Az én múltbéli hercegem // Befejezett//

11.fejezet

Choa szemszöge

- Hű! - nyögte ki Taehyung, ahogy odaértünk Zafírral hozzájuk. Büszkén álltam meg az állat mellet.

- Leápolhatom? - kérdeztem mosolyogva, mire Jimin bólintott.

- Gyere. -mondta a fiú, és elkezdtem követni őket Zafírral.

Bent az istállóban a kezembe nyomtak egy kefét, és elkezdtem húzgálni a szőrén. Mikor végeztem vele Taehyung-ra néztem.

- És most? - néztem rá.

- Megakarod lovagolni? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Nem merem, még soha nem lovagoltam. - suttogtam halkan.

- Ne félj, nem fog bántani. - mondta a fiú, mire bólintottam egyet.

- Megpróbálom. - suttogtam halkan, és Jimin jelent meg egy nyereggel. Felrakta a nyerget Zafírra, majd kivezette a lovat a karámba. Amint kiértünk a fiúk segítségével felültem a lóra, majd elhelyezkedtem a nyeregben, és kihúztam magam.

- Dőlj a nyakára. -mondta Taehyung, miközben Jimin a kantárt fogta. Rádőltem a ló nyakára, és Jimin elindult. Lépésekben haladtunk, ami valamiért nagyon relaxáló volt. Majd mondták, hogy egyenesedjek ki. Én ezt megtettem, és teljesen más volt, mint amikor a nyakára voltam dőlve.

Egy óra lovaglás után kifáradtan szálltam le a lóról.

- Ez nagyon jó volt! - mondtam kipirult arccal.

- Örülök, hogy jól érezted magad. - mosolygott rám Jimin.

- Visszakísérlek, míg Jimin leápolja Zafírt, jó? - nézett rám Taehyung. Bólintottam, és elköszöntem Zafírtól és Jimin-től.

Csendben sétáltunk egymás mellet. Egy halk sóhaj hagyta el az ajkaimat.

- Valami baj van? - kérdezte a fiú.

- Nincs semmi baj, csak valahogy furán érzem magam. - mondtam halkan.

- Biztos? - nézett rám, mire bólintottam. Visszaértünk a szobámhoz, elköszöntem a fiútól, majd bementem a szobába. Leültem az ágyra, végig dőltem rajta, és kifújtam a tüdőmből a levegőt majd lehunytam a szemem.

"Hjaj Choa, mikor érsz te vissza a saját világodba?! " futott át az agyamon, és még egy sóhaj hagyta el az ajkaimat.

Felültem az ágyon, és leejtettem az ölembe a kezemet, és meredtem magam elé.

Yoongi szemszöge

Hobi döbbenten nézett rám.

- Ugye tudod, hogy az a könyv Doyeon hercegnő birtokában van. - mondta Hoseok, mire hátra dőltem a székben.

- Akkor könnyen megtudom szerezni tőle. - mondtam ki egyszerűen.

- És mi van, ha a hercegnő valami olyat kér? És mi van, ha ezt meglátja Choa? - nézett rám Jin, mire összehúzódtak az izmaim.

- Nem tudom, hogyan oldom meg. - sóhajtottam fel, majd behívattam egy szolgát, és megüzentem, hogy Doyeon hercegnő azonnal jöjjön ide. Míg vártuk, hogy megjöjjön a hercegnő, végig Choa-n járt az eszem.

- Tényleg okosan dönts majd. Melyik a fontosabb egy könyv, vagy a szerelmed? - nézett mélyen Jin a szemebe, mire bólintottam. Gyorsan összeszedte az edényeket, majd elhagyta a könyvtárat. Az ajtóban, még egyszer a szemembe nézett, majd elhagyta a könyvtárat.

Hoseok is felment az egyik galériára, hogy ne kelljen végig hallgatni a beszélgetést a hercegnővel. Én is szívesen menekültem volna Choa ölébe és vele beszélgetni.