Az én múltbéli hercegem // Befejezett//

22.fejezet

Choa szemszöge

Lassan felkeltem. Ijesztő egy álom volt. Estem lefelé folyton. Éreztem, hogy valaki segít felülni. Megnéztem a fiú arcát, és egy kicsit elmosolyodtam.

- Yoongi? - kérdeztem halkan.

- Igen? - hallottam meg a hangját. Ahogy tudtam közelebb ültem hozzá. Éreztem, hogy a testem eléggé fáradt.

- Fáradt vagyok. - motyogtam halkan.

- Akkor még pihenj. - jött a válaszával együtt az ajkai. Enyhe pír ült ki most is, hogy megcsókolt. Otthon csak álmodoztam arról, hogy Yoongi így érjen hozzám. De most.

Úgy van kislány. Ez nem álom. Itt tényleg hozzád ér. Olyan selymesek. Csodálatos érzés mindig, amikor az ajkai megtalálnak. Nem?

De. Fenséges. Nyeltem egy kicsit, és figyeltem a fiút, aki becsukva tartotta a szemeit. Egy kis mosoly húzódott az ajkaimra. Kinyújtottam a kezemet, majd megsimogattam az arcát.

- Yoongi. - szóltam halkan neki.

- Igen? - nyitotta ki egyből a szemét. Egy kicsit elmosolyodtam, majd néztem az arcát.

- Köszönöm. - mondtam. Oda kint halkan esett az eső. Érdekes. Mosolyogva néztem a fiút, akinek az arcára kiült egy kisebb mosoly.

- Choa. - mondtam, és tovább simogatott.

- Hm? - néztem a szemébe, és megrázta a fejét.

- Örülök, hogy még itt vagy. - felelt. Megnéztem a fiút, és egy kicsit oldalra döntöttem a fejemet.

- Mi történt a karoddal? - kérdeztem halkan, és odanyúltam. Óvatosan megsimogattam, és felnéztem rá.

- Megtámadtak, de jól vagyok. - mondta. Néztem, ahogy az arcizma egy kicsit összehúzódik a fájdalom miatt.

- Vigyázz magadra, ahogy csak tudsz. - motyogtam.

- Ez rád is igaz. - mondta vidámabb hangon. Jobban elmosolyodtam, és bólintottam egyet.

- Vigyázok én magamra. - feleltem. Bólintott egyet, majd mögém mászott, és átölelt hátulról. A fejét a vállamra helyezte. Pirulva néztem magam elé.

Jó érzés. Olyan jó meleg van a karjai közt. Kellemes. Kár, hogy nem sokáig tudom élvezni, ezt a meleget.

Becsuktam a szememet, és élveztem, ahogy vagyunk. Tényleg jó. És meleg. Számomra tökéletes. Halkan felsóhajtottam, majd újra kinyitottam a szememet. Felnéztem Yoongi-ra, aki mosolyogva nézett rám. Jobban odabújtam hozzá.

Olyan erős a mellkasa. Olyan tökéletes. Egy nagyot nyeltem. Újra a fiú szemébe néztem, amik a távolba meredtek.

Odakint egyre jobban esett az eső. A távolban, az ég meg dörrent. Felnéztem Yoongi-ra. aki lassan felállt mögülem.

- Choa. - mondta, és egy nagyot villámlott az ég. Furcsa hangokat hallottam. Egy kicsit megremegtem, és néztem Yoongi-t.

Yoongi szemszöge

Legyen bármennyire is meleg az ajkai elfog múlni. Ez járt a fejemben a csók után. Magamhoz öleltem a lányt, és ahogy tudtam hallgatóztam. Ma este... vége mindennek. Becsuktam a szememet, és hallgattam ahogy jön felfelé a vihar.

Lassan felálltam a lány mögül, és az ajtót néztem.

- Fuss.- mondtam halkan. Lassan ő is felállt, majd rám nézett.

- Vagy meghalsz? - kérdezte, és bólintottam egyet.

- Fuss...- mondtam újra, és megrázta a fejét.