Choának megadatott az, hogy igen közeli barátságba kerüljön a Bts-sel, köztük is Yoongival. Viszont egy nap nagyon csúnyán összevesznek, és Choa egy balesetet szenved. A baleset miatt a tudata visszamegy a múltba, ahol még császárok uralkodnak.
V...
Ezek a szavak ismétlődtek álmomban, ahol egy hatalmas zöld labirintusban voltam, és egy ismeretlen hang követett bárhol voltam, és ezeket, súgta a fülembe, ha megálltam pihenni. Nem tudtam mi elöl kell menekülnöm, csak annyit tudtam jobb, ha tovább megyek, ha nem akarok meghalni.
Zihálva álltam meg, és megkapaszkodtam az egyik fában és fáradt szemekkel néztem magam elé.
- Miért? - kérdeztem nehezen, mire a hang újra megkörnyékezett.
- Fuss...- kezdte el újra mondani, mire nyeltem egyet, és előre néztem.
- Miért? - tettem fel újra a kérdést.
- Vagy megesz! - mondta a hang, mire a lábaim újra megeredtek, de úgy éreztem, mintha ólomból lennének. Nehezen tettem előre az egyiket a másik után, majd hirtelen megbotlottam egy kiálló gyökérben, és végig csúsztam a hideg, sáros földön. Éreztem, hogy a ruhám kiszakad, és lesz egy seb a térdemen, miközben a kezem a sárban ragadt. Megpróbáltam felállni, de nem volt erőm, hogy megtartsam magamat, és újra visszaestem a földre, majd könnyes szemmel néztem magam elé.
- Fuss...- jött a hang, és éreztem, hogy megfogja a vállam, majd erősen felránt a földről, és szemmagasságba kerülök vele.
- Nem...megy...- lihegtem halkan, mire az ismeretlen visszadobott a földre, és halkan felszisszentem, ahogy ráestem a karomra.
- Akkor meghalsz! - mondta a hang, mire égő szemekkel néztem fel rá.
- Nem fogok soha meghalni! - mondtam, majd nehezen felálltam, és elkezdtem vonszolni a testemet.
- Fuss...- mondta a fülembe az idegen, és nyeltem egy kicsit, majd léptem egyet, és próbáltam futásra bírni a lábaimat, de már csak lépésekben tudtam menni.
- Fáj...- lihegtem halkan, és arra néztem amerre véltem a hangot.
- És? Fuss! Vagy meghalsz! - ordított rám, mire a fülemre tettem a kezemet.
- Ne kiabálj...kérlek! - suttogtam halkan, és éreztem, hogy remegek. Lassan elvettem a kezemet a fülemről, majd magam elé tettem, és kitágult szemekkel néztem, hogy legutoljára akkor remegtem így amikor Yoongi kiabált velem.
- Fuss! Szaladj! - ordította a hang hangosabban, mire újra a fülemre tapasztottam a kezemet.
- Ne...- sírtam halkan és féltem, hogy megfog üt a hang.
- Choa!! CHOA! - hallottam a nevemet, mire remegve ültem fel, majd kapkodva vettem a levegőt.
- Jól vagy? Tűzforró vagy! - lassan Yoongi-ra néztem, aki aggódó szemekkel nézett rám, majd nyeltem egy kicsit, és éreztem, hogy még mindig nagyon gyorsan emelkedik a mellkasom.
- Mi...történt? - kérdeztem halkan, és éreztem, hogy a fiú lassan magához húz, majd a fejemet vállának dönti.
- Biztosan rémálmod volt. Hallottam, ahogy motyogsz magadnak valamit, majd később láttam, hogy elkezdesz könnyezni, és remegni. Akkor próbáltalak felkelteni, de ahogy hozzád nyúltam éreztem, hogy lángol a tested. Hívattam már orvost, aki majd megvizsgál - mondta a fiú, mire szipogva bólintottam egyet.
- Értem...- mondtam halkan, majd kirázott a hideg, és még mindig nedves szemekkel néztem magam elé. Csendben ültem Yoongi ölében, majd egyszer csak egy kezet láttam, aki megtörli a szememet, majd egy kis puszit éreztem a fejemen. Döbbenten néztem magam elé, és még jobban sírhatnékom támadt, ahogy ezeket megcsinálta a fiú.
- Felség, az orvos megérkezett. - hallottam az egyik őr hangját, és nyeltem egy kicsit, Valamiért félek az orvosoktól. Inkább otthon maradtam, és megpróbáltam egyedül meggyógyulni.
- Nem kell orvos...- suttogtam halkan.
- Miért? A tested forró, és még mindig remegsz Choa. - mondta a herceg, és megráztam a fejemet.
- Nem szeretném...- motyogtam, de az orvos már belépett, én pedig egyből ideges lettem.
- Felség. Kisasszony. Miben segíthetek? - tette tiszteletét a betegségek tudója, de én csak magam elé néztem.
- Attól tartok láza van a hercegnőnek. - felelt Yoongi, mire felnéztem rá, és nem tudtam miért hívott így.
- Megvizsgálhatom? - nézett rám a férfi, mire Yoongi csak biccentet egyet, én pedig csak becsuktam a szememet. Nagyon nem akartam, hogy megvizsgáljon.
Yoongi szemszöge
Néztem az előttem ülő lányt, és tökéletesen láttam rajta, hogy nem akarja egyáltalán a vizsgálatot. Mikor az orvos, a lányhoz nyúlt megfogtam a kis kezét és elkezdtem simogatni.
- Ne aggódj. Nem lesz semmi komoly. - súgtam a fülébe, és reméltem ezzel is tudom, csillapítani az idegességét.
- Valóban lázas, ami nem olyan meglepő. Néhány napig magas láz fogja rázni, de ha szedi a csillapítót, könnyebb lesz elfogadni. - mondta az doktor, aki felém tartotta a gyógyszert, majd elvettem tőle, és bólintottam.
- Rendben! - mondtam, majd összepakolt, meghajolt, és elhagyta a szobát.
- Nem olyan meglepő? - hallottam Choa hangját, mire ránéztem.
- Van, hogy az utazó emberek testét magas láz rázza. Ez biztosan azért van, mert a másik világban lévő testtel történik valami. Valami, ami befolyással lehet az itteni tartózkodásodnak. - mondtam neki, mire döbbenten nézett fel.
- És van még ilyenkor, vagy csak a láz? - kérdezte halkan.
- Ritka esetekben, lázálma van az illetőnek. Volt valami álmod? - kérdezte, aggódva, mire bólintott egy kicsit.
- Mi volt az álmodban? Kérlek mondd el! Fontos, hogy tudjam. - mondtam suttogva, mire a szemembe nézett, majd nyelt egy kicsit.
- Miért olyan fontos? - nézett a szemembe, mire komolyan rá néztem rá.
- Mert minden olyan dolog, ami veled kapcsolatos az fontos. - mondtam ki mire bólintott egyet, majd elmondta mi volt az álmában. Csendben végig hallgattam, majd mikor megvolt vele, csak megsimogattam az arcát.
- Köszönöm, hogy elmondtad. Most aludj. Az lesz a legjobb. - mondtam és megsimogattam az arcát.
- Nem akarok...- nézett rám aggódva, mire elmosolyodtam, és óvatosan a párnára fektettem.
- Itt leszek veled, ne aggódj. Nem fogok elmenni! - mondtam, és az ajkaira néztem, majd elmosolyodtam, és megsimogattam az arcát.
- Aludj kis hercegnő. - súgtam a fülébe, majd végül döntöttem, és lassan az ajkaira hajoltam, majd óvatosan megcsókoltam. Éreztem, hogy meglepődik, de nem foglalkoztam vele, csak arra koncentráltam, hogy ez a csók biztosan megnyugtassa, és hogy átadjam neki, hogy biztosan itt leszek mellette. Lassan elhagytam a puha ajkait, majd mosolyogva néztem rá.
- Pihenj. - mondtam majd óvatosan odanyúltam a szeméhez, és végig húztam rajta a kezemet, így lecsukódott a gyönyörű írisze. Még egy darabig figyeltem majd végül mellé feküdtem és gondolkodtam...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
