19: Reggel

354 20 1
                                    

"... - Én nem kezdek semmit. - mondtam és letettem a telefont az asztalra - Amúgy meg, ha akarsz, nyugodtan ülhetsz Katy mellé is, mert már van egy szabad hely mellette. - mondtam hisztisen

- Szóval megint kezded..."

- Csak unom, hogy én mindig a második vagyok és soha nem velem foglalkozol elsőnek. - szóltam úgy, hogy nem néztem a szemébe

- De hát megmondtam neki, hogy most nem érek rá. - nézett rám értetlenül

- Minek vetted egyáltalán fel? - akadékoskodtam

- Jó, sajnálom! - mondta halkan és egy nagyon kicsi megbánással a hangjában

- Hogy mondtad? - néztem mostmár a szemébe

- Azt mondtam sajnálom, hogy egy barom voltam! - mondta mostmár kicsit hangosabban, hogy halljam

- Jó... Most pedig vissza ülsz szépen a helyedre és folytatjuk, amit elkezdünk! Értem? - Parancsoltam rá

- Igenis, őrmester. - mosolyodott el és visszaült a kanapéra én meg az ölébe

Levettem a pólóm és elkezdtem a
Kigombolni az ingjét. Még mielőtt levehettem volna róla, felvett a vállára, mint egy zsák krumplit és elindult.

- Hé, mit csinálsz? Eszednél vagy?! - ütögettem a hátát - Tegyél már le! Lefogok esni!

- Megmutatom, hogy az enyém vagy. Csak az enyém. - mondta rezzenéstelen arccal

- Ohh értem... - hagytam abba a mocorgást

Hisoka szemszöge🃏:

Beértünk a szobába és letettem az ágyra. Levettem a már kigombolt inget és a sarokba dobtam. Felé másztam és elkezdtem harapdálni a nyakát.

- Ezt neeh! - tiltakozott, de hallatszott a hangján, hogy élvezi

- De hát élvezed. - mondtam, majd megnyaltam a megharapdált részt, mire egy nagyot sóhajtott.

Valamit motyogott, de nem nagyon értettem, arca kipirult. Ilyenkor mindig nagyon zavarban van.

- Én is istenkirály vagyok? - kérdeztem sunyin

- Mégh annál is jobbh - mondta kicsit érthetelenül, mert megint a nyakát harapdáltam

Abbahagytam és puszikkal szórtam be a mellkasát és a hasát. Elkezdtem kigombolni a nadrágját és lehúztam róla.

♦️Reggel♠️

Felkeltem még az ébresztő előtt és figyeltem, ahogy az angyalkám rajtam alszik. Ilyenkor tényleg olyan mint egy manó. Nem tudtam sokáig gyönyörködni a látványban, mert y/n mocorogni kezdett. Álmosan nyöszörgött, mikor kinyitotta a szemét. Ismerem ezt a nyöszörgést. Ez amolyan "kapja be világ, hogy egy új nap van" fajta volt. Amikor meglátott villantott felém egy álmos mosolyt, majd megpuszilt.

- Jó reggelt... - mondta hulla fáradtan

- Jó reggelt manó. - mondtam és szorosan megöleltem

Kimásztunk az ágyból és elkészültünk. Szerelmemnek kicsit sokáig tartott, mert olyan volt a tegnap este után, mint akibe csak hálni jár a lélek. Van y/n-nál néhány ruhám, mert van, amikor itt alszom. Khm... Alszom. Kimentünk a konyhába reggelizni. Persze kint ült újsággal a kezében a jól ismert férfi és végignézett rajtunk. Nem lepődött meg, amikor meglátott, mert már lejátszódott párszor ez a jelenet. Mondjuk, amikor meglátta y/n nyakát egy kicsi fintorra húzta a száját.

Y/n szemszöge💥:

- Kávééét! - mondtam még mindig fáradtan - Kávét akarok!

- Tessék már kikészítettem neked. - mondta apu, majd odatolta nekem a bögrét. Nem kellet sok, felvettem és egy "köszi" kíséretében inni kezdtem.

Hiso idő közben leült mellém és ő is öntött magának kávét.

- Nem tudtam, hogy itt vagy. Öntöttem volna neked is. - morogta apu az ujság fölött

- Köszönöm, de ne fáradjon. - mosolygott apura. Egész jól kijönnek egymással.

Nem nagyon beszéltünk reggeli közben, mert még mindig fél álomba voltunk. Olyan háromnegyed nyolc körül indultunk el a suliba. Hiso próbált rábeszélni hogy üljek továbbra is Katy mellett, de nem jött össze.

Elmeséltem neki, hogy már egy ideje eltávolodtunk egymástól és, jelenleg közelebb állok Feitanhoz mint a lányhoz. Azt viszont én sem tudom, miért történt ez...




Végre kibékültek 😌 Nagyon sokat szenvedtem a résszel, de még így se lett a legjobb :')
Hibákért bocsi, sietek a kövivel.
Addig is helooookaa ❤️

You're mine Pt 1  //Hisoka X Reader// ✔️ Donde viven las historias. Descúbrelo ahora