak a könyvtárba. - motyogtam halkan, és figyeltem, ahogy mellém sétál, majd az orrom előtt becsukja az ajtót.
- Nem mehetsz. - felelte, mire megrökönyödve néztem rá.
- Mert? Attól, hogy itt van a herceg, már nem mehetek sehova? - kérdeztem mérgesen.
- Kaptál levelet? - terelte el a témát.
- Igen, de várom a választ. - mondtam morcosan, mire sóhajtott egyet.
- Ha túl akarod élni ezt a három napot maradj itt. - nézett komolyan a szemembe.
- Miért?
- Levelet kaptál nem? Az azt jelenti, hogy az egyik éned nemsokára meghal. Még óvatosabbnak kell lenned. Hoseok-kal akarsz beszélni, ide hívom, de mindenképp maradj ebbe a szobába. - simogatta meg a fejemet, én pedig csak kitágult szemekkel néztem rá. Nemsokára meghalok... ahogy feltűnt Jungkook, úgy is tűnt el.
Döbbenten nyeltem egyet. Elég régóta itt vagyok. Teljesen békés éltet éltem itt, volt néhány akadály, de azokat hamar leküzdöttem és minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Teljesen elfelejtettem, hogy valamelyik Choa-nak majd megkel halnia, hogy valamelyikünk tovább éljen. A levélre néztem, és Namjoon szavai jártak a fejemben. Ebben megtalálsz miden választ, viszont, csak akkor olvasd el, amikor valamelyik éned békés otthonra jutott. Hogy nem tűnt ez fel nekem?
Éreztem, hogy egy kicsit megremegek a döbbenettől és a félelemtől. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó, és a két fiú együtt lép be.
- Mit szeretnél Choa? - állt elém Hobi, és felnéztem rá, majd megráztam a fejemet.
- Köszönöm, hogy eljöttél... de már semmit...- mondtam halkan, és sóhajtva bólintott egyet.
- Rendben. - mondta, és figyeltem ahogy elmegy.
- Jól vagy? - kérdezte Jungkook, mire rá pillantottam és bólintottam egyet.
- Igen. Csak most jöttem, rá, hogy mekkora egy varázs burokban éltem eddig. - motyogtam halkan.
- Sajnálom. - mondta és rá néztem, majd egy kicsit megráztam a fejemet.
- Nem kell. - mondtam halkan, miközben néztem. Hallottam ahogy sóhajt egyet, majd megsimogatja az arcomat.
- Ha van... - kezdett bele, de egy kopogás megzavarta.
- Gyere. - ragadta meg a kezemet, és elkezdett húzni valahova.
- Hova megyünk? - kérdeztem suttogva.
- Majd meglátod. - mondta miközben egy könyvespolchoz vezetett. Meghúzott valamit, és néztem, hogy elhúzódik.
- Menj itt végig, fogsz találni egy ajtót. Azon menj be, és egy szobába fogod találni magad, ahonnan menj ki. Egy erdőben fogod találni magad, de ne ijedj meg jó? Felfogod ismerni azt a helyet. - mondta és nagy szemekkel néztem rá.
- Miért? - kérdeztem, de helyette csak rám csukta az ajtót... megint. Nem indultam el egyből, ahogy kérte, hanem hallgatództam egy kicsit. Elsőnek csak két hangot véltem felfedezni, Jungkook, és Doyeon hangját. Néhány perccel később feltűnt Yoongi, és valaki más hangja. Mély és vérfagyasztó hang volt. Ekkor döntöttem úgy, hogy elindulok.
Végig haladtam a folyosón, ahogy Jungkook mondta és egy kicsit elgondolkodtam. Mi lehet, most ez? Vagy miért? Egy kicsit az ajkaimra haraptam és néztem magam elé. Nem tudtam, hogy mit is kéne tennem.
Egy furcsa érzés támadt bennem. Nem kell a szobába mennem. Elég, ha csak itt maradok. Körbe néztem a kis szűk folyosón, és néztem az ajtót, ami be volt zárulva. Elindultam vissza, de ahogy léptem egyet a fejemben megszólalt egy hang. Fuss.... szaladj...
Yoongi szemszöge
Nem tudom, hogy mennyire lehet gyűlölni egy embert. De, hogy én ezt a herceget élve temetném el. Farkasszemet néztem vele, és tudtuk jól mind a ketten, hogy mire megy ki a játék. Felálltam és tovább figyeltem a fiút, aki a szemével engem kóstolgatott.
- Mit akarsz Choa-tól? - kérdeztem kimértem és egy kicsit elmosolyodott.
- Magam sem tudom. - válaszolt, mire sóhajtottam egy kicsit, majd összevontam a karomat.
- Késik az a tea. - mondtam, mire felnevettet.
- Igazad van. - állt fel, majd elindultam vele a szobámhoz. Volt egy sejtésem, hogy Doyeon-t ott találom, és be is igazolódott.
Jungkook-kal beszél, és eléggé meglepődött amikor feltűntünk.
- Felség, bátyám...- dadogta, mire egy kicsit felvontam a szemöldökömet.
- Mit is keresel itt? - kérdeztem tőle hidegen és nyelt egyet.
- Csak...- próbálta menteni a helyzetet és egy kicsit oldalra döntöttem a fejemet.
- Csak? - néztem a szemébe kíváncsian, és figyeltem ahogy a ruhája takarásában megcsillan egy kis tör.
- Mióta hordasz magadnál tört? - tettem fel egy újabb kérdést.
- A bátyámtól kaptam amikor ide jöttem. Azt mondta, hogy bárhova megyek mindig legyen nálam. - rebesgette a pilláit.
- Érdekes, hogy még sosem láttam nálad. - mondtam, miközben Kwanghee-re pillantottam.
- Húgom. Azt mondtad, hogy nálad lesz mindig, hogy lehet, hogy a herceg még sosem látta nálad? - kérdezte a bátya.
- Úgy, hogy itt biztonságban vagyok, főleg a herceg mellett. - mondta, és egy kicsit megnyaltam az ajkaimat.
- Biztonság? - kérdeztem, mire nagyot bólintott.
- Igen. - mondta széles mosollyal.
- Akkor most miért van nálad ez a fegyver? - vontam össze a szemöldökömet.
- Nem tudom. - motyogta, és felvontam a szemöldökömet.
- Menjünk be a szobámba. - mondtam ijesztően nyájas, amitől még Jungkook is megrázkódott.
Pontosan tudtam, hogy miért van nála tör. Hogy miért ment ki a teáért, miért késett vele annyit. Ilyen már csak a bátyja. Csak a saját érdekeit nézi. Egy kicsit oldalra pillantottam, és figyeltem ahogy Namjoon az eget kémleli. Nemsokára vörös teli hold lesz. Halkan felsóhajtottam. Elérkezett a búcsú időpontja.
Beléptem a szobámba, körbe néztem és Choa már nem volt ott. Pontosan tudtam, hogy hol lehet, és reménykedtem benne, hogy menekül nem pedig hallgatózik. Már az erdőnél járhat, ha szedte a lábát. Nyeltem egy kicsit majd Doyeon-ra néztem.
- Tea?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
