Ő az enyém és én az övé.

4. Gyönyörű Szemek

Bocsánatot kérek hogy eltüntem, sok minden össze jött.
De a jövőben igyekszem gyakran hozni a részeket.
Jó szórakozást

„Hogy mi történt köztem és aközött a jéghegy között?"

Biztos mindenkit ez izgat leginkább így elmesélem.

Kicsivel korábban

-Ha a kapu bezáródott tilos a belépés a tanitás végéig.
Wow... de jó képű. – Ezt férfiként nem mondanám ki hangosan, de attól még igaz. Fekete haja olyan, mint a tinta, fényes és selymes. Az arca minden apró mozzanata olyan mintha egy jéghideg jáde kőből fáradtak volna ki (gyönyörű de közben hideg, kemény és megérinthetetlen). – Vajon én se tudnám megérinteni? – testalkatra azt mondanám olyan, mint én talán egy kicsit izmosabb, ami elég bosszantó. De, ami miatt meg se tudtam mozdulni az azok a szemek miatt volt. Gyönyörű arany szemek. Gondolataiból hideg mély hangja zökkentett kin.

-Menj ki és a nap végén jelentkezz az igazgatóhelyettesnél a büntetésedért.
-Várj már egy kicsit – kaptam fel a fejem a szavai hallatán – Ne már ez az első napom nem lehetne, hogy most az egyszer elengedj
-Nincs kivétel, nincs kibúvó

Nagy nehezen felmásztam végre a falra és megálltam vele szemben – Szerencsére nem magasabb nálam. Azt már nem bírná el az önbecsülésem.
-Ígérem nem lesz több ilyen Gege* – Erre a megszólításra elég vicces képet vágott egy pillanatra, én pedig csak nagy nehézségek árán tudtam nem elröhögni magam.

Ezt a pillanatnyi zavart dühöt akartam kihasználni és elfutni. De még mielőtt leugorhattam volna elkapta a csuklóm. Én pedig majdnem feljajdúltam.
-Nem mehetsz – Nagyon erős volt a szorítása, és bárhogy küzdöttem nem engedett. Már attól féltem egy rossz mozdulat és itt helyben eltöri – Francba róhat erős!!

De nem hagytam magam olyan könnyen. Megfogtam a kezét, ami olyan erősen fogva tartott, mélyen a szemébe néztem és egy kacér mosoly jelent meg az arcomon.
-Ha ennyire ragaszkodsz hozzám és így maradunk ketten kézen fogva a falon a végén nem csak én, de mindeki más is félre értheti a szándékaidat velem. – Szinte hallottam ahogy az utolsó megmaradt idegszála is elszakadt. A tervem bevált. Hirtelen kirántottam a kezem, leugrottam és szaladtam ahogy csak bírtam.

Emlékezés vége

A tanár időközben megérkezett és hírtelen olyan csend lett mind, ha mindenki egy hulla lett volna a temetőben több méterrel a föld alatt.

Első ránézésre azt hittem Lan Zhan az csak zordabb ábrázattal és egy borzasztó kecskeszakállal. (tényleg borzalmasan áll neki). Megköszörülte a torkát és mindenki helyett foglalt.
Balszerencsémre mire észbe kaptam már csak Lan Zhan mellett a második sorban volt hely – Na ne már!!!!

Segéj kérően néztem Jiang Chengre de ő közömbös fejjel vállalat vont és csak ennyit tátogott némán
-Úgy kell neked, megérdemled.
Na ezért még csúnyán megfizetsz!!

Végül mégis kénytelen voltam leülni Lan Zhan mellé (bár szívem szerint az ellenkező irányba futottam volna). Nagy nehezen egy mosolyt erőltettem az arcomra.

De ő még csak egy pillantásra se méltatott.