Ő az enyém és én az övé.

1. Maga a tökély

A nővérem kiabálására ébredtem csak fel. Mint valami élőhalott ültem fel kábán az ágyból. Az órámra pillantottam és azt hittem menten szívrohamot kapok. Már majdnem fél nyolc volt, ami azt jelentette, hogy csak fél órám van elkészüli és beérni a suliba.

- Jaj, ne csak ma ne!!!

Amijen gyorsan csak tudta felöltöztem és azzal a lendülettel minden könyvemet besuvasztottam a táskámba nem is figyelve, hogy melyikre nem lesz szükségem ma. Hármasával vettem a lépcsőket. Az én drága nővérem már az ajtóban várt kezében a gondosan elcsomagolt ebédem (és le mertem fogadni, hogy csak a kedvenceimet csomagolta el egy ilyen gyászos napon).

- Köszönöm. – mondtam miközben egy puszit nyomtam az arcára.

- Siess nehogy elkés egy ilyen fontos napon. – mosolygott el kedvesen és nekem már ennyi is elég volt, hogy a napom már is ne legyen olyan szar. (az én nővérem volt a világon a legszebb)  

Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam, hogy beérjek ma ugyanis nem késhetek el.

Sziasztok az én nevem Wei Ying és 17 éves vagyok. A szülei négyéves koromban meghaltak. Három évig éltem az utcán míg végül anyám régi barátja (Jiang fengmian) be nem fogadott. Így történt, hogy lett egy nővérem (Jiang Yanli) és egy öcsém (Jiang Cheng) na meg persze egy mostoha anyám (Yu Ziyuan), ők az én családom és mindegyikőjüket szeretem (még ha nem is mindig értünk egyet).

Eddig minden rendben volt az életemmel ugyan is Jiang bácsikám egy iskolaigazgató és az ő iskolájába jártam, ami több szempontból is jó volt (pl.: sose kaptam komoly büntetést). De ma egy másik iskolába tartok (valami cserediák program) a híres nevezetes Gusulan iskolába, ami a több ezer hülye szabályiról és elvárásiról a leghíresebb meg persze a „két ékkőről” (Ők volta az igazgató unoka öcsei a két tökély. Részemről ez teljesen hidegen hagyott.)

Már láttam az iskolát és hogy a kapuk ép becsukódtak. Jaj, ne!
Miközben rohantam a fal felé felmértem, hogy át tudnám e ugrani (sejtésem szerint igen). Amint a fal közelébe értem elrugaszkodtam a földtől fel a falra. Pont sikerül megkapaszkodnom.

Miközben ép tápászkodtam fel hirtelen egy mély, de mégis selymes hang hallatszott közvetlen mellettem.

- Ha a kapu egyszer bezáródott tilos a belépés a tanitás végéig. – mondta monoton hangon én mégis mintha valami furcsa élt hallottam volna a hangjában.

Felnéztem rá és hirtelen, ha megkérdezte volna a nevemet még arra se biztos, hogy tudtam volna válaszolni. Hirtelen elhittem minden pletykát amit halottam a „ két ékkőről”.