8: Városnézés

547 33 4
                                    

"... Minden renben volt, nem lett megverve senki, nem tiltottak el senkitől. Egy kibaszott szikla esett le mindkettőnk szívéről..."

Haza akartam kísérni Hisokát, de hirtelen lett egy ötletem.

- Nyuszi már körbevezettek téged a városban? - kérdeztem csillogó szemekkel

- Még nem

- Na akkor itt az ideje! - úgy festhettem ki mint egy 5 éves. De engem csak az érdekelt, hogy ő boldog legyen. Mert ha ő boldog, én is boldog vagyok. Hiper gyorsan levezettem a fejemben, hogy mit is fogunk csinálni ma és megszólaltam - Gyere elősször nézzük meg a múzeumot!

Meg sem várva válaszát, fogtam meg a kezét és mentem egyenesen. Közbe; beszélgettünk, annyira jó volt kettesben lenni. Persze pont ekkor kellett belefutnunk egy építkezésbe is. Valami házat építettek. Megpróbáltunk úgy elmenni mellettük, hogy ne nagyon okozzunk problémát. Ekkor utánam fütyült egy középkorú férfi, amire már indultam volna leverni, mint vak a poharat, de észrevettem, hogy Hisoka sehol. Megfordultam és láttam, hogy az ember felé közelít. Rendesen megijedt a faszi az biztos mert hártált 1-2 lépést.

- Mivan te vén fasz, nem telik a minimálbérből kurvára vagy mi? Ha mégegyszer utána fütyülsz levágom az ujjad és a seggedbe dugom te tróger! világos? - nézett rá fenyegetően

- M-mint a nap. - dadogta a férfi

Ekkor visszafordult, elindult felém és mintha mi sem történt volna megfogta a kezem és továbbment.

- Az igen! - dícsértem meg - kezdesz fejlődni.

- Van kitől tanulnom. - húzta mosolyra a száját.

Miután megmutattam neki a város mindenk kis szegletét, átmentünk hozzá pihenni, mert az ő háza útba esett.

- Gyere csak be. - állt meg a nyitott ajtónál, hogy előre engedjen - Érezd magad otthon, nyugodtan ülj le, többi sablonos duma és a kutya nem harap. - hadarta el

- Van egy...? - Nem tudtam befejezni mert felénk rohant egy hatalmas fekete stafford keverék és megállt előttünk. Rámnézett, megnyalta a kezem, majd ment üdvözölni gazdáját. Amikor ő elment én lettem a soros és engem is összenyálazott. Elkezdtünk játszani, ami tök jó volt, mert nekem sose volt kutyám.

Hisoka szemszöge🃏:

Néztem, ahogy Nanika játszik Gyilkossal - Így hívják a kutyát. Tudom, hogy nem éppen aranyos név egy kutyának, de nagyon passzol hozzá - még nem láttam ilyen önfeledten nevetni Manót, mint amikor Gyilkos nekiugrott és nyalogatni kezdte az arcát. Azthittem utál minden élő és lélegző teremtményt a földön, de nem így volt. Az állatokat kifejezetten szerette.

Bekapcsoltam a tv-t és kerestünk valami filmet amit mind a ketten megnéznénk. Assz'em egy Marvel filmet indítottam el, amibe volt egy fekete, hosszú hajú, fiatal csávó - akit megjegyezem, Manó különös figyelemmel követett a film végéig - meg egy szintén hosszú, viszont már szőke hajú emberke is, akinek volt egy kalapácsa. Értelmetlen szarság. Nem is nagyon figyeltem a filmre, csak a mellkasomon szuszogó szerelmemre. Imádtam nézni, amikor más kötötte le a figyelmét. Csillogtak a szemei, száját résnyire kinyitotta, amitől az kicsit kiszáradt és jobban látszódtak a sebek, amiket a szájharapdálása okozott. Sokszor csinálja és nem tudom míért, de nem akarom megkérdezni, mert tudom, mit válaszolna. Azt, hogy "semmiség és csak egy bevett szokása, ami régebbről maradt meg". Mindig ezt mondja, amikor a kis furcsaságairól kérdezem. De imádom az összes kis hülyeségével együtt ezt a szeretetgombócot. Lehet nem látszik rajta, de nagyon gondoskodó és figyelmes tud lenni.

Végül a kis pihenésből ottalvás lett - aminek Manó apja nem nagyon örült, de nem volt mit tenni, mert besötétedett és nem a legbiztonságosabb a környék este - és mind a ketten tudjuk hogy ez mit jelent.

Végignéztük a filmet amiből egy percre sem emlékszem, de Manón látszott, hogy élvezte. Kikapcsoltam a tv-t, majd mély csókba hívtam. Kezem egyre lejjebb vándorolt, majd megállapodott a fenekén. Kicsit megszorítottam, mire ő belemosolygott a csókba.






Hááát.... Nem vagyok éppen megelégedve magammal, de mindegy. Kövi részt
Úgyis tudjátok mit írok ilyenkor.
... Addig is helooookaa ❤️

You're mine Pt 1  //Hisoka X Reader// ✔️ Onde histórias criam vida. Descubra agora